Anyámnál -- Molly

Ma anyukámnál voltam.
Remek idő volt, kimondottan kellemes indián nyár. Nem is értettük anyámmal, mire volt jó az az általános pánik szeptemberben, hogy úristen, nem lesz vénasszonyok nyara meg hasonlók, csupán azért, mert volt egy hidegebb időszak. Én mindig úgy emlékszem, hogy szeptember még vagy abszolút folytatása a nyárnak, időnként jó sokáig; vagy pár hét múlva elromlik kissé -- de csak egy kis időre -- az időjárás. Hát istenem. Emiatt igazán nem kellene azonnal kardjukba dőlni és előre elhatározni az embereknek azt, hogy na, szó se lehet itt indián nyárról vagy vénasszonyok nyaráról. Dehogynem, az mindig van.

Emléxem pl., hogy 1986-ban szeptember 6-án 6 fok volt reggel. Ebben az időben gyeden voltam Danival, de a munkahelyemen a kollégák kirándulást szerveztek. Három kocsival mentünk Miskolc-Lillafüred-Diósgyőr környékére vagy 15-en... mivel még nem tudatosult igazán a 6 fok, majd' széjjel fagytunk reggel 6-kor, a találkozókor. A déli órákban a diósgyőri várban járva pedig majd' szétpállottunk, mert 30 fok felett izzadtunk a hőségben. És ez hol volt még a vénasszonyok nyarától?

Az igazából október privilégiuma. Mint most is, hetek óta csodás idő van.
Jól kibeszélgettük magunkat anyukámmal, s mivel Molly főhadiszállása is ott van e hónap elejétől, az eb hatalmas örömmel fogadott. Büszke voltam arra is, hogy nem borultam fel, és csak egy kicsit lettem koszos. Tudtam, hogy egy fél óra elteltével akár már fotózni is lehet őírszvetterségét:)) -- hogy fog örülni neki a gazdája Londonban, ha majd (magamat ismerve minél hamarabb) feldolgozva a fotókat és albumot készítve belőle, neki is belinkelem.

Anyukám adott egy csomó dolgot, bár amit csak lehetett, leredukáltam, de így is volt mit cipelni. Pl. egy üveg egy hete elrakott savanyúságot (zöld paradicsom és paprika), zöldséget, almát, paradicsomot, paprikát, saját sütésű lekváros kiflit és saját főzésű szilvás gombócot, valamint egy csomag tarját és mellé vagy 6 főtt tojást.
Az óra-visszaállítás miatt mindegy volt, hogy fél 5-kor vagy fél 6-kor indulok haza, úgyis sötét volt már, de hát EZ, ami most van, ez a normális idő. Most kaptuk vissza a nyári időszámításkor elvett egy órát. Ami engem mindig sokkal jobban megvisel és ki nem állhatom, mint az, hogy most visszakapjuk -- sötétedés ide vagy oda, ki nem tojja le. Nem mindegy? Mindenképpen korábban sötétedik sokkal, mint nyáron, de legalább nem viseli meg úgy az embert a korán kelés.

 

 

Molly fotózásánál nem fogtam vissza magam, bár így is sok nem igazán sikerült, mert kifutott az alany a képből vagy túlságosan mozgókép lett. Hiába, eleven a kutyus, na...:)