A net tehát egyelőre kiesett, mint köszöntési formuláció.
Azért a környezetemben akadtak, akik nem feledkeztek meg róla aznap sem, sőt, mivel Szilvivel pont e napra terveztünk alomvételt az Aldiban, s el is mentünk, némi tálkás macskakaja és alomvétel mellett olcsóbb, de jó konyhai cuccokat szereztünk be, a pénztárnál való fizetés után kaptunk 1-1 szál vörös rózsát.
Mivel kifogyott minden főznivaló húsfélém, ezért ha már fel voltam öltözve, hazaérve kipakoltunk, és jó idő lévén elsétáltam a Lidlbe, ahol kisebb adagokba kiszerelve jó áron lehet olcsóbb húsféléket kapni -- így vettem néhány dolgot: levesaprólékot, csirkeszárnyat, csirkemájat, csirkezúzát, sütnivaló kolbászt.
S mikor kifele másztam az üzletből, az ajtóban egy úriember osztogatta a hölgyeknek a szintén vörös rózsát.
Úgyhogy hazaérve nagy örömömre volt két kis vörös rózsaszálam.
Aztán Bencusom hazajött az iskolából, és kaptam tőle egy kis rózsaszín selyemrózsát, boldog nőnapot kívánva -- nagyon cuki volt. Az anyja pedig kapta tőle a jobb oldali, papírból készített virágot.
Aztán este Dani jött át -- közben újra egész délután esett az eső --, hozott nekünk 1-1 szál fehér szegfűt, ami még most, mikor ezt írom, 19-én is teljes pompájában ép és hibátlan!
Dani emellett még hozott Szilvinek táblacsokit, nekem és anyámnak (akinek már pár napja elvitte virág helyett) pedig kifizetett két-két, iskolai vásárban általam vett alsóneműt.
Ezenkívül Istvántól kaptam még egy plüss macskanőt, ami nekem fekete Totoro, s a Tescóban múltkor 50%-ra akciózva (700-vhány pénz) a cicáknak vettem egy kékesszürke deget, de mivel a cicák rá se izélnek, ezért azt is magamnak tudtam be:
Később a neten privátban kaptam ezeket:
Volt egy aranyos esemény is: nőnapkor arra megyek ki, hogy Szilvi buzgón mosogat-tisztogat valamit. Mikor felfedeztem, mi az, hangosan felrikoltottam, olyan meglepő volt. Egy jó 30 cm hosszú, 15 cm magas porcelántigris volt. Mint mondta, az apja a szülők felhalmozta dolgokat képtelen likvidálni, azt mondja, se vége, se hossza, és ereje sincs a rengeteg felesleges, érthetetlenül felhalmozott dolgok válogatásába belekezdeni, ezért fogalma sincs arról, mi minden van még abban a lakásban. Valamit keresett, és ezt a jószágot felborította a szekrény tetején, mire rácsodálkozott, hogy hát ez meg mi, és odanyomta Szilvinek, hogy nem kell nektek? Szilvi meg azt mondta, hogy hát neki nemigen, de "anyunak biztosan" -- mondjuk, legendás a kis- és nagymacska-kompatibilitásom szűkebb és tágasabb körökben. Már gimis koromban is sokan Oroszlánnak, Tiginek szólítottak; a Leona, Magdileona név sem véletlenek... s ez még a mai napig előfordul, ha valakivel összefutok.
Az apja szívesen megszabadult tőle, egy dologgal kevesebb. Még jó, hogy össze nem törte, mert Szilvi folyamatos mentésben volt mellette, ahogy mozgott a lakásban. Úgyhogy Szilvi által, de pont nőnapkor ezt azért én kaptam meg, aminek nagysága miatt az én túlzsúfolt szobámban lehetetlen volt egyelőre helyet találni, úgyhogy a konyhai íróasztalon van, de igen gyakran azt hisszük, hogy a kismacska van ott (mármint Haramia), mikor úgy hirtelen odatéved a pillantásunk.
Na és akkor, bár igaz, 18-án érkezett, de nőnapra:
Szóval úgy volt, hogy 7-én, mikor még reggel jó volt a netem, elém akadt a hírfolyamban egy hirdetésszerűség, hogy aki lájkolja a képet és szeretne nőnapra egy ajándék cicamatricát, az haladjon tovább abban a "rendszerben", töltsön ki adatokat stb., így hát szerencsémre egyet gondoltam és én is kértem egyet. Kaptam egy mélt, melyben meg kellett erősítenem, hogy igen, én kértem és én vagyok én. Ez annyiban is maradt -- annyi dolgom volt azóta, hogy szinte teljesen el is feledkeztem róla --, míg végül is 18-án egy A4-es borítékban be volt dobva a postaládába egy köszöntőlappal együtt!
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése