Ajándék!

Nem sok esélyt adtam neki, hogy az időintervallum első napján már meg is jön a csomag, ez szinte hihetetlennek tűnt.
Mégis, alig telt el 24 óra István megrendelésétől -- még nem volt 11 óra, mikor csengettek.
És wooow! Csomagos postás, megjött az ajándék!:) Hihetetlen. Mondom a postásnak, hogy ez igen, nagyon gyors volt! Mondta, hogy igen, látja, hogy 1 napja volt a rendelés, és hogy igen, az eMAG az rendkívül gyors! Elképesztő.
Kibontottam, nagyon mutatós, dekoratív darab. Csak hát műszaki analfabéta vagyok, biztos voltam benne, hogy én ezt nemigen fogom tudni összeállítani; majd valamelyik leszármazottam talán.
Danit ezen a héten nem nagyon foghattam be semmire, mert éjszakás, és nagyrészt azon belül is 12 órázik este 6-tól reggel 6-ig, plusz még szombaton is megy este 6-ra vasárnap reggel 6-ig. Szegény, nagyon kivan... Mindegy, amilyen forgalmat bonyolítok jómagam vonalas telefonon, nekem ráér!

Ezután az éhségemen kezdtem gondolkodni, hogy istenigazából kívánnék-e valamit és mit. Tudtam, hogy mindenképp kellene ennem valamit, mert már rosszul vagyok ettől a sok éhezéstől. Minden éjjel kajákról álmodom, és álmomban tudok is enni. Érdekes, hogy álmomban nincs probléma az ízekkel meg holmi hányással, hányingerrel. Persze nyilván olyanokról álmodom, melyeket szeretek amúgy. Kezd megviselni ez az öthónapos éhezés, és ahhoz, hogy a legyengültségem változzon, tényleg ennem is kéne.
A nokedli volt elöl kajáról való képzelgéseimben. Húst viszont nem kívánok. Tehát megfogtam egy fél éve vett konzervgombát, és csináltam belőle hagymásan, sok tejföllel gombapaprikást. Utána kavartam egy tojással, tejjel, kis olajjal, vízzel nokedlit, közben folyamatosan mosogattam, hogy ne álljon itt nekem toronyban a mosatlan, mikor már ennék; azt nem szeretem.
Hamar meglett, és rosszul sem lettem közben az ácsorgástól.
Azt hiszem, magamhoz képest tényleg jól sikerült bepakolni. Míg ettem, nem volt az igazi, de a keserűség háttérbe szorult. Majd előjött evés után, de akkor már legalább nem voltam éhes!

Dani este 8-kor jött, almot hozott szegény feje. Hozott nekem egy mákos sütit is, mert tudta, hogy azt is meg tudom enni néha ebben az állapotban.
Ezenkívül, mivel anyámmal azt beszéltük, hogy vasárnap főz nekünk valamit és Dani fog értemenni - mivel reggel megy haza melóból, aludnia kell; tehát majd estefelé megy anyámhoz --, hát a hátizsákot telepakoltam olyan cuccokkal, amelyeket el kell vinni hozzá. Macskakaják, táp, valamint a dobozok, pitlik az előző kaják után. Szerencsére befért minden a hátizsákba, és itthon is felszabadult a helyük.
Adtam Daninak pénzt két következő alomra. Mióta ennyit esznek és almoznak a macskák, több fogy mindenből. Így a 12 kilós alom két hét alatt simán elfogy, tehát gyakorlatilag ahogy ráér erre Dani, zsinórban lehet hordani az almot.

Survivor, BK -- nem hagytam ki most sem.