Egy felesleges program

Ma tettem egy utat a "vakok javára".
Hetek óta készülünk Szilvivel a rengeteg papírral, több oldalas és nem túl egyértelmű űrlapkitöltéssel, igazolások, végzések, csekkek másolásának intézésével, mindezt megtetézve a közös képviselő fogadóórájára való elzarándokolással (ezt Szilvi vállalta be) a lakótelep túlsó végébe, hogy az ő igazolása is meglegyen. Mindezt azért, mert mi olyan buzgómócsingok vagyunk, hogy nem szeretünk késni, és inkább előbb intézünk mindent, mint muszáj lenne.
Lényeg, hogy mikor már pedig járt volna, másfél évig nem kaptunk lakásfenntartási támogatást, mert Dani állandó lakcíme még mindig ide volt jelentve, mivelhogy albérletben lakott, oda meg nem jelentkezhetett be semmilyen módon. Ezzel egyidőben időtlen időkig vártunk, míg a hagyatéki és örökösödési tárgyalásoknak és végzésnek vége lett nagynéném után, s Dani, rengeteg illetékfizetés bevállalásával bejelentkezhetett az örökölt garzonba. Csak és kizárólag ezek után jelentkezhettem lakásfenntartási támogatásért. Az nyilvánvalóan senkit nem érdekelt, hogy előtte a pont ugyanannyiból hogy tudtuk vagy nem tudtuk fizetni a számlákat.
Bár még csak 10 havi alkalommal kaptunk némi támogatást, DE a papíron november 1. szerepel, mint végzés/érvényesítés napja. S mivel az átfutás legalább 1 hónap, ezért úgy gondoltuk, hogy a következő évre is megigényelhessük, ezt akkor nyilván ELŐTTE, tehát októberben kell kérvényezni.
Ezért gyakorlatilag az egész október a dossziényi papír összeguberálásáról szólt.
Személyes félfogadás csak szerda délelőtt, illetve csütörtök délután az önkormányzatnál. Ahol ember mindig, mint csillag az égen... ügyfélfogadás idején mind a hatalmas, 7 emeletes épület összes folyosója egyetlen hömpölygő áradat. Hány évtizedet kellett leéljek, hogy ilyen helyekre juthassak?
"Korábbi életemben" én csak az önkormányzat földszintjét láthattam időnként, amikor személyit vagy útlevelet kellett újítani. Max. esküvőkre jártam, ennyi... Hozzátartozik, hogy reménykedtem, a munkaügyi központot sem fogom soha megismerni, de azóta már kettőbe is jártam, mivel félúton átköltöztek.
Mindig ijesztő volt és ma is az számomra mindenfajta ügyintézés; nehezen viselem, de megcsinálom, mert muszáj. Minden ilyesmi után úgy érzem, mintha hegyeket mozgattam volna...
Mióta nagynéném meghalt és én intéztem ezzel kapcsolatban mindent, s ugyanabban az évben lettem munkanélküli; így hát ez a két tény több mint elegendő volt ahhoz, hogy jelentősen megváltozzon kényszerű hozzáállásom a hivatalos ügyintézésekhez.
Mindezen elmerengések után lényeg az, hogy az október végi "csaknem"-kánikulában rászántam magam, hogy egy héttel az érvényesítés napja évfordulója előtt már tán csak reális a kérelem újrabeadása?!
Szerdán nem lehetett, ünnep lévén, így maradt a csütörtök délután.
Bekerülve rövid úton megtudtam, hogy MÉG nem tudja elvenni az igénylést, majd csak november 2-ától. Mondom, olyan szépen összegyűjtöttünk mindent, nem lehetne-e, hogy beadjam, és majd november 2-án tenné egy gépi gombnyomással igényeltté a dolgot? Nem. Jöjjek vissza 2-ától, valamelyik szerda délelőtt vagy csütörtök délután. Szerényen és elnézést kérve a buzgóságomért, de egyúttal mosolyogva érdeklődtem, hogy miért nem lenne jó most beadni? Mire az volt a válasz, hogy mert ha most beadom, neki vissza kell utasítania, mivel most én még egy hétig részesülök lakásfenntartási támogatásban.
Mindegy, végül is ennek a nehezén is előre túl vagyunk (az előzetes tennivalók tömege), az időmből meg most sajnos vagy nem sajnos, kitelik, hogy akárhányszor is visszavigyek egy-egy dossziényi papírt.