Budapest, 2. nap

Kedden igen csúnya idő volt, esett és fújt rendesen.
Délelőtt megint történt ajándékozás, de meg nem mondom már napra lebontva, hogy mikor mit kaptam. Az utolsó napon minden úgyis le lesz fotózva.
Mindenesetre pont a szemközti lakás nyitott ablakában ült egy csodaszép Whiskas-makka, akit muszáj voltam lefotózni, itt az István képe jobb lett a Fujival, mert nagyobb zoommal rendelkezik...
Azt mondja, lakik ott még egy másik, szintén "márkás" cica is, de azt nem láttam az ott töltött idő alatt.

Mégiscsak megindultunk gyalog a Westendbe, főként ebédelni és vacsorára valót venni. De amúgy is meg akartam még lepni valamivel Istvánt, mégpedig egy kapucnis felsővel, amit otthon szeretne hordani. Hoztam már neki ilyet, de nem árt, ha több is van.
Most mindketten a török kajáldában vett, csípős szószos grillezett csirkemellet ettük rizzsel, miután nagy nehezen helyet találtunk.

Utána bevergődtünk a C & A-ba, ahol tavaly is remekül ki tudtam egészíteni a foghíjas ajándékaimat.
Elég nehezen találtunk megfelelő kapucnis felsőt, de a végén csak sikerült -- viszont sajnálatomra ezt már otthon nem fotóztuk le...
Itt vettem Szilvinek és Bencének ugyanolyan hosszú ujjú pólót, meg is lepődtem, hogy kis mérettől kezdve felnőtt méretig létezik ugyanaz a póló, ugyanabban a színben és mintában. Ez már csak poénnak is jó.
Ha felveszik majd végre itthon együtt, lefotózom őket. Lényeg, hogy szilvakéknél talán kicsit világosabb kék alapon a szürke-fehér-ezüst többféle árnyalatából egy oroszlánfej van az elejükön. Két-kétezer Ft volt, most ez lesz az ajándékuk.
De közben rátaláltam egy leárazott akciós részlegre is, ahol eredetileg számomra meg nem vehető áron voltak nyári blúzok, egyik szebb, mint a másik -- s így 2000-valamennyiért, gondoltam, mégsem kéne tán itthagyni... Ezt viszont meglepetésként István fizette ki végül is. Nagyon összevissza fizetgettünk az üzletben, a reáltárgyak sosem voltak erősségeim, úgyhogy nekem komoly agymunkát jelentett, hogy most hogy is van, de István megbízhatóan kiszámolta. Tehát én vettem a gyerekek pólóit és az ő pulcsiját, ő meg vette nekem a blúzt. Kísz. Persze a fizetések véletlenül sem ebben a sorrendben történtek, de otthon osztott-szorzott-összeadott-kivont, és meglett a végeredmény, mennyit kell neki adnom.
Ezután vettünk elvitelre egy sült hekket rizzsel, megállapodtunk, hogy én eszem vacsorára a halat magában, István a rizset valamivel.
Lent az Interspar (de lehet, hogy csak Spar) bejáratnál vettünk 4 sült csirkeszárnyat egy következő napi vacsira és Istvánnak két sült kolbászt.
Itt fotóztam ezt a cuki plakátot:

Este megnéztük azt a Zootropolis (Állati nagy balhé) amerikai animációs filmet, amibe előző éccaka belealudtam. Nem azért, mert nem lett volna jó, csak iszonyat álmosság fogott el, mégiscsak vagy 4 óra alvás és hajnali kelés volt mögöttem, és már úgy éjfél után 1-2 órakor tényleg, hát minden emberfeletti önfegyelmezésem dacára nem sikerült tartanom magam.
Most megnéztük, most meg István hortyogta végig a felét. Na, mindegy.:))
A vacsira evett sült hal finom volt:

Ezután megnéztünk egy másnapba hajló, A boszorkány c., meglehetősen para horrorféleséget, mely ugyan abban a korban játszódik, ahol akár elképzelhetők némely részletek, de számomra csak kérdések tömkelege maradt, mely az értelmetlen(nek tűnő), megmagyarázatlan, következetlen történet, eseménysorok miatt keletkeztek... aztán túltettem magam rajta. Nem egy békés álom előtti film, az tuti.
Érdekes, hogy közben néha István ugyanolyan "értelmes" képpel tükrözte az én képemet, amitől arra gondoltam, hogy ő is ugyanazt gondolja, mint én. Néha hangot is adott ennek szerintem...
De nem, mert másnapra meg az volt a véleménye, pláne, miután elolvasott pár kritikaszerűséget a neten, hogy jó film volt... Lehet, de én senki és semmi kedvéért nem fogom dicsérgetni, ami nekem nem tetszik. Nem stílusom, az biztos, és mikor néztük, úgy tűnt, egyetértünk... Ez is mindegy. Engem egyetlen kritika, de díj nem győz meg arról, hogy valami egyik nap rettenetes, másik nap rohadt jó. Itt is, mint annyi másfelé meglehetősen egyediek szerintem a tetszésindexek, és aki azt mondja, hogy húha, ez jó volt, hát nem vagyok biztos benne, hogy teljes szívéből ilyen filmeket óhajt nézni. Akkor már inkább Spongyabob...
Annak idején folyton Jancsó-filmekre citáltak bennünket kötelező mozinézésre. Jancsó biztos anno egekig lett magasztalva és nem nézek utána, mert nincs kedvem, de egész biztosan díjak halmazával is rendelkezett, ettől függetlenül senki nem beszélhette belém, hogy nekem ez tetsszen... Mint ahogy emlékszem osztálytársaim "értelmes" arcára, mikor kijöttünk a moziból. Magyarul: egy qrva hangot nem értettünk belőle. Nem azért, mert süketek voltunk... Akkor úgy gondoltuk, biztos nem nőttünk fel hozzá még eléggé. Emlékszem, az Így jöttem című "fantasztikus" filmre. Kozák A., kedvelt színészünk gyalogolt pusztán, mezőn, hallgatagon, f*ngunk nem volt, miért vagy meddig, merre, minek. Beszéd szinte semmi, tök elvont film, mint szerintem bármelyik filmje. (Nem láttam hálisten, mindet, tehát nem biztos.) Itt-ott néhány ló vagy pucér nő, s e filmek nagymenőségét anno néhány humorista tökéletesen visszaadta... (Akkor meg is nyugodtam, hogy oké, nem csak én vagy az osztályom voltunk rosszul bekötve.)
Passz. Értse, aki akarja; mi nemigen voltunk hozzá szerintem eléggé "modernek" (?). De felnőtten is volt szerencsém látni, akkor sem lettem a filmjeitől sem gazdagabb, sem élménydúsabb -- nélkülük jobban is érezhettem volna magam. Sajnos, simán ki tudom hagyni a szabadidőm eltöltéséből, semmilyen hatással nem voltak rám azonkívül, hogy nyomasztó, idegesítő, unalmas, semmitmondó volt számomra -- de persze ez csak egy mezei vélemény. Az sem érdekel, ha a ranglétrán állóknak, sznoboknak vagy szakmaiaknak tetszett-e vagy sem. Nem minden néző ilyen filmekért megy be moziba szerintem...
Az biztos, ha pocsék alvást, zavaros, zaklatott álmokat akart elérni a film, az baromi jól sikerült.