Szombati díjszedés

Ezen a szombaton is korán keltem, mintha munkába mennék.
Unokatesóm és lánya értem jöttek, és mentünk a gimibe -- ő tanítani, mi meg tanfolyamdíjat szedni és számlát írni. Egyébként két nappal előbb, az esti órákban 1 órát beszélgettünk telefonon, amikor hívott unokatesóm, hogy lebeszéljük a szombatot. Nagyon megértő és roppant szívén viseli a sorsomat. Mint mondta, ő is annyira látja, milyen reménytelen a helyzetem, és annyit gondolkozik, hogy mit lehetne tenni és ő miben tudna segíteni. Különböző kérdéses ötleteket beszéltünk végig és tudomásunkra jutott infókat osztottunk meg.
A vártnál most jóval kevesebben voltak, lazán írtuk meg azt a néhány számlát; a köztük lévő időszakokban sem unatkoztunk -- a lánnyal annyira jól elbeszélgettünk, hogy szinte repült az idő. Sok hiányzó és érdekes elem, illetve infó került a helyére azokból az évtizedeket felölelő időszakokból, melyekben csak nagyon ritkán találkozott a család eme két ága.
Évi el is ment 11 körül, én nyilván maradtam délig, hisz elvileg míg a tanítás tart, jöhetnek befizetni.
Kaptam négyezret, bár most is ódzkodtam, mert igazából lényegében ma csak az ügyelet ténye volt jelen, tényleg nem sokan jöttek befizetni.
Viszont ezen túlmenőleg is sokat tett értem: még a csütörtöki beszélgetés során ajánlotta fel, és másnap be is jelentett (illetve fog, mivel havonként kell megtenni) 30 nap egyszerűsített munkavégzésre a cégéhez. Még félidőben tartok ugyan az éves felülvizsgálathoz a foglalkoztatás nélküli támogatáshoz, de ezt feltétlenül a határidőt megelőző évben kell produkálni. Pedig ez számára napi ezer Ft befizetést jelent...
Nagy hála és köszönet.