Rockkönyv-bemutatón

Szombaton, miután meggyőződtem róla, hogy ha nem veszek buszjegyeket, akkor még talán ki tudok fizetni egy vékony kötetet; elhatároztam, hogy -- bár nem ígértem biztosra -- elmegyek régi jó ismerősöm könyvbemutatójára.

Emellett szólt a (számomra) jó idő is, a 22-23 fok; de emellett nagyon át tudom érezni, hogy milyen érzés lehet, ha hiába a sok, hetek óta posztolt reklám, még sincs látogatottság. Úgy gondoltam, ha én is gyarapítom a közönség táborát, azzal csak jót teszek mindenkinek.
Szóval összeszedtem magam és felgyalogoltam a belvárosba. Ami régen a Mezon volt a Batthyány utcán, az egy ideje a Simonffyn működik Ifjúsági Házként, és ott van a Rocksuli is.

   
Mivel ma egyúttal a tavaszi nap-éj egyenlőség is volt, ezzel együtt a Múzeumok éjszakája, hát mostanra hozták össze e rocktörténeti könyvnek a bemutatóját, majd késő este a -- talán országban is első -- Rockmúzeum megnyitóját, miközben a Rocksuli többszáz növendékének évzáró fellépése zajlott hajnalig.
Egyúttal most láttam, hogy ez itt most Ifjúsági ház, Rocksuli, Dharma Klub is egyszerre, ahol Dani is sokat fellépett és fellépnek a zenekarával. Itt még nem jártam. Ezek itt az épület lépcsőházában találhatók, az utolsó graffiti pedig kint a belső, színpados udvaron.

 
Kicsit nehezen igazodtam el az ilyen kifejezéseken, hogy "földszinti galéria", de végül az épületbe jutva egy folyosón üldögélő lánnyal megfejtettük, hogy az kb. hol van.
Őszintén szólva meglepődtem, milyen kevesen voltunk, sokkal nagyobb érdeklődésre számítottam.
Orosz T Csaba, a 9 kötetes író, költő, ki már számos díjat magáénak tudhat, szintén nem erre számíthatott, mert másnaptól nagyon érezhetően letört, rosszkedvű és letargikus volt, nem győztük szegényt vigasztalni.
Nem is nagyon értjük, hiszen volt reklám, a programok miatt volt forgalom (főleg kint, fiatalok), de bent csak a terem egy kis részét töltöttük meg.
Itt pont nekem dedikál Csaba:

A kiterjedt családon kívül bizony jó, ha 8-10 ember összegyűlt a fotóssal, a könyvrészlet-felolvasóval, a bemutatót megnyitóval, a Rocksuli igazgatójával, s még pár emberrel együtt.
Utána le is fotóztattam magunkat a feleségével (akivel tavaly együtt voltunk az Augusztán, illetve ott-tartózkodásunk félnapja egybeesett; én epeműtéttel, ő meg pár nap múlva mással műtve, s azalatt a pár óra alatt jól elbeszélgettünk, miközben Csaba is bent volt egy ideig, mi pedig Szilvivel vártuk fél napig még a zárójelentésemet...)

A dedikálás után finom házipogit és kókuszgolyót ettem, üdítőt, kávét ittam; majd kitelepültünk a belső udvarra, ahol már a színpadon adott közel egyórás műsort egy zenész.

Itt pedig élő reklámként -- Csaba fotója

A közel egyórás zenehallgatás közben gyülekeztek a fiatalok, és emlékeztem rá, hogy 10 évvel ezelőtt bizony én is hosszú órákon át képes voltam akár a Vojtinában a lájtosabb félév- illetve évzáró koncerteket (végig), akár a Lovardában (2/3 részig, az ugyanis du. 4-től hajnalig tartott) asszisztálni -- no, most már ez nem ment volna, pláne Dani hiányában. Úgyhogy elköszöntem Csabáéktól, reménykedve, hogy azért lesz majd még némi forgalom náluk is -- és hazagyalogoltam. Előtte neten útvonaltervezőt használtam, és rozoga fizikai állapotom miatt megjegyzem, hogy azért gyalogoltam 3,5 km-t.
Útközben nem bírtam néhány fotózási lehetőséget kihagyni: