Húsvét másnapján

Nyugis nap volt. Egész nap ketten voltunk Szilvivel, még egymás köreit sem igen zavartuk.:)
Azt hiszem, igen rég volt, hogy -- bár hajnalban természetesen kiraktam a macskakaját, bevettem az első adag gyógyszert, pislantás, visszafekvés, ami kivételesen sikerült is -- megaludtam a 8 órát. Tök jólesett. Főzni sem kellett, a mosások is le voltak tudva.
Délután természetesen átengedtem Szilvinek a gépet egészen 7-ig, míg Bencust haza nem hozták, addig én olvastam.
E húsvéton is el voltak árasztva már szinte múlt hét elejétől a húsvéti köszöntésekkel az oldalak, elsősorban a FB.
Néhány, ami személyesen jött:

Aranyos volt egy ismerős, aki virtuálisan, versben mondta el a locsolóverset, és csak akkor folytatta, mikor válaszoltam, hogy szabad-e locsolni -- igen --, akkor felrakott egy locsolófigurás matricát.:)

Egyébként meg egyetlen igazi locsolóm volt e húsvéton, amint az az utóbbi években szokott: Bencusom.
Hazaérve verset mondott, meglocsolt, és kapott tőlem kétféle jófajta (fene se tudja, milyen márkás, de Szilvi tudta, hogy szeretni fogja; rábíztam, hogy vegyen ezt-azt kétezerért, többre nem futotta, tényleg) édességet, tán még figura is van benne.
Aztán az anyjának is verset mondott és meglocsolta, tőle is hasonlókat kapott.:)
Aranyos volt, tényleg.:)
Mint mesélte, Cicáéknál is sok mindenkit, rokont, ezt-azt meglocsolt... kapott is egy rakás édességet.

Amit még tegnap fél éccaka és ma csináltam, az mindkettőnk fényképezőgépei memóriakártyájának letöltése, mappázása, szelektálása és feldolgozása-javítása volt. Ez igen sok meló...
Aztán válaszoltam dolgokra, elmaradt ilyen-olyan pályázatokra reagáltam, beküldtem; pótoltam a blogokat, gportalt, sőt, az ez évi összes picasás képtárat -- csináltam vagy 10 új mappát, hát pont ideje volt...
Ilyenkor látja az ember, mennyire le van maradva, mikor egy ideig nincs net, vagy nem ér rá pár napig rajta lenni huzamosabban.