Macskás dörgedelmek

Haramia, mint tudjuk, 12 éves elmúlt április 1-jén, mert mikor máskor születhetett volna egy ilyen bolond macska.
Nem tudom, írtam-e róla, de amikor a nagy mélységű monitort kicseréltük István lecserélt és általam Pestről hazacipelt lapmonitorára, akkor jó ideig egyszerűen nem szokták meg -- elsősorban Haramia --, hogy most már nem lehet tanyázni a monitoron. Lépten-nyomon hiányolták. Honesty, ha ritkán is, de szintén rátehénkedett néha, szegény nem győzött nyöszörögni alatta (ugyanígy tesz a tévém is, ami szintén nagyfarú). Haramia viszont napi viszonylatban szerintem többször 2-3 órákat töltött rajta. Mindegy, hogy ferde volt, akkor is. A frász is kerülgetett néha, hogy mivel a ferde felső rész sűrűn lyukacsos volt, vajon hány mázsa macskaszőr található ebben a szerencsétlen monitorban?
Mindenesetre működött, mikor lecseréltük erre a vékonyra, mert István vett magának egy nagyobbat.
Még nappal csak-csak elvoltak az értetlenkedéssel, bár nemegyszer előfordult, hogy Haramia a nekifutásos startja után utolsó előtti másodpercben fékezett le, rádöbbenve, hogy mégsem tud átnyargalni a monitoron. Ez hetekig előfordult, sőt, néha reflexből még évek múltán is.
Egyik éjjel viszont -- hiába mondják, hogy a macskák sötétben is látnak, hát csak nem láthatnak annyira jól, mert -- álmomból hatalmas dübbenés vert fel. Úristen, mi lehet ez??
Mint kiderült, természetesen a Szörnyeteg, azaz Haramia az akkori 3,5 kg-jával képes volt leverni a monitort! Annak ellenére, hogy az asztal hátsó részén áll, előtte kb. 20 cm-nyi üres hely, és az asztal szék felőli részén pedig ott a taszter.
Eredmény: az igen nehéz talapzattal, igen stabilnak mondható lapmonitor akkora hátbarúgást kaphatott, hogy nem elég, hogy kibillent az egyensúlyából, de átrepült az asztal előtte lévő kb. 40 cm-én úgy, hogy leverte a tasztert is (szerencsétlen ott lógott a padló felett a vezetékjén...), a monitor pedig arccal előre bukva a padlószőnyegen!
Elborzadtam, és őszintén azt gondoltam, hogy jó napot kívánok, ennek a monitornak annyi, keresztet vethetünk rá úgy 1 hét használat után! Bárkinek mondanám, kétségei lennének, hogy egy ekkora macska egy kétszer annyi súlyú monitort csak úgy földrerepít anélkül, hogy az az asztal szélén állna!
Talán őrangyal vigyázta a monitort, de csodák csodája, nem lett baja! Mai napig nem tudom, hova írjam föl!

Szintén igen megszokott, többszöri éjszakai élményeim közé tartozik, hogy mosás után, amikor a kétszárnyú, kihajtogatott és száradó ruhákkal bőségesen megrakott szárító hatalmas csörömpöléssel összedől. Mikor máskor, mint éjszaka!? Ezeknek, feltételezem, az alattunk lakó hölgy is végtelenül örül, hacsak nem alszik elég mélyen...

Visszatekintve a 12 évre, rengeteg cuccleverés volt már itt, nagy százalékban a zajosabb akciók éjszaka zajlottak. Mikor már majdnem aludtam, vagy netán el is aludtam. Voltak vázák, virágcserép, kislámpa, de borult már fel dvd-tartó állvány, mely bútorszerű, 5 soros, egy sorban 20 dvd-tok fér el. Ha arrébb akarom tenni, igencsak neki kell gyürkőznöm! Ám a macskák, ha kergetőznek, akkor semmiség nekik felborítaniuk! Ebben nyilván nemcsak Haramiát szidom, mivel a fogócskázás általában nem egyedül zajlik. Szóval volt már óriási dübbenés 100 dvd-s, méter magas fapolccal is.

E rövid emlékeztető után ma hajnali 4 körül szintén fergeteges csattanásra ébredék.
A számítógép előtt álló, konkrétan számítógéphez való, vas alkatrészekkel ellátott szék esett hanyatt. Nyilván megunta az egyhangúságot, és egyáltalán nem Haramia volt.
Pedig de.
Az ugyanis a mániája, hogy újabban asztalról, szék ülőrészéről, tévéről egyszerűen felugrik a forgószék támlájára. Mivel nincs mögötte elvileg semmi, ezért a lendülettől a szék naná, hogy hanyatt esik! Igen ám, csakhogy e szék kora is már 15 évesnél több, és hiányoznak belőle olyan, szemmel láthatólag eltört 5-6 centis vasdarabok, amikre sosem jöttünk rá, hova valók... Néha a csavarok is ki-kiesnek a székből, résen vagyunk és igyekszünk  a fontosabb helyekre visszacsavarni azokat, hogy nehogy majd mi kössünk ki hanyatt a padlón. Egyszóval e szerencsétlen széknek tutira nem vált hasznára ez a hanyattesés.
Mire átkozódva kislámpát gyújtottam, hogy megnézzem, mi ez a dörgedelem, hát, látom, a szék. Haramia viszont sprintelt kifele a konyhába. Nem is láttam másnap délig...
Most azon leszek, hogy ha nem vagyok gépnél, úgy hagyjam a széket, hogy támlával az asztal felé legyen. Mondjuk, ha úgy ráugrik, még akkor is kigurulhat a szék a lendülettől és hanyatt eshet... de csak nem olyan biztos, mintha normálisan, támasz nélkül székelne az asztal előtt...