Időpont, lelki anyaggyűjtés és csórótémák

Szóval aztán újra felkerekedtem az OTI/SZTK/EJK/DKGYKRI-ba/-be, hogy ha már a DEXÁ-n kizárólag személyesen lehet előjegyzést kérni és előző ottjártamkor tárgytalanná "fajult" a dolog -- mivelhogy a reumáról kijutva ők már nem voltak a rendelőjükben --, akkor ez is meglegyen és haladjunk. Már pár perc után sikerült beadnom a kilépő hölgynek a beutalót, mondván, hogy csak előjegyzés, instállom.
Ehhez képest 40 percig ültem a várakozók közt. Akik közben folyamatosan cserélődtek! Mert akik már egy fázissal előrébb jártak -- vagyis már a kiharcolt időpontra érkeztek --, azokat hívogatták a vizsgálatra. Úgy tűnt, az időpontosztás nagy energiákat és főleg időt igénylő művelet, azt nem lehet két vizsgálat között megcsinálni! Így én egymás után hallgattam végig a cserélődő, időpontokra jövő, többnyire koros pácienseket: ki mióta jár ide, milyenek az értékei, milyen gyóccert szed. Kit hol és ki vár kocsival a szűrés után, és még hova kell menni a mai nap folyamán. Szándékomon kívül végigkommunikáltam ezt a 40 percet az értő meghallgatás szellemében. Szokásomhoz híven. Azért jobb volt ez itt, mint a buszmegállókban! Gyarapodik az emberismeret-halmaz anyaga, a tapasztalat, és látni az embereken, hogy örülnek, hogy meghallgatják őket. Valaki 5-10 percig figyelt rájuk, illetve a problémáikra!
Közben végig drukkoltam, hogy könyörgöm, ha végre kijönnek az időponttal, az ne november 13. és kora du. legyen! Ezt előre nem volt időm mondani, de alkalom sem adódott rá, amikor sebtiben elszedték a papírokat az ott várakozóktól... Misztikusan hihetetlen lett volna ekkora fokú egyezés, úgyhogy el is hessegettem magamtól ezt a dolgot. Ugyanis akkor már másfél hónapja lesz, hogy várok az ekcémámmal a bőrgyógyra való időpontra -- hát még én sem leszek tán ennyire peches, hogy ugyanakkkortájt kapjak ide is beosztást! (Merthogy az ekcémám egyre rondább, egyre jobban idegesít és frusztrál, hátráltat, fáj és akadályoz, hogy ne soroljam tovább.)
40 perc elteltével szerencsére megkaptam végre az időpontot, és az valóban nem lesz túl soká: november 6., 12.15. Hurrá.

(Még nyílik az oroszlánszáj)

Ezután beszaladgáltam a várost aszerint, hogy hol milyen, számomra most legszükségesebb dolgok a legolcsóbbak vagy akciósak, merthogy szegény anyukám megkapta a nyugdíját és abból én az ő drága segítségét. Minek következtében kiváltottam a szívgyóccereimet, megvettem a mostanság szociális alapon járó nyögdíjas bérletemet, elbuszoztam oda, ahol a városban legolcsóbb a 10-es zacskós nescafé és a hajfesték, mert ezek híján még inkább eláshatnám magam, akár létszükségletek, akár sem. Közben mindig és mindenütt próbálom dugdosni az ekcémás, éles fényben pláne hihetetlenül ronda kezeimet...
Már gondoltam rá, hogy valamiféle állandó kesztyűt kellene szerezni, amibe nem pállik be az ember bőre még inkább, aminek levágnám az ujjbegyeit, hogy mégis azért pl. aláírni és fogni lehessen vele...
Igaz, hogy attól még az emberek nem hülyék, nyilván kitalálnák, hogy valami gáz van a kezemmel. Tehát munkakeresés szempontjából kesztyűvel vagy anélkül, de ez se így, se úgy nem szolgál amúgy sem előnyömre... Mert ha hajfestve, ekcémalátvány nélkül és fiatalabban sem kellettem munkaerőnek a kutyának sem, akkor fentebb felsorolt dolgokkal, illetve azok nélkül nem hinném, hogy az esélyeim hú, de megnövekednének...