Anyámnál

Ma anyámhoz menés volt betervezve.
Bár anyám nagyon sajnált engem, hogy ilyen állapotban "kell" elgyalogolnom, de mondtam neki, hogy végül is itthon sem vagyok jobban, és örüljünk, hogy relatíve jó idő van. Nem esik az eső, a szél is csak módjával fúj.
Egyszóval összepakoltam már tegnap a 3 zacskónyi száraz kenyeret, Szilvi ma hozott neki 1 kg friss parasztkenyeret. Odaraktam a műanyag vödrét, üveget, dobozt fedéllel, műanyag "tepsidobozt", melyben húsokat szoktak árulni fóliával (ezeket újabban elviszem, mert anyám tudja használni), aztán a Betalok ZOK-ját, körömvirágkrémét, aloé vera sprayjét, valamint az enyémből vittem neki egy levél Mebucaint (mondta, hogy reggel óta kapar a torka... legalább így biztosak lehetünk benne, hogy tőlem nem kaphatta el!) és Espumisant. Szilvi küldött neki egy rejtvényújságot, valamint egy borítékba raktam az összes kiváltatlan receptet. Miután mindent belegóztunk, 1 előtt elindultam hozzá.
Elég nehéz volt a cuccom, úgyhogy túl sokat nem tudtam fotózni.

Ráadásul olyan kényelmetlen szituk voltak, hogy pl. mikor pont egy szép aranyfát próbáltam megközelíteni, hát pont akkor állt alá sepregetni egy fazon... és most sorban mindenütt ilyenek voltak, ha megláttam valamit. Pl. mikor rózsát akartam fotózni, jobbra-balra nézve is jött valaki... kicsit arrébb: richtig ott állt meg mellettem bénázni egy tanulóautós...

Anyámnál mindenesetre isteni illatok terjengtek: tyúkból főzött húslevest. A gyerekkort idézték, annak vasárnapjait. Már az utcára érzett az illata.
Közben Imre bácsival volt egy kis fennakadásunk, mert idejövetelemkor nyitva volt a kapu. Én megnéztem a kinti kisszekrényt: az Imre bá kajája még itt volt. Ergo nem zártam be a kaput. Viszont azt sem vettem észre, hogy belülről az anyám kulcsa benne van. Tehát Imre bá amúgy sem tudott volna bejönni.
Mamu kérdezte, hogy hogy zártam be a kaput, mondom, sehogy. Mondta, hogy azért zárjam be. Gondoltam, megyek, és a sajátommal bezárom. De addigra már Imre bá ott állt a nyitott kapuban az ételhordójával, beszéltünk pár szót és elbúcsúztunk. Nyilván azért tudott bejönni, mert nyitva hagytam a kaput. De valamitől azt gondoltam, hogy belülről a kulcs az övé. Hogy miért gondoltam ezt?? Így utánamentem, becsengettem... hogy itt teccett hagyni a kulcsot. Mire hozta az övét, hogy az nem az övé, az az "anyjáé, Manókám". Ja, persze. Nem tudtam, hogy az anyám kulcsa-csomója hogy néz ki...
Persze ezzel is eltelt kis idő, míg mindent jól megmagyaráztunk. Elnézést kértem a zavarásért, hogy szegénynek ki kellett jönnie feleslegesen... Na mindegy, még jó, hogy be nem dobtam az anyám kulcsát az ő postaládájába... ááááááá....

Anyám tudja, hogy nekem a legfenségesebb kaja az ilyen húslevesben főtt krumpli, sárgarépa, karalábé, és ha már van valami főtthús-féle alkatrész is (mint most pl. a szárnya), akkor az mindennek a teteje, és részemről akár ezáltal le is zárhatjuk a további evést.:)
Előtte nagyon jólesett a kupica hp.
Már előzőleg lebeszéltük anyám közvetítésével, hoztam egy ismerősöm kérésére egy liter hp.-t, s otthagytam borítékban öcsémnek az árát.
Ezek után kimentem a kertbe, némileg fotózni. A kert végi kerítésnél van némi vadszőlő, és bár még egyébként útközben nem láttam túl nagy színesedést irányukban, itt már látszik.

A vadszőlőben nagyon el tudok mélyülni fotózás szempontjából...

Aztán beszélgettünk, megnéztük Mamu majmos sorozatának egy epizódját, majd mit ad isten, mivel közben befőzte grízgaluskával a levest, csak nem bírtam megállni, hogy kínálására ne egyek még húslevest is.
Közben, mivel öcsém rengeteg almát hoz és kapott, ezért csinált almaszószt is, és idepakolt belőle megint egy jó kis vederrel, elsősorban Szilviéknek, főtt húst, grízgaluskát, húslevest répával...
Még tudtam volna zöldséget, almát, befőttet hozni, de így is olyan nehéz volt a cekkerem, hogy már nem lettem volna képes.

 

   

 

Csaknem sötét volt így 6 előtt indulva haza. Holott még az órát vissza sem állították... De furcsa...
Ennek is örültem, hogy hála a nagyon jó istennek, annyi minden terv és csinálnivaló van mindig, és eddig mindig sikerült mindent elintézni. Ez is összejött, betegség ide vagy oda...