Pénteken Aldi

Csütörtökről péntekre hajnalra virradóra feküdtem le, annyi pakolásznivalóm és egyéb dolgom volt, még hírt adni ide-oda, pótolgatnivaló, egyik-másik sürgősen stb.
Mindenesetre nagyon jólesett lehálni.
Pénteken túl sokáig viszont nem alhattam, hiszen Bencus ment iskolába, innentől többnyire már csak fekszem kómaféleségben, utána meg Szilvi mikor hazajött, akkor onnantól már inkább felkelek...
Akkor mondta Szilvi, hogy mehetnénk az Aldiba, mert elég látványos Shah tálkás macskakaja-akció van, sőt, Félix 12 tasakost is írnak.
Előtte még felhívott Éva, hogy akkor holnap, ugye, tudok menni és akkor ha háromnegyed 9-re tudnék menni a TÁG-ba számlát írni, az jó lenne. Ebben maradtunk.
Még felhívtam anyámat, hogy megvagyok, jól vagyok, ő is megvan ésatöbbi. Megbeszéltük, hogy gyógyszeríratás szükséges jövő héten, mert a Betalocja elfogy. Okés.

Na, jól van, ha már ennyit alhattunk, akkor legyen hasznunk bevásárlásilag is.
Összeszedegettem magam, majd elindultunk, természetesen vittem a banyatankot is. Igen esőre hajlott, de megúsztuk anélkül, viszont szél, az fújt rendesen.
Az Aldiban Félixnek nyoma sem volt. Miután n+1-szer körbejárva sem észleltük, megkérdeztem. Azt mondták, hogy már elfogyott... az akció viszont még jópár napig tart (ma a második napja volt...), és még bármikor jöhet. Egyre ismerősebb ez a szitu a tecsós hasonlatosságok óta.
Shah végül is volt, úgyhogy bevásároltunk 59 Ft/db (a 89 helyett) 32 db-ot. Ez nem fog rosszul jönni, ha más nem, időnként Haramia szívesen fog fogadni egyet-egyet, így sokáig eltart.
Ezentúl természetesen most apránként kiderült, mennyi minden hiányzik, hogy volt a hétvégével együtt majd' egy hét vásárlási szünet, úgyhogy mire mindent nagyjából bepótoltunk, nem volt hiábavaló a banyatank egy szikrát se! Sőt, ugyanúgy meg volt dübbentve, mintha almot cipeltünk volna benne több egyéb kellék kíséretében.
Sajnos, már félút előtt rádöbbentem, hogy most bezzeg nem hoztam a fényképezőt. És mikor nem hozom, akkor mindig akadna jónéhány fotóznivaló téma! Ez kissé dühített is, mikor szépen "őszülő" fák mellett elhaladtunk, pláne, hogy időnként a fellegek között ki-kisütött a nap is...
A lényeg az volt, hogy a lépcsőn szerencsére Szilvi húzta fel a kocsit. Addig nekem semmi gondom nincs vele, míg a lépcső el nem érkezik...

Otthoni kipakolászás és evés után már adhattam is át Szilvinek a frissen bekapcsolt gépet, majd 4 után odaülve kezdtem még el a fényképeket bemásolni, pótolni a válaszokat, reagálni ide-oda ésatöbbi.
Nem mondom, hogy unalmasan telt volna hajnali 2-ig az idő.