Klinikán. -- Farmervétel

Elkészülgettem, hajnal óta szokás szerint macskák garnírozása, utána a magamé.
9 előtt indultam a 22-eshez, majd a Klinikára.
Radiológia, lejelentkezés a recepción, most nem vezettek be a gépbe, csak mondták, hogy menjek a 2. rendelőhöz, és majd adjam be a papírt. Közben az adjunktusnőt ott láttam a recepción, nagyon böngésztek valamit, nem vett még akkor észre.
Várakoztam olyan negyedórát, mikor jött a doktornő a rendelőbe, megismert, s pár szó után be is hívott magával.
Odaadtam a hasi MRI leletét, az asszisztensnőt elküldte lemásoltatásra, addig pedig beszéltünk általános tudnivalókról, hogy hogyan kell ide is, gyógytornászhoz, napi sugárra járni -- hát, nem tudom, hogy lesz megvalósítva az esti sugárral mindez anélkül, hogy ne kéne kétszer járni...
Mindenesetre a pénteket jelölte meg, hogy akkor menjek hozzá kontrollra vagy mire, de van, hogy korábban elmehetnek, és a hét többi napján is elmondása szerint 1 után előadást tart. Tehát bármikor előfordulhat, hogy a dolog nem jön össze.
Ezután eljöttem, ez gyorsan ment végül is, szerencsére!
Szép, napos őszies idő volt, a parkban fotóztam, mert nem is én lennék.:)

   
A 24-esről leszálltam a Tescónál. Eldöntöttem, hogy nincs mese, vennem kell egy farmert.
Nagyon kényelmetlen volt már másfélszeresen tekert derékszíjjal, alá hollozva berakva, tök buggyosan a farmerom, ami pedig két számmal kisebb, mint az, amit az előző életem vége felé hordtam.
Idegesített a fenekemen meg a combomon a pőtyögés, még ha derékban körbeöveztem is magam. Mutattam otthon Szilvinek, hogy néz'meg, begombolt és becipzározott állapotban simán le tudom vetni! Ja, mert ő ideadott próbálni néhány, már nem hordott farmerját, de azok, sajnos, nem voltak jók -- be tudtam őket gombolni, cipzárazni, csak épp nem kaptam levegőt, kényelmetlenek voltak; tehát ez a terv sztornó.
Megfogadtam, hogy többet is beviszek a próbafülkébe, hogy ne kelljen minduntalan visszaöltözni és kimenni, de én hülye, természetesen megint benéztem. Annyira változó típusú méretmeghatározások vannak, hogy az itteni F&F szerintit nem ismertem, legalábbis nagyon rég találkozhattam ilyennel; úgyhogy én kiválasztottam egyet, ami mindenhogy megfelelt, és olyan kicsinek találtam a fenekét, hogy még azt is gondoltam, tán akár kicsi is lehet -- szóval egyedüliként bevittem a próbafülkébe. Mivel az egy számmal nagyobbra én is azt mondtam, hogy az nagy; az egy számmal kisebbre, hogy úristen, az egészen biztos, hogy kicsi.
Erre amit bevittem, nagy volt -- hihetetlen. Úgy konstatáltam, hogy akkora, mint a mostani gatyám. Tehát mégiscsak az az apró lesz jó...
Jól elfáradtam, de megint felöltöztem, kivittem, kiválasztottam a kisebbet, megint be, vetkőzés, próba. És hát tényleg az lett jó. Úgyhogy 3990-ért vettem egy farmert. Tök jó, hogy végre öv nélkül hordható farmert hordhatok, nem csúszkál, nem plöttyös-buggyos stb. Vettem még pár apróságot, valamint kint a kajáldában elvitelre egy "rántott csirkemell rizzsel"-t. Utána 24-essel hazamentem.
Mostanában ritkán mentem ennyit, úgyhogy jól elfáradtam, nagyon fájt a hátam, le is kellett kicsinyég dőlni.
De legalább túlvagyok ezeken is -- és hétfőtől kezdődik a sugár. De jó, hogy van még két szabad napom!

Megnéztem a tegnapi Elifet, este szokásos Survivor, BK.
Konstatáltam, hogy jövő héttől nem fogom látni a Survivort, ami 7 előtt kezdődik. Na, mindegy, majd megnézem számítógépen az RTL Most-on...