Pecsétért esőben

Ma voltam a Munkaügyi kp.-nál. Mivel háromhavonta kell menni, ezért értelemszerűen egy évre 4 jelentkezés esik. Illetve eddig is annyi esett mindig. De most valahol ellőtték, két alkalommal is két-három héttel hamarabb hívtak vissza a három hónaphoz képest.
Ugyanis félévnél tartunk, és én most mentem harmadjára! Kicsit sokallom ezt a sűrű visszahívást...
Ráadásul esett az eső egész nap, ami nem lenne baj, ha nem ilyenkor kellene ilyen hivatalos dolgokat intézni.
Idegesítő a vizes esernyővel bénázni, és úgy elővenni iratokat, vagy buszjegyet, hogy hót vizes minden.
Természetesen már síkideg vagyok ilyenkor hetekkel előtte... de most sem küldtek fel szerencsére az ügyintézőhöz -- értelme úgyse lett volna --, hanem a lenti hölgy személyi iratok elkérése után bepecsételt és visszahívott szeptemberre. Akkor még pont fog jutni egy decemberre is, így hát 4 helyett 5 alkalommal lesz ez évben jelenésem.
Egyúttal megkérdeztem a hölgytől, hogy tudom ugyan, hogy jómagam már nem innen, a MÜK-től kapja a segélyt réges-rég, hanem ez év februárig az önkormányzattól, onnantól meg a kormányhivataltól, de esetleg nem tud-e valamit mégis arról, hogy miért késik már több mint 2 hónapja a fht-határozat? Az eddigi három évben pontban április közepén megkaptam a határozatot, hogy 1 hónap múlva lejár ez meg az, és hogy ha nem változott a helyzetem, akkor vigyem az igazolásokat, másolatokat, ellenkező esetben megszüntetik az fht-t. Nem, ők nem tudnak semmit, ők csak azzal foglalkoznak, amit ők intéznek. De, mondom, ide viszont még nem tartoztunk, akkor honnan tudjam, mi-hol-merre-mikor-meddig kell még várni stb.; aszongya, menjek, kérdezzem meg a kormányablakos hodályban. Egyúttal adott egy űrlapot is, amit a rezsicsökkentéssel kapcsolatban kéne kitöltenem, és az első emeleten a gyűjtőládába be kéne dobni.
Hát, gondoltam, rákérdezni épp rákérdezhetek a gondomra. Annyian voltak bent a kormányablakos teremben, mint égen a csillag, én meg csak ott ténferegtem elöl, mikor rámkérdezett az egyik elöl álló ott dolgozó, hogy mi is a gond. Én elmondtam ugyanazt, mint amit a MÜK-ös pecsételő hölgynek. Erre azt mondja, hogy szerinte menjek oda a MÜK-ös hölgyhöz, és majd elirányítanak. Mondom, onnan jövök! -- És, mit mondott? -- kérdi. -- Hát azt, hogy jöjjek ide és kérdezzem meg.
No, kb. ezt vártam. Van köztük pár emelet, és fogalmuk sincs...
Annyit azért megtudtam, hogy ha már a pénzt sem küldenék, ami elvileg nem lehetséges írásbeli megszüntető határozat nélkül, akkor jöjjek vissza (hétfő, szerda: 8-12; kedd, csütörtök: 12-16; péntek: 0), itt adnak egy sorszámot, mivel felmehetek a harmadik emeletre valahova érdeklődni vagy reklamálni. Most épp akkor sem lett volna aktuális, ha nem csütörtök fél 11 lett volna; mert elvégre eddig még csak az a bajom, hogy nem tudok új nyugdíjas bérletigazolványt csináltatni, a pénz az megjött májusról.
No, hogy ennyivel okosabb lettem, kerítenem kellett valahol egy széket, ahol ki tudom tölteni az űrlapot, miközben megszabadulhatok a szatyortól és az esernyőtől. Sehol semmi. Így felmásztam az elsőre, ott voltak székek, tehát ernyő földre, én leülve, szatyor a dossziéval mellém, toll a tarisznyából, hejehuja, lett!, aztán kitöltöttem érzéseim szerint, majd kitaláltam, hova is kell bedobni. Utána elhúztam e kellemetlen épületből.
Ezután visszagyalogoltam a Kossuth utcára, előhalászva a következő buszjegyet, szörnyen vigyázva, hogy nehogy vizes legyen.
Szerencsére jött a busz hamar, szerintem ugyanaz a 45-ös volt (megismertem a sofőrt és ő is jól rám nézett), amivel jöttem. Mire tett egy kört, itteg vagyok megint. A buszjeggyel szarakodtam egy ideig, míg végre hajlandó volt lekezelni a szerkentyű; lehet, hogy mégis vizes lett kicsinyég?
Hazaérve gyakorlatilag alig telt el 1 és negyedóra, mióta elindultam. Hihetetlen.
Viszont pakolás ide-oda, átöltözés stb., és észleltem, hogy a munkaügyes cuccaimat, leveleimet, kiskönyvemet stb. tartalmazó dossziém szarrá ázott a selyemanyagú szatyromban -- minden esernyőzés dacára! Pedig nekem úgy tűnt, annyira nem szakad azért az eső, szóval ezt azért nem gondoltam volna. Mindenesetre annak örültem, hogy legalább a dossziéban lévő cuccok nem áztak át, de kiszedtem az egészet és új dossziéba pakoltam át azokat.
Most e tevékenység felől, hála a jó istennek, szeptember közepéig mentesítve vagyok.

Tegnap du. hajat festettem, onnan is le tudom mérni pl. a hónapok villámgyors eltelését... Tényleg iszonyat, hogy repül az idő. Ezt hogy nem vettük észre gyerekkorunkban? Mert nyilván pedig akkor is ugyanígy telt az...