Sugár 3., közlekedési malőrökkel

Hajnal, reggel -- macskák többirányú és sokszoros istápolása.
Délelőtt -- itthoni tennivalók, súrolgatás, sepregetés, majdnem szokásosan. Mindennap van mit súrolgatni, tisztogatni.
Aztán megnéztem az Elif tegnapi, 17. részét, majd egyhetes blogpótlással foglalkoztam, ezzel is kitöltődött az itthoni idő.
Anyám telefonált: mi újság, Danival beszéltem-e, mert el kéne menni rizseshúsért, pehelykifliért, madártejért... és egyébként is megjött a nyugdíj.:) Danival cseteltünk, most éjszakás -- megbeszéltük, hogy nekem milyen időpont még jó, ha előtte idejön a göngyölegekért, úgymint kajásdobozok, üvegek, kisebb-nagyobb vedrek stb. Van egy csomó szárazkenyér is, de sejthető volt, hogy mindent úgysem tud elvinni, már a legutolsó vitelnél sem fért szárazkenyér.
Katám ma jelezte, hogy tud jönni kísérőként a Klinikára.
Negyed 6-kor jött Dani, belegóztuk a cuccokat, még egy zacskó szárazkenyér is bement, három ittmaradt. Küldtem anyámnak három csokikrémes piskótaszeletet, egy fél kalácsot. Szilvi odaadta Daninak a Mamu által vásárlásra adott párezer Ft elszámolását.
Mondtam Daninak, hogy én csak 3/4 9 tájban leszek itthon, de ő jöjjön be nyugodtan akkor is, ha Szilviék nem hallják a csengőt, és pakoljon ki, nem kell arra várni, hogy én itthon legyek.
Készülődés, majd 17.50-kor indultam a buszhoz, ezúttal a menetrend szerinti 18.04-es 45-öshöz. Mivel egyszerűen nincs 22-es több mint 1 órahosszat, csak egy (tegnapi) Y-os, ami nem jó -- így kénytelen voltam újratervezni. Megyek 45-össel a Kossuth u.-ra, onnan kigyalogolok a Fő u.-ra az 1-es villanyoshoz. Van rá 50 percem, hogy odaérjek, ha minden jön pontosan, bőven kiérek!
Csakhogy a 45-ös nem jött ám 18.04-kor, csak 18.20-kor! Eszméletlen ez a tömegközlekedés, én esküszöm, beleőrülök. Ritkán, de biztosan késve! Ez az igazi. És még 5,5 hétig naponta ezt csinálom majd. Mindennap van valami gikszer. Pedig már mást nem tudok kitalálni, taxival csak nem járhatok, csesszék meg! Még hogy "maga debreceni, magának mindegy, ha este jár is"; nehogy már napközben legyen valami normálisabb közlekedéshez hozzáférésem!
A Kossuthról kinyargaltam a villamoshoz, ahol jött a következő borzalom: iszonyatos heringprés, alig fértem fel. Én nagyon ritkán közlekedtem villamossal, kizárólag célirányosan, amúgy életem során majdnem évekig is kihagyhattam, de ez legalább sűrűbben jár, mint a buszok. Viszont azt nem tudhattam, hogy ez a tömeg egyébként is szokványos ebben az időpontban, vagy mifene van?
Úgy bepasszírozódtam úgy két méterre az ajtótól, hogy elképzelésem sem volt, hogy fogok én innen leszállni, ha ez a tömeg nem kotródik el valamerre addig a járműről! Ezen paráztam egészen addig, míg előttem egy megállóval leszállt a villamos 90%-a!! Innen már sejtettem, hogy ez egyáltalán nem szokványos népsűrűség volt, hanem van valami rendezvény az Erdőn. (Utólag olvastam, hogy többezres fellépésük és műsor volt egyetemistáknak a stadionban, "Az egyetem napja, a TE napod - yoUDay 2017" címen. Ugyanakkor az egész városban is lezárások, ésatöbbi, mert közben valamilyen focimeccs is volt...)
Mindegy -- de valahogy természetes, hogy mindez azon a járaton, abban a pár percben, amíg én is ott vagyok, legyen megint min parázni. Nem volt elég a 45-ös negyedórás késése!
Mikor leszálltam, megint 2 perc múlva annyi volt az idő, amennyi az időpontom...
Ráadásul persze sötét volt, sietnem kellett, a bejáratnál nem volt ott Kata, én pedig siettem befelé, hiszen ilyenkor nagyon hosszú ez a gyaloglás itt a radiológiáig!
18.55-kor léptem ott be az automata ajtón, és akkor hívott Kata, hogy hol vagyok. Kiderült, hogy ő meg a másik oldalon várt, a 22-essel. Állítólag jött is egy 22-es '40 körül... na de hogyan?? Ez nincs benne a menetrendben! Nem tudok olyan buszhoz kimenni, amit nem jegyeznek!
Mindegy, én leültem, a néni előttem már bent volt, kísérője várta. 5 perc múlva jött Katám is, és még a behívásomig majdnem negyedórát beszélgettünk.
Most igen pattogós volt a terápia ritmusa, érzékeltem, hogy sietősebb az eddigieknél az akció. Már azon részénél, ahol lehet sietni.
Elkészültem, felöltöztem, eljöttünk Katával, végigdumcsiztuk az utat. Most elöl kötötte le a biciklijét, nem kellett közben a sötétben végigtoszogálnia a klinikán.
A busz kiírás szerint 20 perc múlva kellett, hogy jöjjön, hát, ez elég sok idő... egyedül nem is örültem volna neki. Így viszont megnyugtató, hogy Kata itt van.:)
Hiába tiltakoztam, most is kaptam tőle egy szép banánhármast és házi szilva-körte lekvárt.
Na, és akkor megtörtént a nap harmadik "rendellenessége": egyszerre csak látjuk, hogy jön egy 24-es, holott a digitális menetrendkijelző is azt jelezte, hogy még 10 perc van hátra! Ez is valamilyen gikszer lehetett, mert ez sem volt sem menetrendben, de legalább nem késett, hanem előbb jött. Kérdés, hogy akkor a 10 perc múlva jelzett vajon jönni fog-e? Nem is volt a buszon senki rajtam kívül! Mi mindenesetre így itt most örültünk neki, legalább Katám is hamarabb szabadult:)), elbúcsúztunk, felszálltam, és félóra trónolás következett a buszon. Egész úton hazáig rajtam kívül úgy félúttól még egy nő utazott, passz.

Otthon láttam, volt itt Dani anyámféle cuccokkal: rizibizis csirkeszárnytő, diós és lekváros pehelykifli, két nagyobb tejfölös vedernyi madártej (egyik Szilviéké). A támogatáson kívül még kaptam (előzetes tiltakozásom ellenére) egy összeget születésnapomra!
A rizibizis csirkét pártfogásba vettem, amiből természetesen Haramia sem maradhatott ki! Megnéztem a BK-t, közben kirohantam madártejért, és pehelykiflit is ettem. Három nap alatt sem folyt le ennyi a sárkánybélbe, sőt nemrég két hét alatt sem.:) Aztán rádöbbentem, hogy még Szulejmán is van! Eddig nem jutott eszembe... Úgyhogy már utána elég későn volt; a neten nem nézegettem meg a mai Survivort, majd holnap.