Házi kínlódások

Már visszamenőleg pótolom a dolgokat, de a náthakórom kissé elhúzódott, mikor már 1 hét múlva (kicsit csodálkoztam is, hogy milyen korán!) úgy látszott, végére értem, akkor újra kezdődött. Orrfolyás tekintetében, hálisten, a láz és torokfájás nem tért vissza.
Viszont megint félpercenként fújhattam az orrom, ez azért kissé nem esett jól, főleg főzés vagy egyéb teendők esetén.
Hétvégétől hét elejéig kínlódtam -- már tényleg bocsánat, de magunk közt vagyok...:))) -- előbb szorulással, azt hittem, megdeglek. Pedig csak egy nap maradt ki, de nálam ez így szokás, ezért kéne erre figyelnem még jobban, de hiába csinálok akármit, ha olykor nem juttatja eszembe semmilyen életfunkció, kisebb gondom is nagyobb... Így aztán másnapra már sehun semmi.
Várok estig, akkor keresztanyám szerint tényleg a maximálisan legkíméletesebb Laxbene... valóban így tapasztaltam én is, de ha már hajnal óta zsenge hasfájások miatt nem tudok aludni, viszont ha kimegyek, még nincs abban a stádiumban a helyzet, hogy legyen is valami, visszamegyek és ördögi kör: viszont nem tudok aludni... Szóval egy szenvedés az egész.
Mire végre megszülődnek a dolgok, aztán meg egész napra megvan a programom. Csak pucolódik, pucolódik az az egy-két napi hiány, pedig ha egy nap egyszer eszem, ott elvétve sem kéne ennyinek lennie... Mindegy, túlélés kérdése már tényleg az egész. A tények azt mutatják, hogy a hatás kezdetétől aznap nem tanácsos semerre sem kitennem a lábam.
Még másnap is egész nap zubog a belső rendszerem, ami igen kényelmetlen. Pedig ekkor, a kipucolás másnapján megint nincs semmi. Egyszerűen mivel nem nagyon volt input, output viszont egyhetes mennyiség, így nem is csodálkoztam. Inger egy szál sem, csak ennek az a veszélye, hogy mivel eznap megint nincs semmi, holnap megint kezdhetem esetleg elölről az egészet!
Sz@r helyzet szó szerint.

Na mindegy. Egyébként az idő is olyan. Nemcsak a takonykór és fenti kellemes dolgok miatt, de az idő miatt sem kívánkozom sehova, pedig napsütés esetén igazán takarodnom kellene kifelé, őszt fotózni.
Egyik kedves, anyám korabeli hölgy már érdeklődött is, hogy mikor lesznek újabb őszi fotók, mert már nagyon várja.
Kedvesen ellevelezgettünk, mondom neki, hogy olyan rút időjárás van felénk, hogy egyszerűen nincs lehetőség fotózásra. Szürke, sötét, vagy esik, vagy fúj, vagy mindkettő. De egyik mindenképp. A nagy szél következtében érezhető a légmozgás a lakásban a 32 éves nyílászárók következtében, ami ellen nem tudunk mit tenni, de kimenésre nem csábít. Mivel a gyermeket Szilvi hordja iskolába, ezért rá lehet bízni a szükséges vásárolnivalót, és akkor tényleg nem kell kimenni, ha nem kötelező valamiért.
Ebben az állapotban meg még akkor sem biztos, hogy kivágytam volna, ha akartam vagy kellett volna...

Még, amit anyámmal beszéltünk telefonon, és amit érdekes módon ritkán tapasztaltam vagy csak nem figyeltem apróságokra, hát időnként érzem a válltörésem nyomait, apró, lüktető, kényelmetlen sajgások formájában. Anyám is ugyanezt érzi, neki is a válla volt eltörve még jó 30 évvel ezelőtt.
Én nem foglalkoztam eddig ezzel, hogy FRONT. Emlékszem, keresztanyám fiatalkorától kezdve mindig ezzel volt elfoglalva. Mindig tudta, hogy éppen milyen front jön, mert ő valahogy élesen meg tudta különböztetni abból, hogy a szervezete hogy reagált éppen. És legtöbbször be is jött.
Érdekes módon, ha volt valami fizikai rosszulléte vagy baja, elég volt neki egy Frontin (vagy régebben, évtizedeken át Seduxen), hogy helyrejöjjön. Ez azt mutatja, hogy igaza volt.
Én ennyi idősen még nem tartok itt. Fogalmam sincs és eszembe sem jut, épp milyen front lehet, és hogy kapcsolatba hozható-e valamim fájásával...
Most viszont, hogy anyám említette, tényleg lehet, hogy frontok váltják egymást, és valamelyik jótékony hatásaként fáj a vállam...