Nemcsak magammal kell foglalkozni, hanem macskák, miegyéb.
Már előző nap memorizáltam időnként a dolgot: nem felejtettem el, hogy kikészítsem a pananginos dobozt elsővizelet-vételi szempontokból (mindig így oldjuk meg, mert kizárt, hogy 9-ig tartogatni óhajtanám az első vizeletet, pláne, hogy nagydolog nélkül amúgy is lehetetlenségnek tartom itthonról elindulni, azt meg nemigen lehet vizelet-visszatartással...:))
Csak furcsa, hogy semmi lé, se gyóccer, semmi. Azért két korty ásványvizet felkelés után megengedtem magamnak, hiszen még két óra, mire elindulok.
Korán indultam, hogy ne üljek tűkön: elvittem a szelektáltba a cuccokat, valamint bementem a postára csekket befizetni. Balgaság, de most úgy jött ki, hogy a csekkek felét egyenként fizetem be... hol itt, hol ott.
Mindennel együtt odaértem 10 perccel 9 előtt. Szerencsére hamar bevették a papíromat, és szerintem még 9 sem volt, mikor már hívtak. A vérvétel után erőszakkal kiücsörögtem a 10 percet, mert már párszor régebben ráfizettem a lazaságomra. Ugyanis szinte egyből nekiindultam utána, aztán meg csodálkoztam, hogy összevissza véreztem magam. A kötelező ücsörgés és közben vattanyomás a vénámra dolgok után lerendeztem a kissé kényelmetlen mellékhelyiségben (azonfelül, hogy rémesen szűk, semmi, de semmi akasztó vagy bármi benne!) a pisidógot, lehúztam, mintha ott történt volna az eksön, majd helyére vittem a poharat.
Hiába kerestem volna egy automatát (régebben volt itt, de már tavaly sem), hogy ihassak bármit egy pohárral; nem volt.
Viszont ha már kimozdultam, a Lidlbe kellett mennem, kicsomagolt főznivaló csirkefélékért elsősorban, meg a macskák napi 3. etetése céljából a Coshidákból vettem 3 db négyes tasakost. Így már kihúzzuk ezt a részét, de Félixről hamarosan gondoskodni kell! Vettem 3 kis zacskó, csokival bevont mazsolát is, egyet anyámnak; majd hazabandukoltam. Jó, hogy kissé lehűlt a levegő, de mikor kisüt a nap, és 2 percet kell állni a Lidlnél zöldre várva a zebránál, hát az azért még így is durva.
Virágzik a japán akác...
Némi netezés után dél körül telefonáltam anyámnak, hogy hogyan legyen akkor. Eredetileg, ugye, tegnapra kellett volna mennem, de az eső meg az elhúzódó kórház miatt eltoltuk.
Mondta, hogy hívott volna, csak ott van öcsém, és valamit rendezkedik.
Mindegy, mondom, én nem öltöztem direkt át, de akkor lassan pakolom még össze a hiányzókat, és indulok. Addig ezerszer eljön onnan öcsém -- nem mintha zavarna, hogy ott van. Még útvonalon sem találkozhatunk egyébként, mert én gyaloglok, ő autózik, és gyakorlatilag csak az utolsó 30 méteren találkozhatnánk -- de nem szokott előfordulni.
El is indultam, aztán anyám felhívott, hogy otthon vagyok-e még, öcsém pont most indult el tőle. Jóvan, mondom, én meg már elindultam, félóra és ott vagyok.
Útközben fotóztam.
Ott előszedtem 2 rámadobozos maradékot (köret+szaft), valamint vagy 3 zacskó száraz kenyeret, göngyölegeket. A csokis mazsolának örült anyám, egy idő után megkóstolta, és áradozott, milyen finom.
Most azonban nem kaptak a kutyák, mert tegnap kaptak, és anyám azért nem akar annyira beavatkozni, hogy feltűnjön a gazdának (mivel feltételezzük a napi idejárást etetni azért) és ne jöjjön etetni.
Ettem saját kertben termett új zöldbabból tejszínnel készült bablevest, aztán valami konkrét cseh kaját: dinsztelt savanyúkáposzta, krumpligombóc, sertéssült. És volt még véres, májashurka, sült kolbász is, mindenből egy-egy 10 centis darabbal (Etelka hozta neki fagyasztva, de anyám nincs érte oda). Hát így aztán mindenből kóstolónyit ettem. Lényeg, hogy még így is majd' szétszakadtam a végén.
Közben jött kisebbik unokahúgom, most a változatosság kedvéért Molly helyett egy barátnőjével. De csak a BMX-éért ugrottak be...
Ezután kimentem a kertbe fotózni, ezalatt anyám megnézte a 45 perces sorozatát.
A tűzliliomos terület igazi abbahagyhatatlan fotókihívás volt...
Utána bepofáztam fehér faeperből (nem tudják, mit szeretek rajta, hiszen olyan vízízű... pedig nekem így is finom), ami folyton hull a hatalmas fáról; valamint málnából több marékkal...
Aztán még kimentünk, hogy otthonra literes tejfölös vedrekbe szedjünk ezt-azt: én kettőt teleszedtem ribizlivel, anyám meg egyet málnával. A két ribizli Szilvié és enyém, a málna Szilvié.
Ez azért nem kétperces meló volt.
Láttam a szomszéd cicát is, de nem volt hajlandó közelebb jönni. Érdekes, hogy mindig a mi kertünkben szeret tanyázni...
Miután mindent jól megbeszéltünk, összepakolván a leszedett gyümölcsöket, anyám még nem mulasztott el az istennek sem odarakni egy szál kolbászt, egy félkilónyi fagyasztott csirkecombot, vagy 2 tányérnyi zöldbablevest, és természetesen ebédről a maradék húsféleségeket -- mindenből 1-1 kis darabot.
Plusz még elvittem a múltkor itthagyott, Etelka által hozott kinőtt okkersárga, fenék alá érő átmeneti dzsekit -- úgyhogy volt mivel rendesen lesúlyozva hazaporoszkálni. Elfele menet újból jöttek unokahúgom és a barátnője...
Ez is egy jó, tartalmas nap volt.
Főleg, ha még a BK-t és a Szulejmánt is hozzáadom...:D
Hazafelé a Gyepűsoron láttam -- több cica között, csak azok távolabb voltak fotózáshoz -- ezt a szelíd fiatal, szerintem tutira lánycicát, csodás szemekkel, és ilyen felhőzetet:
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése