Egész délelőtt a Dani cuccát rendeztem -- mióta kimostam a rengeteg ruhát, forgatom, hogy nehogy megdohosodjon, de ugyanakkor meg is száradjon minél hamarabb --, mert Dani mára mondta, hogy hoz az Aldiból két almot. Mondom, akkorára akkor már legalább legyen kész az a rengeteg, legalább 3 hétnyi ruha.
Szerencsére délre beszáradt, így elkezdtem szortírozni, kisimítva összehajtogatni fajtánként. Kiválogatva a megvarrnivalókat, melyeknek mindig nagyon örvendek.
Miután háromnegyedig lett a legnagyobb szemeteszsák, már csak a varrnivalókon kellett túlesni. Azok után pedig egyenesen plafonig dobáltam volna a sipkám, és közben kurjongattam volna...
Arra volt jó az egész, hogy túlestem rajta, mert ha nem mondja, hogy este jön az alommal, minimum hétfőig biztos kerülgethettük volna a félszobányi, ruhákkal megrakott látványosságot. Mert természetesen nem jött, de ezt már megszoktuk, hogy előfordul a felelőtlen ígéret.
Na jó, én délután 2-re elkészültem (kivéve, hogy nem pakoltam ernyőt, rejtvényt vagy könyvet) -- előtte csak pár falat felvágottat ettem egy negyed szelet kenyérrel --, és elindultam, most elveim ellenére hátrafelé, a Derék utcára, onnan mégiscsak több busz indul... valamint nem nagyon akaródzott a Tecsóig gyalog kimászni, mert addig elment volna esetleg az a 25-ös, amit itt elértem, visszafelé gyaloglással. Kevés várakozás után jött is (szerencsére mivel Y-os is van, ezek negyedóránként járnak!), onnantól már megnyugodtam, hogy odaérek háromnegyed 3-ra.
Szokásos gyaloglás a Kossuth utcai második megállótól végig a Kandián, át a Szent Annán a Nagy G. I. vagy milyen utcára, ott némi menet után már a TÁG oldalánál kötök ki. Még én vártam Évára kicsit, mert hamarabb is értem.
Egymás után 4 órája volt, de párhuzamosan még két tanteremben volt tanítás.
Én fél 6-ig maradtam, ezalatt betelt a múltkor háromnegyedig használt számlatömb és elkezdtem egy másikat. Kicsit aggódtam is, mert Évi otthonhagyta a pecsétet, bár valameddig le volt pecsételve az új is...
No mindegy, második alkalommal már nincs akkora tumultus és félórákig megfeszített gyorsírás.
Hiba sem volt, és a kevés váltópénz is elégnek bizonyult, úgyhogy meglehetősen mázlistának mondhatom magam. Közben fotóztam ezt-azt bentről, kint olyan szépen sütött a nap.
Kár, hogy miközben vége lett és eljöhettem, már sötétedett, így kint már nem lehetett fotózni.
Az órák alatt, míg nem volt egy lélek sem és már fotóznivaló sem (nagyon elmászkálni nem merek ilyenkor, hisz ott a cucc meg bármikor jöhet valaki fizetni, meg fennáll a veszély, hogy jól eltévedek...), akkor jobb híján papírtörlőre (amit a náthám heveny időszakában hordok inkább pzs helyett, mert azt se-másodperc alatt olyanra fúvom, mintha vízbe esett volna) kezdtem írni haikukat, illetve egy tankát. Előtte persze, míg ezt kitaláltam, szidtam magam, hogy hogy lehetek ilyen hülye, legalább a vonatra vett rejtvényújságot vagy egy könyvet hozhattam volna magammal.... de nem, isten ments. Nekem csak a fényképezőgépig terjed a figyelmem maximum... Hogy eszembe jutott a versírás és a papírt is megoldottam, élveztem, hogy nem telik hasztalan az idő... (Haiku: 5-7-5)
J. M.:
Ősz legendája
Ősz legendája
Hirtelen jött tél.
Lehullt az összes levél
három nap alatt.
Hiába várok,
az őszi színes pompa
legenda marad.
A harmadik óra felénél beadtam a cuccot Évának és elbúcsúztunk. Most szerencsére nem kaptam pénzt, szerintem már a múlt szombaton kapott is bőven betudható ebbe. Jobb, fairebb így.
Gyaloglás, gyaloglás, majd mázli: a Kossuth utcán azonnal jött egy szintén 25Y-s, amivel a Tecsó felé mehettem és ott le is szálltam.
Tulajdonképp főtt kajáért mentem be.
Azért vettem egy 200 Ft-tal leakciózott 1,8 kg-os One macskatápot (mint rájöttem, bejött mindkettőnek, jobban megy, mint a mostani) és a még mindig tartó akció kapcsán 2 db négyes csomag Félixet, mert halasból most kevesebb van. Ja, és előre buzgómócsingoskodva Daninak egy leárazott pólót a másfél hónap múlva bekövetkező születésnapjára.
A belső kajáldánál vettem egy doboz zöldséges rizset, valamint zacskóba 3 rántott csirkealsócombot, és egy kisadag puncspudingot. A kártyával legalább a doboz ára lejön ilyenkor az akció kapcsán. Már eléggé éhes is voltam valahogy.
A busznál kiderült, hogy nem túl soká jönni fog, ám két perc várakozás után jött egy kis zuhé. Ennek kapcsán benyomultam a nemrég épített fedett váróba, ami nagyon jó, hogy lett, hiszen évekig nem volt itt semmi, csak a szabadban egy pad, ami esőben kevés azért. Ui. természetesen most kivételesen ernyőt sem hoztam...
Még emlékszem a 2011-es macskaoltásunkra Danival, hogy a Hatvan utcai orvostól idáig gyalogolva elkapott bennünket az eső, és itt álltunk a fa alatt a két macskával, csóró Haramia kalitkában... fölé tartva az ernyőt.
Nagy baj az ernyőhiányból nem eredt, mert mire jött a busz, az eső is elállt, és leszállva sem esett már.
Gyors zaba után este néztük a Sztárakadémiát (Bencét 1 óra körül elvitték). Szilvinek volt ideje rendesen gépezni egész du.!, Dani viszont nem szólt, hogy jön vagy nem jön. Nyilván nem jött. De nem is sürgős, nem én akartam, hogy ma jöjjön, ő ajánlotta fel. Sőt, én azt mondtam neki, hogy 2 hétig bőven ráér almot hozni!
Csak épp ezért nem értem -- öcsém is pont ilyen --, miért kell mondani, ha egyszer nem biztos. Én még a 90%-ot sem szoktam fixre ígérni. Mindig hozzáteszem, hogy esetleg, ha egy mód van rá, de nem biztos. Mert ki nem állhatok nem megbízhatónak látszani -- de hát van, akit ez egyáltalán nem zavar. Ha viszont igent mondok, akkor max. el kell törjön valamim vagy erősen lázas kell hogy legyek, hogy mégse menjek el, de akkor is szólok előtte. Ezt szerettem volna mindig továbbadni én is. Hogy nem kell ígérni, csak ha valami biztos.
A várakozás alatt írt tankám (5-7-5-7-7):
J. M.:
Szürke-fekete tanka
Ágakon gallyak
széltől összekoccannak...
tompa súrlódás...
Hangos varjúkárogás,
gyászba borulnak a fák.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése