Nehéz nap több szinten

...és elérkezett a hétfő.
Előtte napokkal már minden bajom volt, erre a napra alig bírtam valamit aludni.
Ugye, nem érkezett meg a pénzem sem, így a szelvény sem volt meg, most anélkül menjek a Darabosra a hatósági bizonyítvánnyal? Na mindegy, megpróbáltam úgy, hogy a SZÁMOMRA utolsó szelvénnyel mentem, az ő dolguk lesz, hogy elfogadható lesz-e, hogy még nem kaptam meg e hónapban a következőt.
Egyébként komolyan nem tudom, miért ragaszkodnak folyton ehhez a szelvényhez, hiszen ha nem kapnám, de járna, nyilván én lennék az első, aki menne utána. Nem fogom tán azt hazudni, hogy kapom, miközben nem? Pont a fordítottja lenne panasz alapja. Ha én azt mondom, hogy kapom a járandóságot, akkor azt miért kell bizonyítani? Szerintem, ha járna de nem kapnám, pont az lehetne a probléma.
Na mindegy, vannak dolgok, amit én ebben a bürokratikus világban sosem fogok megérteni.
Összepakoltam egyrészt a reumára kellő összes iratomat, a laborleletet elméletileg beküldték "gyárilag", a dexásat meg én viszem. Időpont van kérve. Lényeg az összehangolás, mert azt kiszámítani előre nem lehet, hogy ha én most bemegyek az Egügyi Pénztárhoz ügyintézni, az meddig fog tartani. Még azt is gondoltam, hogy a közben lévő SOK időben mit fogok vajon csinálni? Na, erre nem került sor.
Egy másik dossziéban pedig fogtam ezzel a TB-üggyel kapcsolatos összegyűlt irataimat, és kb. 2,5 órával a reumaidőpontom előtt elindultam előbb másoltatni (mert nem tudtam, elveszik-e tőlem az iratokat és szelvényt), a buszhoz, előbb a TB-hez.
Ja, természetesen: esett az eső. Vigyázni kellett fokozott figyelemmel az iratokra, buszjegyekre, minden... hogy szarrá ne ázzanak, buszjegyet le tudjam kezelni stb.
A TB-nél kaptam egy sorszámot, és vártam 1 óra 15 percet. Ott van a nyugdíjhatóság is, és összesen 4 kormányablak működött... Ahogy leszűrtem a várakozás alatt, ezzel a TAJ-üggyel egy ablak foglalkozott, ráadásul ugyanazt a "múltkori" hölgyet véltem felfedezni, meggyőződésem volt, hogy nyilván oda is kerülök, a sorszám alapján is.
Míg ott ücsörögtem, Szilvi írt SMS-t, hogy háromnegyed 12-kor megjött a postás és hozta a pénzem!
Tehát a szelvény megvan, csak hát otthon.
Amikor végül is következtem -- a hölgy is emlékezett rám --, kiderült, hogy NEM hozzá kellett volna kapnom a sorszámot, hanem a mellette lévő ablakhoz, ugyanis őneki nem tiszte, hogy határozatokat és végzéseket írjon és nyomtasson. Mondtam, hogy én EZT kaptam, kivártam a sorom, és ráadásul háromnegyed óra múlva időpontom van a reumán -- rohadtul nem szeretnék most megint a piros TAJ-számmal kínlódni! A hölgy persze megértette, hogy jogos a felháborodás, hiszen mióta itt várok (a puffokon ülve is beszakad az ember háta támaszték nélkül!), úgyhogy hálisten, kért a biztonsági őrtől egy másféle sorszámot, és elég hangosan közhírré tette, hogy ha attól az ablaktól feláll az ügyfél, akkor már elnézést, de én fogok következni, mert rossz sorszám miatt rossz ablakhoz kerültem hosszas várakozás után.
Mindenesetre örültem, hogy legalább nem kellett elölről kezdenem a várakozást új sorszámmal, mert akkor már nem fértem volna be rendelésig!
Amikor felállt a szomszéd ablaknál az ügyfél, jött a biztonsági őr is, és segített is abban, hogy én tudjak következni. Ott pedig átolvasták a hatósági igazolást, megnézték a szelvényt (kissé zohoráltak, hogy hát ez nem az utolsó, de mondtam, hogy nem jött még a mostani, nem tehetek róla, viszont a lányom most írt SMS-t, hogy azóta megérkezett, mióta itt várok). Mondták, hogy elvileg még belefér az is... de feleslegesen másoltattam, mert az igazolást beszkennelték, a másolatok meg egyáltalán nem kellettek... Nyilván buzgómócsing Manóka költsön minden baromságra, hátha kell. Bezzeg, ami kellene, az meg sosincs meg, nem az én jóvoltomból.
Itt megkaptam végül is két papírt, egy határozatot és egy végzést. Ezt olvasva bárki láthatja, hogy rohadtul vége felé jár a piros TAJ-ügy. Az is elhangzott, hogy ideiglenesbe ráteszik a zöldet. Kérdeztem, hogy ez most a reumán akkor már rendben lesz? Nem, természetesen csak holnaptól lesz zöld ideiglenesen... Én már meg sem lepődtem. A múltkori ideiglenes és végleges is csak utópia volt... de itt legalább remélhetőleg már tényleg úgy lesz, ahogy mondják.
Reméltem, az SZTK-ban sem a parasztelosztónál, sem a reumán nem lesz hajcihő a TAJ-számom miatt. Bár tudnám mutatni a papírokat, de megszoktam, hogy a hasonló tények senkit nem érdekelnek, bármi komoly papír is lehet nálam, mert csak ahhoz ragaszkodnak, amit látnak a gépben...
De amúgy tényleg, ahogy eddig sem, ennél a két helynél nem akadt fenn senki a TB-jogosultságomon.
Megkaptam a sorszámom és beültem 20 perccel előbb az időpontomnál. Ez már nekem szinte a nyugalom szigete volt. Ott várakozni a reuma várójánál, a szellős padokon, figyelve a kijelzőt... mint maga a kánaán.

Mikor bementem, az eddigi utolsó dokim fogadott (nyilván hozzá kértem magam, ha lehetett), és becsületesen ellátott, újra átismételve a kórtörténetemet -- hogyan és miként történt a válltörés, volt-e a családban csontritkulás (már hogyne lett volna), azonos szinten estem-e el, hány éve és milyen gyógyszerek, hogy is, mint is...
Ő is javulást ítélt, sőt kiszámolta a töréskockázatomat. Javaslata, hogy el lehet hagyni a Sedront, viszont a Calciumot és a D3-at a korábbi elég magas adagolásban szednem kell továbbra is.
Mindegy, legalább az állkapocsrohasztás meg a hasonló mellékhatások ezentúl nem veszélyeztetnek, ha eddig megúsztam. A labor szerintük jó volt, a DEXA is javult, most már nem --3,2, csak --2--2,6-ig vannak az eredményeim. Még így is több, mint az anyámé és keresztanyáméi voltak valaha is, de hát ne akarjak már egy gyógyíthatatlan népbetegségből 0-ra kigyógyulni!
Kaptam a két gyógyszerre recepteket, valamint háziorvoshoz 1 évre szóló gyógyszer-felíratási utasítást, ambulánslapot, és mehettem. 1 év múlva kell kontrollra jönnöm, de DEXA lehet, hogy elég lesz 2 év múlva is.

Eközben otthon is történtek dolgok: egyrészt, ugye, megjött végre a 22800-am.
Másrészt, Szilvi ült a gépnél, mikor egyszer csak, puff, áramszünet lett.
Onnantól kezdve akármit dugdosott újra, akárhogy erősítgette mindenhol a csatlakozókat, a modem többé nem világított. Nem kapott áramot.
Na, ott álltunk megfürödve, net nélkül. És természetesen, mivel a modem nem működött, így vezetékes telefon sem, amiről ugye, ingyen lehetne hívni a szolgáltatót. Hurrá, ezt mindig értékeltem!
Én már 7-én nem is tudtam netezni, nagyon furcsa volt, hogy innentől kezdve max. képeket tudok feldolgozni, Calibre által e-könyveket olvasni, vagy pasziánszozni, admirálisozni...
Istvánt felhívtam este, hogy ne várjon hiába a netre, meg hogy feleslegesen ne "árassza" el meglepetésként az oldalamat cuki képekkel, mert ki tudja, meddig nem tudom lereagálni. Inkább írja fel, hogy netproblémák miatt belátástalan ideig nem leszek elérhető...
Én meg megpróbálom kitalálni, mi is legyen...