Budapest, 3. nap

Azt kell megállapítsam, Murcos meglepően megkomolyodott, ami a reggeleket illeti. Hagy bennünket aludni. Ilyen alapon Honesty fél 6-nál tovább sosem hagy... Ezek felől meg akár 10-ig degelhetünk, ha akarunk. Régebben hajnaltól randalírozott, soha nem tudtam pár óránál többet aludni, de most végül is lehet.

A részemről pár falat lenyomott "reggeli" után volt megint ajándékozás és meglepetések...
A három falravaló ajándékomat megterveztük, és relatíve praktikus helyre István felszegelgette...
Sajnos, az óránál nem volt sok variáció, egy kép szögére kellett pakolni, túl közel a körötte lévő képekhez, ami helyett raktuk, pedig az egész mellé. Még épp elfért. Hááát... nem tudom, hogy fogok-e tudni hozni még neki falravalót...

Szerdán volt az egyetlen tűrhető klímájú nap, amikor kimehettünk és meg is úsztuk eső nélkül, bár a szélre nem panaszkodhatunk: volt rendesen.
Troli, metró, majd az Iparművészeti Múzeumnál kötöttünk ki, amely épületet mindig csodáltam villamosból, messzebbről. Mert hogy gyönyörű szép!

Rengeteget fotóztuk kívülről is, pedig nem volt egy hálás téma olyan szempontból, hogy a világon minden belelógott bárhonnan, amelyek a nagyváros tartozékai -- de hát ez van.
Mikor átmentünk a bejárati részhez, ott jó darabig csak a külső, bejárati részleteket fotóztuk.

Rengeteg kiállítás volt itt, azt hiszem, ha valamennyit végignézzük, máshova nemigen tudtunk volna menni. A Kortárs cseh divatékszerek (Handmade Dreams) című kiállítás ingyenes volt, eredetileg ezt nézte ki István, és szerencsére lehetett fotózni is.

Gyönyörű volt az épület belül is, úgyhogy amit csak lehetett, fotóztunk...

 

Ezek után elgyalogoltunk a Petőfi Irodalmi Múzeumig -- milyen érdekes, hogy pont ilyen nevű múzeum nálunk is van.
Útközben megálltunk -- Szabó Ervin könyvtár? -- fotózni, és itt állt egy könyvárus szekér is, ahol minden könyv 300 Ft volt. Nem lennék én, ha nem vettem volna 5 könyvet...

   

Eredetileg a Sárkányok mindig lesznek című, már nem sokáig nyitva tartó kiállítást akartuk megnézni, de ha már itt voltunk, megnéztük utána a többit is...
Ezt írják a sárkányos kiállításról a múzeum honlapján:
"A kiállítással arra vállalkoztunk, hogy felvázoljuk a különböző kultúrkörök sárkányértelmezéseit, bemutatjuk a 'tudományos' leírásukra tett kísérleteket, érzékeltetjük rendkívül termékeny jelenlétüket a képzőművészetben, de mindenekelőtt az irodalom sárkányait ajánljuk látogatóink figyelmébe."
Nagyon érdekes volt, színvonalas, felnőttek, gyerekek számára egyaránt nagyon szórakoztató.
Utólag megbántuk, hogy a jegyek mellé nem vettünk fotójegyet, megérte volna legalább egyikünknek.
Így csak azokat a képeket tudom berakni, melyeket ott manuálisan készíthettünk, s itthon lefotóztam műveinket. Ezeket egészen biztosan élvezték a gyerekek, de szerintem a felnőttek is.
Szóval volt húzós-fogantyús hengernyomda, mellé papírok felakasztva használatra:

Aztán volt jónéhányféle, igen böcsületes súlyú pecsételő -- mivel a kiállítás vége felé jártunk, nem csoda, ha egyik-másik képnél már nem nagyon látszanak részletek.

Ezentúl volt lehetőség átsatírozásos módszerrel képet gyártanunk olyan módon, mint anno a fémpénzeken próbálkoztunk gyerekkorunkban...

De volt kimondott gyerekterem is, ahol falnyi magas rajzlehetőség volt, ahol bárki rajzolgathatott sárkányos dolgokat, rengeteg rajzolókészlet mellékelve hozzá. Valamint asztalok papírokkal, kifestési-rajzolási lehetőségekkel, sárkányos sablonokkal... Volt fejhallgatós mesehallgatási, zenehallgatási lehetőség, voltak plafonról lelógó, különböző technikákkal készített sárkányok.
Miután itt írtunk a vendégkönyvbe, mivel a belépőjegy árában benne volt a többi kiállítás is, ezért megnéztük először az állandó Petőfi-kiállítást, ahol érdekes, új technikai lehetőségekkel lehetett sok termen keresztül végigjárni a kiállítást, s ahol új kéziratokkal, életrajzi adatokkal, számunkra eddig ismeretlen személyes tárgyakkal, levelekkel, képekkel ismerkedhettünk meg. A kiállítás fele olvasós volt, de egyáltalán nem száraz és unalmas. Termenként pl. külön részeket szenteltek Petőfi csínytevéseinek, kihágásainak -- tanulmányai, életútja, társadalmi, politikai, szerelmi élete mellett.
Több helyen modern technikával lapozgathattunk elektromos kütyükön, korabeli iskolapadokba ülve, képernyőn térképeken követhettük nyomon Petőfi életútját...
Szóval szerintem nagyon gazdag és értékes kiállítás ez...

Ezek után az Írói fogások c. kiállítást néztük meg, ahol az irodalom nagyjai és a gasztronómiai szokásaik közötti kapcsolatok tárultak fel. Ez főként szöveges formában volt olvasható fényképekkel mellékelve, de rengeteg korabeli edényféleség, berendezés is látható volt itt.
"...a magyar irodalom megható, talányos, humoros vagy éppen szomorú szövegidézetei segítségével reflektálunk napjaink gasztroőrületére, megmutatjuk, hogy nemcsak az evés öröme vagy az étel hiánya az örök jelenség, de a róla való beszéd is."

Ezután egy időszakos kiállítással fejeztük be: Miért éppen Kleist? címmel.
Ez Heinrich von Kleistről szólt, aki több mint kétszáz évvel előttünk élt német szerző volt.

Ezek után nem maradt más hátra, mint hogy éppen ideje volt ebédelnünk már így 5 óra tájt.

 
Tehát megkerestünk egy metrót némi utcai fotózás után, és bementünk a Westendbe, szokásos kajálásunkra.

Már sötétben mentünk haza, ahol sietve pótoltuk a szemcseppentést Amazonkának, s kávé, fagyi, valamint A dzsungel könyve egy legújabb változatát néztük meg.
Mást nem, mivel ma volt a Szulejmán is.:)
Ja, ezeken a napokon István letöltötte A szultánát, és másnap mindig megnéztük az előző estit. Eddig még egy sem maradt ki, de otthon is így kell nézzem, hogy István elküldi, én meg letöltöm, mert egyszerűen fedésbe esik mással, pedig én aztán igazán nem lennék nagy tévés.