Elmélkedés rovarirtás címén

Tegnap láttuk a liftajtón, hogy ma lesz rovarirtás.
Ez mindig gondot okozott, míg dolgoztam, mert legtöbbször hamarabb kezdték, mint ahogy én bevégeztem volna a munkaidőt. A megelőző, minimum 1(-2?) órás rákészülést nyilván meg tudtam előző este csinálni, de az otthon levés más tészta. Elkéredzkedni még ennél sokkal égbekiáltóbb indokkal sem nagyon lehetett, de ha mégis -- pl. anyám kísérése kórházba --, akkor egyértelműleg le kellett dolgozni. Nálunk mindent, duplán!
Persze azelőtt sem voltam én elkapatva, de nem ám. A nyomdában sem lehetett pl. késni, minden késéssel megkezdett félóra, még ha 30 másodperc volt is a csengő után (!), egy félórás levonást vont maga után. És ott is, ha muszáj volt valami miatt kéredzkedni, papíros, művezető által aláírt kilépőt kaptunk, melyet le kellett adni a portán. Választani lehetett: a kilépő idejét levonatod vagy ledolgozod. Nekem ilyen munkahelyeim voltak. Tehát holmi rovarirtás is meglehetős problémákat okozott.
Röhejes túlszervezéseket igényelt a dolog.
Régebben volt, hogy anyámat vagy nagynénémet kértem meg, hogy jöjjenek ide a kezdés előtt. Természetesen úgy, hogy előzőleg mindent előkészítettem -- ne nekik kelljen robotolni. Aztán már, ahogy ez náluk nagy megterhelés lett, akkor a gyerekeimnek próbáltam meg lelkükre kötni, hogy de aztán el ne felejtsék, itthon legyenek, figyeljenek a csengőre és kivételesen engedjék be az illető jóembert.
Vagy ha az idő tájt éppen valami más miatt is hiányoznom kellett a melóból (pl. tüdőszűrő, kontroll valahova, netán temetés), akkor igyekeztem aznapra összehozni több dolgot, minek következtében szabadságot vettem ki (sok ilyen egynapos szabadságból állt mindig az én szabadságom; lévén egyedülállóságom és szigorú, kötött munkahelyek miatt -- a másik fele pedig itthoni melóval, illetve munkahelyi elrendeltségekkel telt... Pl. az utolsó munkahelyem olyan városrészben volt, hogy az átlagnál sokkal sűrűbben volt áramszünet. Igen sok esetben e rajtunk kívülálló ok miatt -- bementünk, s miután kiderült, hogy nem lesz áram 4-6 órán keresztül -- hazaküldtek bennünket saját szabadságból! Miután ugye, már felkeltünk 5-kor és gyomorideggel bement az ember, továbbá pár órát letöltött az utazgatásokkal!
No mindegy, mióta itthon vagyok, ebből nincs gond. Csak nem mindig esik jól az ilyenkor elvégzendő kétórás meló, mondjuk, lumbágóval; de legalább van rá idő! A fürdőszobai és vécébeli összes mozdítható dolgot át- és behordom a kádba. A konyhában is a bútorféléket leszámítva mindent elrámolok a falaktól, a mosogató alatti szemetes+tisztítószeres+ezekhez klappoló lomtáras szekrényt kiürítem kosarakba, melyeket az asztal alá zsúfolok. Ugyanezt a szekrényt kimosom, kitörlöm, újrapapírozom. Szemetest, használtalmos-szatyrot kihordom. Macskák kajáspitlijeit, almozókat behúzgálom a szobába. Miután mindez megvan, felmosom az egészet -- előszoba, közlekedő, vécé, fürdőszoba, konyha -- flóraszeptes, majd tiszta vízzel. Egy-két óra, míg megszárad. Mindez bele kell hogy férjen a rovarirtás elé. Egyrészt, hogy ha lehetséges, odaférjen mindenhova, ahova szükséges; másrészt azért, mert a spriccelgetés után nem tanácsos jó ideig felmosni a linóleumot, különben a szer hatástalan.
Míg az akció tart, 5 perc maximum. Utána viszont, ha nem is annyi a meló, mint előtte, de máris kezdhetem visszapakolni az összes szanaszét hordott cuccot a helyére. Hurrá, ezzel megvolnánk úgy félévre, a többi takarítás és felmosás már nem függ konkrét időtől, szabadon választott; de ez igen.
Fizetünk érte a közös költségben, ráadásul egy ízünk sem kívánja a csótányokat. Nyilván így is benne van a pakliban, hogy hiába csinálom meg én ezt lelkiismeretesen minden egyes alkalommal, ha pl. a felettem-alattam-mellettem lakó lesz@rja a dolgot. Az ő lehetséges csótányai röhögve fognak beszaporodni a csöveken-nyílásokon át az én lakásomba... De ennél többet nem tehetek az ügy érdekében.