Interjú a Sub.fm Kelet Underground műsorában
A 49 perctől van a zenekarral interjú.
Nagy százalékban a gitározás mellett Dani a szövegíró és a dalszerző a legtöbb számot illetően.
Általában angol nyelvű a szöveg, ha magyarul született, akkor is; mivel az énekes ahhoz ragaszkodik.
Viszont most készül az első CD-jük, melyen a 8. szám valószínűleg magyarul maradhat.
Én nemrég találkoztam ezzel a dalszöveggel, és hát... az elfogultság szülői előjoga nélkül azt gondolom, nem kis mértékben erős és elgondolkodtató ez a dalszöveg mint vers sem.
Keresi az értelmet, az utat, a helyeset... és neki is vannak falai...
Ott van. Ott van az a véna...
* * *
Próbálom magamat megérteni,
És hogy mi miért történik velem,
Nem tudom tovább már védeni
Ezt az eltitkolt felem.
Ami mégis meghatároz, irányít lelkesen,
Ahogy engem újra lábhoz
Kényszerít teljesen.
Találhatok-e még valami értelemszerűséget
Ennek az életnek mondott, üres feszültségnek?
Helyre raknám a korábban helyesnek hitt dolgaim,
Folytatnám mondataim, és hogy merre kell...
És hogy mi miért történik velem,
Nem tudom tovább már védeni
Ezt az eltitkolt felem.
Ami mégis meghatároz, irányít lelkesen,
Ahogy engem újra lábhoz
Kényszerít teljesen.
Találhatok-e még valami értelemszerűséget
Ennek az életnek mondott, üres feszültségnek?
Helyre raknám a korábban helyesnek hitt dolgaim,
Folytatnám mondataim, és hogy merre kell...
Indulni el.
Próbálom a falamat lebontani,
Ami gátol, hogy megéljem
Azt, amit tud szó nélkül mondani
Az, aki érted is megégne.
Értékes lehet-e száz év
Félelemszerű élet,
A végén meg elnyomni ezer
Sokszor átélt emléket,
Azt, hogy vihetett volna az út,
Vagy elnyomott volna vadul,
De a tetőzés csak a
Beidegződésből törekvés.
Mindig van választás,
De amikor a kétely elsöpör
Minden mást, addig
Támasznak hitt gyengeséget,
A könnyebb úton is csak
Lemorzsolódni tudnál vakon,
Hígítóburkon keresztül
A jól-megszokást választhatom.
Én elhittem, hogy elvitte már
A lényeget ez az idő-sár,
Amíg fojtott és meg nem állt.
Én nem hittem, hogy előre néz
Ez a vak szempár,
És előidézne még választást.
Próbálom a falamat lebontani,
Ami gátol, hogy megéljem
Azt, amit tud szó nélkül mondani
Az, aki érted is megégne.
Értékes lehet-e száz év
Félelemszerű élet,
A végén meg elnyomni ezer
Sokszor átélt emléket,
Azt, hogy vihetett volna az út,
Vagy elnyomott volna vadul,
De a tetőzés csak a
Beidegződésből törekvés.
Mindig van választás,
De amikor a kétely elsöpör
Minden mást, addig
Támasznak hitt gyengeséget,
A könnyebb úton is csak
Lemorzsolódni tudnál vakon,
Hígítóburkon keresztül
A jól-megszokást választhatom.
Én elhittem, hogy elvitte már
A lényeget ez az idő-sár,
Amíg fojtott és meg nem állt.
Én nem hittem, hogy előre néz
Ez a vak szempár,
És előidézne még választást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése