Budapest, 1. nap

Hétfőn korai kelés, még javában sötétben.
Készülődés zsinórban, aktívan... még ez... még az...
Eltenni mindent, amit még a reggeli használatok miatt nem tudtam.
Közben Szilviék is készülődnek az iskolába természetesen. Majdnem egyidőben indultunk, ők talán 5 perccel korábban.
Nagyon boldogtalan voltam, mert mi sem természetesebb, hogy pont ma elkezdett esni az eső. Nagyon elgondolkoztam, hogy hogy a brandtba fogok én ernyőt IS vinni!
Mire én is lebattyogtam, Szilvi kifelé jött az iskolából, így elkísért a 30-as megállóig.
Nagy mázlim volt, mert az eső most épp tűréshatáron belül esett csak, így nem húztam ernyőt.
Az is gond, hogy a vizes esernyő utána kész program megint...
A megállóban eléggé tanácstalanul érdeklődtem a várakozóktól, hogy nem ment-e még el a busz, mert mi ugyan nem láttunk pár percen belül busz menni, de sose lehet tudni, többször elmegy hamarabb, aztán félóra múlva jön a következő (mint pl. tegnap, mikor jegyet venni mentem). Állítólag nem ment el. Meglehetős meglepetésre bő 5-6 percet késett, már majdnem kezdtem aggódni -- borzasztó hülyén van pont ehhez a vonatnak az indulásához képest ez az egyetlen állomásra menő busz menetrendje. Vagy úgy ér oda, hogy még van 50 percem, vagy pedig úgy, hogy HA nem késik, rohanva épp elérem. Köztes állapot nincs!
Elbúcsúztunk Szilvivel, jó, hogy jött, mert a nagy szatyrot addig cipelte. Onnan a buszon feszengtem ülve a hátizsákot nem levetve, ölemben a válltáska és lábamnál a nagyszatyor.
Az állomáson persze rájöttem, hogy most az előre megvett vizemet otthon hagytam... így venni kellett, valamint vettem egy szalámis zsömlét.
Ücsörögtem egy félórát a kevés székes rész egyikén, majd csak kimentem a peronra, mert már minden bajom volt... Ott még ácsorogtam vagy 20 percet, mire megjött a vonat.
Tűrhető utam volt, tudtam olvasni, keresztrejtvényt fejteni. Asztalos helyem volt, és szerencsére a négy helyen csak ketten ültünk a szembeni üléseken, ablaknál, szóval nem volt vészes.
Állítólag kicsit késett a vonat, én nem vettem észre, bár tényleg volt, hogy valamelyest lassabban mentünk.
Istvánnal nagy öröm és egyebek, s csodák csodája, amit már Cegléd óta észleltem: nem esett az eső, sőt, sütött a nap. Ettől függetlenül itt is szél és hideg volt rendesen.
A nyugatihoz közelben rögvest beinvitálódtam egy zálogház jellegű helyre, mert beszéltünk róla, hogy a több sikertelen fülbevalóvétel után talán ilyen helyen kellene szétnézni, hátha mégis olcsóbban lehetne kapni valamiféle kicsi arany fülbevalót. Tiszta röhej, de egyetlen eladó példány volt. Kicsi, nem karika, de kapcsos legalább. A hölgy be is rakta nekem az egyiket, bár elég nehezen akart sikerülni, de az a fülem hibája volt.
Utána kivettük, és áment mondtam a dologra.
Tény, hogy kicsinysége ellenére is kb. feleáron vettük, mint amennyiért boltban vehettük volna. És hát ki mondja meg, ki és mennyit használta?
Ez a 10 éves évfordulónk ajándéka.:)
Fő ajándéka, mert hogy meg még mennyi minden, mint később kiderült!
A Westend-beli hagyományos körsétánkon kaptam a Deichmannban egy sportcipőt. Fekete, fehér talprésszel, jó "alapos". Még a hozzá felkínált impregnáló sprayt is megvette István. Mondván, hogy ezeket meg szülinapomra kapom.
Hát bizony, eszembe jutott, hogy mikor reggel észleltem a gyökeres és hideg időjárás-változást, eleget meditáltam azon, hogy most a hónapok óta hordott klumpa helyett mi a jóistent vegyek fel... még nincs kidobva 2 db, de már talpától válni kezdő ún. "teremcipő" jellegű sportcipőm, de hát ezeket úgysem tudom sem felvenni, és megcsináltatni sem igazán van szándékom, mert nincsenek már igazi régi jó, bármit megjavító cipészek, s lenézik -- mi több, nem is vállalják! -- a kínai cuccok javítását. Táskáknál, cipőknél is tapasztaltam én is, Szilvi is... tehát igazán nem is tudom, miért vannak még meg. A régi jó tecsós cipőmet hordom tizen-sok éve, vissza-visszatérve hozzá. Olyan repedezett, mint a Hortobágy szikes talaja, csak milliméterenként. El is van vékonyodva a felső része. Mégis azt hordom, mert az még nem vált el.
Na szóval, mindezt azért írtam le, hogy most, mikor a Deichmannban cipőket próbálgattam (természetesen az itt legolcsóbbakat) és megláttam az új cipők mellett az én tecsós, kb. Haramiával egyidős cipőmet, hát, restelltem a dolgot, és reméltem, hogy nem sokan látják meg... Az meg egy másik dolog, hogy itt ez a legolcsóbb cipő a sprayvel együtt 8200 körül került, és hogy én ezért nagyjából 3 cipőt szoktam venni, na persze nem egyszerre nyilván. Hiába, ha egyszer addig nyújtózkodhatok! Soha nem volt szerintem drágább cipőm 2-4000 Ft közöttinél. Ennyit a csóróságról. És ugyanez vonatkozik táskákra is... meg amúgy mindenre. De nem is igénylem: hova hordanék én menő, drága, divatos rucikákat, kabátokat, cipőket? Ugyan már. Mindig igyekeztem ugyan nem rongyokban járni, de maximálisan feltűnésmentesen öltözködni, mindenben az átlagost kerestem. És turka, piac, nagykervásár, kínai.
Eztán megkajáltunk, ami ilyenkor nekem mindig nagyon jól szokott esni, még akkor is, hogy mire asztalt találunk, kihűl a kaja. Nyilván itt sem a puccos éttermeket keressük, mindig a Westend kajáldákban veszünk kaját és műanyag tányérról, evőeszközökkel termeljük be. Olyan sokan esznek itt, hogy szerintem egész nap nincs rá idő, hogy két vendég közt letöröljék az asztalt...
De olcsó és finom...

Ezután még vásároltunk felvágottat, sajtot, reggelire-vacsorára valókat, magam részéről vacsorára három vékony szelet disznósajttal beértem. Még ez is szokatlan volt, mert otthon nem igazán szoktam vacsorázni.
Hazamentünk -- cicák úgy viselkedtek, mintha tegnap mentem volna el... Főleg Amazonka tüntetett ki figyelmével, ha a fejem a közelébe került, azonnal és mindig jött hajat kapirgálni és rágcsálni...
Pedig egyébként én úgy gondoltam, biztos utál engem, mert végig, míg ott voltam, napi 3-4-szer cseppentettünk a szemébe. Mivel úgy rendelkeztem, hogy eközben István tartsa meg a vállánál fogva és hátulról, én meg oldalt, állát felemelve, másikkal cseppenteni próbálva elvégzem a dolgot. Legalábbis megkísérlem. Nem mondom, hogy fele nem folyt mellé, de remélhetőleg haszna is volt a dolognak.

Megtörtént az ajándékozás is. Nekem az ajándékaim közé tartozott a két dedikált sk. e-könyvem is, melyeket már elküldtem Istvánnak... Egyiket az évfordulónkra, a másikat a születésnapjára dedikáltattam Mikivel. Azonkívül tegnapi csomagolásaim eredményeként igen jól mutattak a csomagolt cuccok.
Volt egy kilós kávé, négy boxeralsó, egy Fa dezodor és Fa tusfürdő, egy tescós plüsstojás-macskanő, két dobozos csoki, egy hosszúkás keleti jellegű falikép, egy falióra, két antológiám, öt folyóiratom megjelenésekkel természetesen, valamint egy A5 nagyságú keret nélküli képtartóüvegben egy felnőtt színezős cicapár, melyet itt már bemutattam, mikor elkészült. Azt már akkor is úgy készítettem, hogy valójában Istvánnak szántam.
István természetesen mind a négy napon ajándékozott.
A fülbevalót is megkaptam most, lefotózás után nem túl könnyen, de beraktuk a fülembe. Reménykedve, hogy attól, hogy nem áztattuk tisztaszeszbe, nem lesz semmi gond.
Kaptam két felnőtt színezőt is, hajfestéket, s egy baglyos keresztszemes hímzést és egy 8 GB-os memóriakártyát a fényképezőbe.
Utolsó napon lefotóztam az összes ajándékot, ott kiderül, hogy a hajfestékek száma, mit ad Isten, ötre gyarapodott, a hímzések kettőre, a felnőtt színezőkhöz is jött még egy.
Ja, és természetesen mind a négy napon kaptam 3-3 dvd-t...

István bontogatásaiból is szemelgettem:

Szilvivel közben megkonzultáltuk -- ő írt sms-t, amit én csak este vettem észre, de mivel gondoltam, hogy este most a gépnél ül, én cseten válaszoltam neki rá --, hogy ma a kedvelt postásunk által megérkezett az fht.-m, sikerült neki úgy rendezni, ahogy én szoktam.
Valamint megjött a Verslistától a plusz rendelvény 2 levélben, amelyek csak be voltak dobva.
Ha ezek előbb megjönnek, kettővel több folyóiratot tudtam volna Istvánnak hozni, melyben az én verseim is benne vannak -- a Pókosban 3, a Születésben 1 vers... már mindegy, majd megkapja legközelebb.
Szóval kaptam automatikusan a Képzeld el... Szülés-születésesből meg a 4. számból 1-1 ingyenes ajándékpéldányt, ezenkívül rendeltem a Szülés-születésesből még hármat és egy Pókosat, mely már régebben megjelent, csak nem rendeltem elég pluszt.