Úrnapja

Vasárnap is szép, kánikulai napot ígérő reggelre virradtunk. Kevés alvás után azt hittem, rosszul leszek, mikor csörgött a mobil; sajnos, én ilyenkor nem is látok egy darabig. Ki kell botorkálnom és hideg vízzel áztatnom a szememet, míg képes vagyok látni.
De mindegy: ma Úrnapja van, ezt nem lehet kihagyni!
Úgy szoktam, hogy kicsit előbb megyek, mint ahogy kezdődik a mise, mert a templomkertben, a templom körüli sétányon körbe tudom járni gyorsan a stációkat, és addig, míg vadiújak, szépek és érintetlenek; lefotózom őket.
Utána fehér színben megkezdődött az úrnapi mise.
Többen voltunk, mint egy átlag vasárnapon, az biztos; még ha nem is annyian, mint karácsonykor.
A mise után megkezdődött a körmenet. Láttam, hogy többen is készültek fotózáshoz, ezért megjött a bátorságom, és én is relatíve elölről tudtam fotózni. Régebben mindig a sor végén kullogtunk keresztanyámmal körmenetek alkalmából -- no, ezt most nem hagytam, igenis, meg akartam normálisan örökíteni.
Annyira normális lett, hogy 70 db fotót sikerült csinálnom, pedig a mise eseményei benne sincsenek, egyébként meg maga az oltár környéke is nagyon szépen díszített volt fehér liliomokkal, rózsákkal.

Az első kép nem lett valami éles, mert mozgásban voltak, ha nem lett volna ilyen fontos maga a menet kezdete, talán törlöm is, de így nem. Megpróbáltam javítani, látszik, ahogy látszik. A többi már tök jó lett.
No, előbb a 4 oltár:

Aztán pedig némi részlet az oltároknál történő eseményekről:

Utunk közben azért nem hagytak hidegen egyéb látnivalók sem:

 

Közben megkértem Veronikát, Alga, háromgyermekes költőtársam kislányát, hogy hadd fotózzam le, szerencsére nem tiltakoztak ellene. A volt elsőáldozó lányok szokták szórni kis kosárkáikból az úton a rózsaszirmot...

És annyira aranyos, jól nevelt kislány (egyébként jó tanuló is, okos, sokféle téren tehetséges), hogy még ő köszönte meg -- pedig hát én tartoztam köszönettel.:)