Meggyszezonban anyámnál

Kedden a változatosság kedvéért megint anyámhoz bandukoltam a szokásos göngyölegekkel felpakolva. De nem elsősorban azért, hanem mert öcsém vásárolt valahol féláron vagy 20 kiló gyönyörű meggyet, és hogy anyám mondta, hogy annyira finom és egészséges meggy, hogy vigyünk belőle itthonra.
Én megmondom őszintén, gyerekkorom óta annyiszor csalódtam a leggyönyörűbb meggyben vagy cseresznyében is; volt, hogy befaltam fél kilót, mert megesküdtek rá többen, hogy na, ebben aztán nincs kukac! Bizalmam, az volt, és hát tényleg finom volt. Mígnem ki nem bontottam egyet: és hát természetesen a Maga a tökély! címet elnyert cseresznyében is kukac volt.

A meggyel kapcsolatban első ismeretem az volt, hogy meggyben nem szokott lakni senki. Jó.
Mondjuk, annyira nem is szerettem, de azért voltak finom ízű, nagyszemű meggyek... ám sajnos, többször csalódtam a meggyben is. Úgyhogy van már annak 30 éve is, hogy én_ SOHA_ NEM eszem egyiket sem. Amúgy se vagyok gyümölcsös (tudom, ez nem pozitívum), de hogy pondró (kukac, féreg, hernyó)-fóbiám van, az hétszentség. Ezerszer könnyedebben lemondok bármiről, ha azzal mentesülök fenti jószágoknak még a látványától is!

Az anyám kertjében is van több meggyfa, és azok leszedése segítségekkel még anyámra vár, plusz azokat is átmagvalva, átmosva be szokta főzni. Nyilván ÚGY -- finom. De AMÚGY -- kukacos. Hát persze, nincs permetezve stb., milyen legyen...
No, az rendben van, hogy abból nyersként vagy nem magvalt befőttként isten ments enni, de itt van ez az öcsém hozta meggy. Anyám, mire mentem, már második napja azokat bontogatja és főzi befele. Ő maga is azt mondta, hogy nézzem meg, itt van 12 üvegnyi -- egyben sem volt senki!

De én már ezen túlvagyok, cseresznye és meggy nélkül 30 éve is elvagyok. Inkább mentem faeprezni és málnázni. Viszont az ott levő, még maradék meggyből elraktunk egy jó litert elvitelre, és ami még maradt, olyan 4-5 üvegnyi, azt segítettem anyámnak magvalni és elrakni. Így láttam azt is, hogyan csinálja (hogy kéne befőttet készíteni). De a veszély nem fenyeget, mert nálam, a panelben még azok sem állnak el, az az 1-2 üveg, amit anyám ad. Nála évekig elvannak -- nálam meg nem bír ki 1 hónapot sem, úgyhogy erről ennyit.
Mikor ezzel megvoltunk, bepaníroztam az anyám által hűtőből elővett 4 szelet húst, és egy nagy krumpliból hasábokat csinálva kisütöttük. Úgy, frissen neki álltam megkajálni, miközben anyám megnézte a sorozatát. Na persze nem mindet faltam fel, nyilván -- de a maradékot odarakta nekünk, és abból még egyszer én is, meg még Szilviék is jóllaktak. A 4 kisebb-közepes szelet hús még hagyján magyarázatként, de mit tesz egyetlen nagy krumpli, csak ezen röhögtem! 4 kajára elegendő volt.:))

Még odamenéskor megetettem a Szilvi által odatett maradék kukoricapelyhekből a két szomszéd kutyát, kóstoló gyanánt, aztán vagy két óra múlva a hozott maradékokból és kenyérből anyám megcsinálta a vájdlingnyi "kutyamoslékot", majd két nagykanállal kimentünk kutyaetetni.:)
Sétáltam és fotózgattam a kertben, élveztük a már második hete tartó enyhébb időt, és megbeszéltük, hogy előre rettegünk, mert nagy melegedést, hőséget jósolnak, ami betart egész hónapban.
Most még jó... bár én így is ugyanúgy vagyok, mint ahogy hőségben lennék. Nyári gatya, rövid ujjú laza blúz. És séta után dögmelegem van, 20-22 fokban is. Ezért érthető a rettegés, hiszen jövő hétre állítólag 40 fokon is felül lesz árnyékban!
(Ahol a fotókon száraz vagy sárga leveleket látni, az nem a véletlen műve. Tetszik a sok zöldben. Szeretem, ha nyár első harmadának végén is már látni sárga vagy száraz leveleket, mert reményt ad az őszre, hogy nem lesz mindig hőguta... még ha rohadt sokára is.)
Hazabandukolás még vígan naplemente előtt.