8. szülinap

A szokásos extraszűk családi összeröfit megtartottuk Bencus szülinapja kapcsán.
Milyen fura, hogy már 8 éves!
Még emlékszem, mikor itt ültem a gépnél húsvét másnapján délután, s tudom, hogy még egy hétig kellett gyógytornára járnom a vállammal, mikor jött a telefon, hogy megszületett...

Szokásos előkészületek. 11 körül meghozzák a szokásos Sacher-tortát, rendelt képpel. Változás: papírcsomagolás helyett biztonságosabb dobozba hozzák, viszont elmaradt a tejszínhab. Pedig azzal ez a fajta torta sokkal finomabb. Plusz sajnos, párszázat emeltek is az áron. Hiába, úgymond, díjtalan a helyi házhoz szállítás, ha kétszer annyival drágább a torta, mint amennyiért pl. a Tecsóban megvennéd. Igaz, azért érte kéne gyalogolni és vissza... de nagyobb lenne, szülinapi felirattal pl.
Számgyertyát érdemes nekünk venni hozzá, mert amit hoznak, olyan vékony és kicsi, hogy meggyújtás után azonnal átlyukad, szinte a fotózás elején...
Egyébként roppant nehezen jött most össze a tűzijáték is. A Coopban mindig szokott lenni -- most nem. A Tecsóban voltunk, ugye, a héten -- a világon minden szülinapi kellék volt, csak tűzijáték nem. Kezdtünk is kétségbe esni. Na nem azért, mert összedőlne a világ: nekem pl. tortám is alig volt életemben, nemhogy még tűzijátékom. Szegény anyukámnak meg szerintem 84 évesen volt először tűzijátéka. De Bencus már ebbe született! Ráadásul őt kétszer ünneplik, két helyen, két tortával és két tűzijátékkal. Úgyhogy nála ez természetes!
Szilvi belakja a konyhát, nem is érdemes zavarkodni. Készül a sok tálca szendvics. Most reszelt lilakáposzta, sárgarápa is kerül az uborka és hagyma mellé, ami a zöldségeket illeti, úgyhogy csöbör-vödör hátán, fő vagy 10 tojás, meg hát paprikás szalámi, sajt bőven. Asztal kihúzva, vasalt terítő, guszta teríték és asztaldíszítés.

 
Dani szerencsére délelőttös, ráér eljönni 5 után. Még előtte a fodrászt is beiktatta.
Le a kalappal, mióta rövid a haja, rendszeresen jár fodrászhoz. Mindig ugyanahhoz itt a környéken, tehát magyaráznia sem kell frizuraügyben. Mindig skatulyából kihúzott a feje, és senki nem noszogtatja vagy netán könyörög neki, hogy menjen már fodrászhoz. Ez azért jó... felnőtt, ló gyerek, de még mindig öröm, hogy olyan lett a nevelése, hogy pl. egész gyerekkora óta önálló szükséglete a fogmosás, ami el nem maradhat. Sokan pedig mennyit kínlódnak ezzel, felnőtteket is ismerünk, akik, sajnos, hetente, ha unszolásra hajlandóak ilyesmire, és még ők vannak megsértődve, ha az ember figyelmezteti őket... (Szilvinek például csak ilyenekkel volt szerencséje. Szörnyű...)
Daninál még az is dicséretre méltó, hogy ha fogproblémája van, azonnal képes menni a fogorvoshoz! Le a kalappal. Így neveltem, annak ellenére, hogy én, sajnos, nem merek azonnal fogorvososkodni... de mondjuk, nálam a pénz hiánya ebben a "nem merésnél" is sokkal nagyobb szerepet játszik. Régebben azért én is eljártam. 16 évesen volt, hogy nem is fájt, de tudtam, hogy rosszak, és végigtömettem vagy 6-ot, egyet húztak és egyet gyökérkezeltek. Maszek, és pénzért. A nyári keresetemből...

Míg még Szilviék "vakaróznak" (bár az ajándékokat tegnap fél napig csomagolta... hiszen mindenki nevében ő vette meg, szokás szerint), én Danival társalgok a konyhában, miközben Haramia azonnal élvezettel felugrik és elfészkelődik Dani ölében. Fele idő alatt észrevétlenül jól el is van ott. Szerencsére Dani nem kezd el hisztizni, hogy fekete cucc van rajta, és jajistenem, macskaszőr stb. Haramia azért 8 évet élt együtt Danival. Mikor hazahoztam őt és kiengedtem az (akkor még) hordozókosárból (a világ legnagyobb baromsága, ok arra, hogy mindenki a saját kárán tanul!), első, akit 3 hónaposan meglátott: Dani volt. Utána mutattuk meg az almot és a tálkákat kajával, táppal és vízzel, mindent abszolút természetesen sorba is vett. És Dani volt az, akire annak álltában felszaladt a földről nekifutva, a vállára. Szóval Dani már nem "cirkuszol" ilyenek miatt. Jól elvoltak.:)
Dani közben jóllakott szendvicsből, szerencsére.
Szilviék kijöttek, Bencus köszönt, ami csak ez évben fordul elő, és eddig még csak Dani kapcsán hallottam!, majd szégyenlősen leül és eszik. Nagyon szereti a szendvicset, többet meg bír enni (lassan már mindenből), mint én.

Én már nem eszek, mert Szilvi úgy 3 körül behozott tálcán 3 szendvicset, mivel még aznap nem reggeliztem és ebédre sem volt kilátásom a konyhalefoglalás miá. Na, én azzal a kajával asszem, tortáig végeztem is éhségileg.
Miután társalogtunk, folyt az evészet, felköszöntöttük Bencust. Szilvi óvatosan már a múlt év végétől kezdve szerzi befele apránként, folyamatosan az olyan dolgokat, melyek számukra megfizethetők és tudja, Bencének mi tetszik, mi kellene, mit szeretne. Úgyhogy rengeteg cucc összejött, végül is négyőnk nevében -- Szilvi, én, Dani és anyukám, a dédi nevében.

 

 

Bence csendesen örült és lázasan bontogatott. A konyha padlóján sem lehetett már lépni sem...:DD
Megkapta természetesen az összes tecsós plüsstojást, tartóval együtt. Rengeteg "okosfüzet", melyben feladványok, fejtörők, ügyességi feladatok vannak. Kifestők, kis puzzlék, figurák, melyeket én mindig azon nyomban elfelejtek, de Bence keni-vágja, ki micsoda-kicsoda...
Végül is a tortán is olyan kép van, amelyet Bence naponta lát a tévében, és seperc alatt felsorolja a képen, hogy ki kicsoda. Tán Gézengúz(?)ra emlékszem egyedül...

Visszaemlékeztünk a tavalyi, betegség közbeni szülinapra, melynél az a szerencse, hogy kibírtuk úgy globalice közösen. Az volt az, amikor szinte 1 hónapig sírt egyfolytában, az anyja nélkül senki nem csinálhatott vele semmit, kétszeri kórház, láz, kiszáradás ellen infúziózás és utána is ugyanaz, itthon... sírás és néha indokolatlan láz... Közbeesett a szülinap, ugyanilyen ceremónia zajlott, csak éppen Bencust egyetlenegyszer tudtam egy apró mosolyra rábírni a tortánál... Máig sem tudjuk, mifene volt ez, annyiféle orvoson átment, de senki nem nézte a globális baját a gyereknek. Az, hogy mentálisan is probléma volt, nem is kicsi, azt senki le sem tojta -- csak éppen mi őrültünk meg itthon vele. Emiatt volt, hogy 1 hónap hiányzás az oviból és kimaradt a farsangból is -- amúgy azon lett volna pókember. Még jó, hogy a jelmez épphogy még most is jó volt, az iskolás farsangon.
Na de most minden máshogy volt. Okos, aranyos, szelíd, kezelhető gyermek volt a mai nap. Semmi hiszti vagy folyamatos zaklatás amiatt, hogy állandóan ő akar központban lenni -- szóval még beszélgetni is lehetett!:))
Tortafotó natúr, majd feldíszítve a pirotechnikai eszközökkel, aztán így fotózás Bencével. Majd meggyújtva. Előbb gyertyával, majd csillagszórózás. Kicsit sem érezhette kevésbé sztárnak magát, hogy hárman fotózzuk, mint a legnevesebb csillagok.:)))

 
Dani tortát vágott, nagyon vigyázni kellett a fedőlapra, mert Bencus azt összegyűjtötte a tányérján. Csak azért kért két szeletet a tortából, hogy gyűljön a fedéllap. Az anyja is kettőt evett, mi Danival csak 1-1-et. A maradék fedőlapjával kapcsolatban meg rábeszéltem Szilvit, hogy ugyan már, adjuk oda a gyereknek -- ki látja? Aki megeszi a maradék tortát, azok tudják itt és most, hogy miért csupasz a teteje, na és?:))
Később Daninak pakoltam szendvicset, majd pont a BK kezdetére indult hazafelé, hiszen ő másnap hajnalban megy dolgozni...
Bencusnál pedig szerintem napok, hetek fognak eltelni, míg minden ajándékon "túllesz".:)) Nem beszélve arról, hogy pénteken este elviszik és majd csak hétfő este jön haza, miközben ott is megünneplik...