Húsvét -- mise és anyámnál

Sűrű volt ez most nagyon: csütörtöktől nincs iskola szerdáig. Ez jó, mert csütörtökön szülinapot ültünk, másnap még volt estig egy nap, amikor Bencus tudott foglalkozni kicsit az ajándékaival, lakást díszítettek, tojást festettek.
Péntek este elvitték, onnantól már készülődtünk. Főtt a sonka, a levében bableves. Túlzásokba nem estem, mert tudtam, hogy anyám vasárnap vár bennünket, és aznapra egyáltalán nem kell itthonra főzni, és ahogy ismerem őt, utána még több napig sem...
Szombaton egész nap esett az eső.
Mit ne mondjak, egész nap járt a fejemben az este 8-kor kezdődő szertartás: nagyszombat, mely tűzszenteléssel szokott kezdődni a templomudvaron. Nem tudom, most ez hogy zajlhatott le, mivel nagyrészt az eső miatt ezt is kihagytam... Ez elég teltházas mise szokott lenni, és jó háromórás szertartás, főleg, ha vannak felnőtt keresztelendők-elsőáldozók-bérmálkozók is. Rengeteg olvasmány, szentírás... majd amikor megszólal a nagycsütörtök alkalmával elnémult "minden" -- harangok, csengők, orgona, ének, mert "visszatértek Rómából", és mert ilyenkor jelképesen megtörténik a feltámadás --, utána van a körmenet. Erre általában a tapasztalatok szerint nagyjából fél 11 körül szokott sor kerülni. De most ugyanúgy, ahogy a tűzszertartás, állítólag ez is elmaradt (nem tudom biztosan, mert nem kérdeztem meg húsvét alkalmával -- végül is esernyővel meg lehet ejteni a feltámadási körmenetet, csakhogy elég érdekes, hogy az egyik kezében az embernek az égő gyertya van, és mivel esik az eső, a másikkal meg esernyőt tart és úgy vonul éccaka a tömegben, énekelve.
Anyám azt mondta, hogy valamelyik csatornán bemondták, hogy Debrecenben a "felhőszakadás miatt" betiltották a körmenetet. Szerintem azért ez az eső csak eső volt, távol állt a felhőszakadástól, de tény, hogy tényleg elég húzós lett volna. A tűzszentelést meg tényleg végképp nem tudom, hogy ejtették meg.
Nos, mivel a "sűrűséggel" kezdtem, nincs elég program, másnap húsvét. Ilyenkor még az is misére jár, aki amúgy egy évben kétszer jár: karácsonykor és húsvétkor. Vannak családok, ahol az ételszentelés szent, sérthetetlen és elmaradhatatlan -- tehát lényegében ilyenkor tele van a templom fele ismeretlen arcokkal.
És ez az éjszaka volt az, amikor szokás szerint elvettek tőlünk egy órát: hajnali 2-kor 3-ra kellett állítani azt.
Igyekeztem "korán" lehálni, de hát ami éjfél volt, az már 1 óra lett volna amúgy, még ha Honesty nem is kezdett volna el fél 5-kor "kotozni"... Miután meg félálomban nem tudtam visszaaludni, kimentem pislantani, visszafeküdtem, csak zörgött némileg. Mondom, megint felkelek, megetetem, mert elvileg még vissza tudtam volna aludni.
Hát nem, nem sikerült. Úgyhogy aludtam vagy 4-4,5 órát...
Voltam misén, relatíve ez már nem volt hosszú, még ételszenteléssel együtt sem. Én nem szoktam, mert nincs elég esztétikus "készletem" hozzá. De azért szép szokott lenni, csak sajnos, én hátulról látom: elöl így is tripla sorokban állnak a kosarak a szenteltetőkkel.

Ezután hazamentem, és némi netezés után készültem anyámhoz.
Én pont délben indultam -- szegénynek így is rövid volt a délelőtt. De már tudja, hogy pár óra alatt nem tud egy több fogásos komplett ünnepi kaját megfőzni, hiszen csak a három kis tyúk, amiből főzte a levest, tegnap déltől este 6-ig főtt... a pogácsát is előre sütötte 2 nappal. Mindent szépen, beosztva.

Azért igyekeztem, hogy tudjak neki a terítésben-tálalásban, meg akármikben is segíteni. Dani szokott menni előre, de most nem igazán értem el, szerintem reggel feküdt le és aludt.
Behordtam az evőeszközöket, tányérokat, poharakat, alátéteket, mert a járkálás készíti ki legjobban anyámat. A "biztonság" és fél esély miatt tettünk még egy terítéket, hátha kisebbik unokahúgom úgy dönt, hogy erre jár -- mert ő nem szokott bejelentkezni, csak jönni. Most kivételesen nem jött, biztos programot csinált húsvétra.
Szilvi utánam jött vagy egy félórával.
A szokásos száraz kenyereken és göngyölegeken kívül vittem pár üres felesleges félixes dobozt (úgy sajnálom kidobni, olyan jó kis stabil doboz, de már Dunát rekesztünk vele!), így legalább nem kocogtak a befőttesek. Vittem egy könyvet, egy táblacsokit, egy zacskó csokis mazsolát... Tudom, hogy húsvétkor amúgy nem ajándékozunk, de én így érzem jól magam, ha már a nyakára megyünk zabálni szegénynek!
Egyébként Szilvi is hozott neki egy olyan rejtvényújságot, amit szeret... Valahogy nekünk így természetes.
Meg anyám is kapott fénymásolatot Bence félévi bizonyítványából, mint ahogy adott péntek este Cicának is a gyerekkel kettőt... hadd örüljenek. (Nyilván én is kaptam.)
Anyámnál rahedli tyúkhúsleves volt, jó sok zöldséggel, a három tyúkot félbevágta és kisütötte. De külön azért, hogy a leveshez is legyen főtt hús, még egy csomag csirkecomb is benne volt!

Volt krumplisaláta, melyre vagy 10 főtt tojást én vágtam rá. Sültek a panírozott csirkecombok... és volt isteni finom diótorta is. Én a leves után nem túl sok kárt tudtam tenni, de a diótortából 3 szeletet jóval később bevágtam. Kaptunk seritalt is, de aki akart (Szilvi elsősorban), az ihatott narancsot, gyömbért.

  

 
Később kávéztunk, majd végigjártuk a kertet egy kis fotózás szempontjából.

Szilvi le tudta fotózni a jobb oldali szomszéd fekete macskáját, akit időnként anyám etet.
Nem érdemlik meg ezt a szép, hosszúszőrű macskát, nem igazán törődnek vele...:( És szoktuk hallani, micsoda pocsékul üvöltöznek rá. Csak azért, mert van. Micsoda állatság már, minek ilyeneknek macska?

 
Az etetendő kutyusok továbbra is megszokhatatlanul hiányoznak. Évekig etettük őket...
Anyám a boltos csajnak szokta elvinni, ha megtelik a zsák a száraz kenyérrel.
Lefotóztam Dani viszonylag új biciklijét, mely nagyon "zsír".:) Ő akarta, de mondtam, hogy én a fényképezővel szerintem sokkal jobb fotót csinálok, mint ő az okostelefonjával. Ami úgy is van egyébként.

Furcsa volt, hogy az óraátállítás miatt még tök világosban indultunk haza 7 óra után...
Persze anyám egy óra hosszáig pakolta odafele nekünk az összes kajának a nagyját!
A Gyepűsoron minden nehéz cucc ellenére nem tudtam megállni, mikor egy szép zsemleszínű cica olyan "cicásan" és nyugodtan ült, viszonylag nem távol, az egyik ház kertjében, a jácintok mellett. Le tudtam fotózni.













A fehér kutyust viszont most nem láttam se idefele, meg most sem, az utca elején. Remélem, csak máshol volt (mondjuk, bent)...