Újra séta anyámhoz

Megint anyámhoz mentem, e két nap alatt is iszonyatos mennyiségű málna termett. Mondtam anyámnak is, hogy rá lehetne szabadítani egy osztályt, állítom, jóllaknának.
Ő már eleve leszedett 2 literes tejfölös vederrel, és még délután leszedett még egy harmadikkal, miközben én faltam befele.

Ezenkívül, következményekkel nem törődve elég sok faepret is ettem. Most már tényleg előfordul közöttük édes is, bár én vízízűen is szeretem (nekünk a fehér van). Mindez persze kaja után, ami egyébként most is egyéni kreativitás volt Mamucitól: házi zsenge zöldbab tejfölös szaftban párolva, füstölt lángolt kolbásszal és némi párolt hússal belefőzve. Hozzá tésztát főzött ki, mert minimum kenyeret muszáj lett volna hozzá enni.

Vittem egyébként az összes göngyöleget, két nap alatt egy kis zacskó kenyérhéj megint összejött, meg Szilvi küldött egy óriási csokinyulat, amit még Bence kapott (nem tőlünk), és halomban állnak nála a csokifélék, sosem fogyna el. Mamu pedig szereti, de magának meg nem veszi. Még mielőtt nem tudtam, hogy Szilvi ideadja ezt a nagy nyulat, én is örültem, hogy nem kezdtem el kibontani a múltkor vett csokis mazsolát (amiből anyámnak is vittem), mert így most megint tudtam vinni neki.

Ahogy bementem, gyanús volt az ugatás... mondom, ez nem a szomszéd kutyák valamelyike. Hát nem is. Mondja anyám, hogy előbb ment el unokahúgom, elég váratlanul itt hagyta neki Mollyt, és majd tán vasárnap este jön érte. Szóval váratlan volt, ahogy beléptem, hogy azonnal védekezni kellett, hogy le ne szedjen rólam mindent nagy örömében a kutya, vagy földre ne terítsen rettenetes nagy, örömteli rohangálásában...

Kotyvasztott anyám a szomszéd kutyáknak kaját, s megint két kanállal, kétfelé etettük őket.
Ez hál' istennek, Mollyt egyáltalán nem zavarja, ő kedveli ezeket a kutyákat egyébként. Anno Hajast át is hozta unokahúgom, hogy játsszanak Mollyval, jól elvoltak, de érdekes módon Hajas visszavágyott egy idő után...
Molly egyébként még nem is reggelizett. Unokahúgom szerint rohangálás előtt-után nem szabad etetni, mert bélcsavarodást kaphat... hát, én nem tudom, biztos nem laikustól szedte az ötletet. Csak valahogy el nem tudom képzelni, hogy pl. Honesty hagyná, hogy kimaradjon a hajnali étkezés. Vagy bármelyik.
Mollyt is később etettük meg -- unokahúgom hozott tápot neki, de ilyenkor anyám mindig "csal": úgy főzte a tésztát, hogy Mollynak is jusson egy jó tányérral, még tejfölt is tett rá!:)) --, de utána rimánkodni kellett neki, hogy ne rohanjon ki 2 percenként ugatni. Mert egyébként ez megy. Az emberre az infarktus jön rá, hogy látszólag nyugi van, pihen, nézelődik a kutya, aztán meg mintha puskából lőtték volna ki, rohan kifelé ugatva...
Na, ez az, amit nem tudom, télen hogy fog Mamu bírni, hogy ki-be eresztgesse. Mert most önellátó, a szúnyoghálón van neki bejáró, a belső ajtó meg nincs bezárva napközben.
Mondta anyám, hogy pont mielőtt jöttek volna, itt volt a szomszéd cica, valószínűleg inni jött át az udvarra. Hát, nagy szerencséje van, hogy sikerült időben visszarohannia a kertbe... Ha Molly ott van, akkor zárás alatt van a kertajtó, mert egyébként nincs. Mivel most váratlanul jött, így nem volt zárva. Na mondjuk, a macska a zárt kertkapu ellenére úgyis átjön, ha akar...
Egyébként Molly megérti, hogy most már nem rohangálhat a kertben maratont, mint régebben. Jobb is... hisz a szomszéd cica sokat tanyázik a mi kertünkben, másrészt idegesíti a másik szomszéd mifelőlünk odapakolt kutyaterületén a rotikat (akik minket is majdnem folyton ugatnak, ha kint vagyunk a kertben).
Míg anyám nézte a sorozatát, addig Molly is elpihent, remélhetőleg az a félóra elég volt a kaja utáni pihenésre, mert semmi vissza nem tarthatja, ha egyszer ki kell rohanni ugatni...

Nekem való, kellemes idő volt egész nap, de nagyon jól mutattak a felhők...
Úgyhogy fotóztam is némi eget. Meg a hátsó szomszéd kaprát, a rotis szomszéd ribizlifáját.

 
Anyám aztán szokás szerint idepakolt az ebédből is, meg egy rahedli málnát is...
Azt hiszem, erősen kapacitálni kell a jónépet fogyasztásra, sőt, Danit is megint elhívom és jól odapakolok neki holnap.