Ventilátor

Mikor beköszönt a kánikula, úgy vagyok mindig vele, hogy lesz még ennél rosszabb is, és utolsó percig tűrök, senyvedem a meleget, míg rászánom magam, hogy bekapcsoljam a ventilátort. Na, így volt ez 3 nappal ezelőtt, hétvégén. Bekapcsoltam, mert már nem bírtam. Persze magától értetődően a legkisebb fokozat is megváltásnak számított. Ment éccaka is. Természetesen nem szoktam egyenest, mondjuk, arcomba irányítani, mert akkor nem látnék, meg begyulladna vagy a fogam, vagy a szemem stb.
Másnap fél napot pihent, aztán megint ment délután és éjjel. Harmadnap is délután kapcsoltam be, netezek, írok, játszok a gépen. Egyszer csak azt veszem észre, hogy melegem van. Hátranézek: a ventilátor nem megy. Felállok: be van dugva, be van kapcsolva. Nincs égett szag vagy füst, mint a 7 éve előzőleg elromlott ventilátor esetében. Kapcsolgatom újra a gombjait - nem reagál. Nincs semmilyen búgás vagy hasonló, tehát olyan, mintha valami érintkezési hiba lenne.
Na mindegy, egyből bepánikoltam, hogy hogy fogok én most aludni?
Mindegy, ki lehetett bírni, mert lefekvés előtt kinyitottam a szemben lévő ablakokat -- a konyhait szigorúan akkor, mikor már semmit nem kapcsolhatott fel senki (a tömérdek szúnyog miatt) --, és mivel volt légáramlat, viszonylag zökkenőmentesen el lehetett alvadni 28 fokban.
Másnap megint próbálgattam kicsinyég, de hát ugyan mi változhatott volna.
Így amit némi turkálóra szántam, ismét átcsoportosult a helye: aló a Tecsóba, mivel két buszmegállónyi távolságban ott lehet leghamarabb ventilátort kapni.
Szilvit rávettem, hogy elkísérjen, mivel Bence két hét szünet után ezt az utolsó hetet most még oviban fogja tölteni -- a sportos programokon drukkolóként fog részt venni. Jó így, azért pünkösdkor történt a baleset, pont az évzáró után. És soha többé nem lesz ovis. Kell ez az 5 nap lezárásként.
No, szóval elgyalogoltunk a Tecsóba, bérletünk egyikünknek sem lévén.
Hogy egyáltalán megnézzük a felhozatalt, meg már pár éve egy kicsit amúgy is szerettem volna venni a konyhába is, mert ha valahol elviselhetetlen nyáron, hát ott. Pláne főzés esetén, bármilyen rövid is lehet az. És mivel egy számítógép jut Szilvivel ránk, ezért én, ha Bencus nincs itthon és Szilvi gépezik, --, gyakorta a konyhába kényszerülök -- olvasás, főzés, egyéb házimunkák, hímzés --, mert ott vagyok fényközelben.
Majd' egy kerek tízesbe került a két ventilátor -- milyen szerencse, hogy most nincs fűtés, és júniusban nem volt semmilyen ünnep, sőt a turkáló is tolódik --, de nekem most fontosabb a ventilátor, mint akármi.
Vettünk egy állót -- ez már a harmadik ilyen, és úgy látszik, 7 év az időtartamuk --, valamint egy kis asztalit.
Mivel ketten két kosarat húztunk,így még körbejártunk nagyjából, és vettem egy kiló csirkelábat, még szerencse, hogy Szilvinek eszébe jutott. 4-szeri kajám köret nélkül -- igazán gazdaságos, és úgyis mindenki azt hiszi, hogy "a kutyának veszem".:)))
Vettünk még 1-1 brióst, Szilvi a gyereknek egy akciós pingvingyűjtő dobozt (most ugyanis négyezrenként jár egy pingvin (kis pár centis darabok ezek, rájuk ragasztható matricákkal, 2-5 centis méretekben -- agyam eldobom, hogy mindig kitalálnak valamit!), és a pénztárnál igaz, hogy éppen csak hogy nem járt volna még 3 pingvin sem, de a hölgytől 4-et kaptunk mégis! Nyilván nem gyűjti mindenki, otthagyják, itt meg ott volt a pingvingyűjtő, amiről lehetett következtetni, hogy mi gyűjtjük...
Ezek után elvittük a nagyobbik ventilátort a vevőszolgálatra, ahol 1 éves jótállási mizét kaptunk rá, és miután a leggazdaságosabban elrendeztük a csomagjainkat, vettünk kis dobozt és pálcikát kérve 2-2 gombóc fagyit. Leültünk a kevés padok egyikére a másik bejárat körül, és kényelmesen bepusziltuk a fagyit, közben én megint befizettem egy számlát, mint a múltkor.
Ezek után már csak a hazacepekedés van hátra.
Érdekes, mióta nincs bérletem, folyton akkor jönnek a buszok, amikor épp odaérkeznék. :D
De ketten hálisten, megbirkóztunk a cuccokkal.

Ezután jött az, hogy egy óra szünet után, míg elpakoltam a cuccokat, elláttam a macskákat, kialmoztam és indultam anyámhoz, ugyanezen a napon...
Szilvit megbíztam, hogy most üljön géphez nyugodtan, és ha neki úgy jobb, akkor azután, hogy Bencust hazahozta oviból, szereljék már össze és helyezzék üzembe. Egyrészt, ne a gépes idejéből töltsön időt erre; másrészt a Bencével töltött idő is jobban telik, mert az ilyesmit élvezi a kölök.
Ha pl. sok Félixet veszünk egyszerre, akkor nagyon szereti Ő_ pakolni bele váltakozó ízek szerint a kemény félixes dobozokba.
Így is lett, hazaérve minden ventilátor össze volt rakva.
Mivel előzőleg a régit is szétszedtük, kimosogattuk-kitörölgettük, ahol lehetett, s hagytuk megszáradni -- ezért azt is összeszerelték.

Honesty élvezi a konyhai kis ventilátort. Közvetlen eléterül...
A nagy ventilátornál a szobában is tudja, hogy kell helyezkedni -- kissé távolabb, mert annak hiába fekszik a lábához. De egyébként gondoskodunk vizes törülközőkről is neki...