2016. március 8., kedd

Netnélküliség

Innentől kezdve 10 nehéz nap következett net nélkül. Hiába, aki hozzászokik, annak nem egyszerű.
Olyan, mint az áram. Míg van, a kutya nem veszi észre. Mikor nincs, akkor akármit találsz ki, mindig rádöbbensz, hogy nem lehet, mert nincs áram.
A net nélkül végül is van élet, mert egy csomó mindent meg lehet csinálni, amit a net miatt folyton halogat az ember. De időnként létszükséglet lenne, hogy tudjunk dolgokról. Nekünk anyagiak miatt nem jár újság, gyakorlatilag net nélkül nincs kapcsolatunk a külvilággal. Oké, be lehet kapcsolni a tévét, meg lehet nézni a híradót. De azok is hol milyenek...
Ha meg akartunk nézni egy buszmenetrendet, egy hivatali nyitvatartást, egy szabályzatot, utána akartunk nézni debreceni programoknak vagy csak felmerülő, minket érdeklő problémáknak -- hát egy nagy semmi tárult elénk.
Szerencsére olvasni tudtam, 6 könyvet elolvastam ezalatt... plusz emlékszem, mikor a 90-es években hogy szerettem pasziánszozni, még rendes kártyával is. Valamint feltöltöttem és feldolgoztam egy csomó fotót, mert pl. a Szilvi gépéről múlt év november vége óta nem töltöttem le képet. Az is jópár nap volt azért...
Na most. Ha tudom előre, hogy ér véget ez az egész és mi a teendő, sokkal hamarabb lehetett volna netem.
Ami a fő problémám volt, az anyagiak, ui. nem tudhattam, és ugye, Google híján utána sem tudtam nézni, mibe fáj egy modemcsere.
Aztán: mivel nem vagyunk fogadóképesek, ez nekem mindig nagyon fájó pont, hogy ide kell hívni valakit. Ez itt bujkálós, sötét "munkahely" ebből a szempontból, és azt speciel ki nem állhatom, ha valaki szerelni jön ide, és tőlem kér zseblámpát. Általában tiszta szerencse, hogy működtek is, de most pl. egyetlenegy darab sem működött. Én nem fogok havonta új zseb- vagy kézilámpát venni, hogy hátha hívni kell valamilyen szerelőt!
Emlékszem, az a jó kis hagyományos alkatú, téglalap alakú, felakasztható zseblámpa, amilyen már nagyapáméknál is volt, az órákon át bekapcsolva volt, amikor utoljára a buditartályt cserélték, és nekem ott kellett állni végig a pasi mögött, és odavilágítani. Nem nagyon értem, hisz kitalálták már a fejlámpát, és ők szerelők. Ez olyan dolog, amikor tőlem kér csípőfogót vagy kalapácsot valaki, akit szerelni hívok ide... Hát logikus, hogy nekem van mindenem, nem?
Amikor utoljára probléma miatt mobilon kellett hívnom a szolgáltatót, lement róla háromezer Ft-om. Emlékszem, hogy 48 Ft-om maradt rajta, mire végre sikerült megoldást találnunk. Na, nem igazán akartam így járni. Mivel vezetékest nem hívhatok, mert nincs, így a mobiltöltésről is rendesen gondoskodni kellett.
Ja, és ugye, ami még visszafogott: Szilvi felfedezett az UTP-kábelen egy valószínűleg régi sérülést. Mivel nem hinném, hogy mi rágtuk meg, így Honestyre gyanakodtunk, de bizton tudom, hogy az utóbbi években nem rágcsál. Tehát valamikor megrághatta, rafináltan, és mindig meg is lelte, hogy ugyanott folytathassa, ugyanis ez a kábel nem a legvékonyabb, mert azt azonnal átharapta volna... a pvc-burkolaton belül több színes kis vékony vezeték van, amelyből az egyiknél már a fémszál is átszakadt.
Mivel a feltekercselt (gőzöm nincs, miért hagytak olyan hosszú vezetéket) kábelnek súlya volt, az alatta támasztó doboz előzőleg felborulhatott, mely nem lett észrevéve, közben a sérült vezetéket a tekercs levegőben lógva súlyánál húzta. Így szakadhatott át a fémszál, ami szerintünk logikusan okozhatta a zárlatot, mert a lakásban is kiment a biztosíték. Azt felkapcsolta Szilvi, és minden visszajött, csak a modem nem.
Na most, ez a macskarágás valahogy bejelentés szempontjából sem volt nekem kényelmes; bár nem tehetek róla, elhihetik, hogy nem én rágtam meg.
De, bár nők vagyunk, ennyit még mi is felfogtunk, hogy ha ez a kábel így marad, és ha kicserélik a modemet, ugyanúgy zárlat következhet be a sérült kábel miatt.
Miután Daninak is elmeséltem mindent, így Dani azt javasolta, hogy vesz ő egy ilyen kábelt. Mondom: lehet kapni? Lehet. Jó. Csak persze épp 4 napos ünnep következett... na mindegy, az egyik, már ledolgozott hétfői napján ő felment az MM-be, és vett olyan kábelt, közben rám telefonált, hogy többféle hosszúságú van, milyet vegyen. Mondtam, hogy szerintem tök felesleges nagyon hosszút venni, hisz annyi tyúkbél van itt már, hogy az agyam eldobom. De mégis vett egy háromméterest, ami végül is nem szorul feltekercselésre. Ő fizette, nem engedte kifizetni... aztán fel is szerelte a régi, megrágott helyébe. Mondta, hogy legalább ez a része a dolognak rendezett, és már nem az én saram a kábelrágás, és a veszély sem fenyeget újabb zárlatoktól. Ezzel a vezetékkel ugyanis már nem volt mit csinálni, javítani csak speciális cuccokkal lehetett volna, amik nem voltak.
Innentől csak vártam a legközelebbi, 15.-e utáni hétköznapot, mondván, hogy most már csak telefonálok a szolgáltatónak. Meg kellett várnom ugyanis az utolsó számlámat, mert ha most van éves elszámolás és úgy járok, mint a hőszolgáltatóssal, hogy 30 ezer Ft, akkor nagy bajban leszek. Ez is megjött -- a villany volt végül is --, és tényleg több lett vagy 1500 Ft-tal, de ez így még belefért, hogy ha fizetni kell valamit a modemért, akkor kibírjam. Hogy aztán a húsvétot, Bence szülinapját stb. hogy bírjuk ki, az már más kérdés, fő az volt, hogy az utolsó számla is be legyen fizetve!

Rossz volt, hogy nőnap lévén nem tudtam a neten lenni. Olyan jó lett volna olvasgatni a köszöntéseket, de így, sok-sok nap után, 6-700 ismerőssel már világba sem tudtam visszamenni a hírfolyamba akkor, mikor már jó volt a net, hogy akár csak egyet is olvashassak.:(
Persze a csoportokban igen, meg privát üzenetekben, de tudom, mások a nőnapok olyankor, mikor netnél tudok lenni...
De a nőnapról külön...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése