Egy hónapja vártam már erre az előjegyzett időpontra.
Hasonló érzésem volt utána, mint a sikertelen önkormányzati akció után.
A mostani kontrollon 9 hónapja volt már, hogy utoljára a régi saját dokimat találtam -- volt, hogy a kéréshez képest 6 hétre kaptam beosztást, mégis tök más dokihoz kerültem --, és most is elvileg csak gyógyszert írattam volna, a szokásos 3 havit.
A helyettesítők nem foglalkoztak vele a legutóbbi két kontrollkor (a nem saját beteget ingként sem veszik magukra), hogy esetleg az előző ambulánslapok tartalmát, adatait is át kellene vinni az új ambulánslapokra, így a prof úr is hiába kereste (volna) a legutóbbi dexás eredményeket. Én mondtam neki, hogy ott vannak azok is a dossziémban. Minek következtében persze kiderült, hogy már a legutóbbi kontrollon is ki kellett volna adni az 1 éves ellenőrzést szolgáló új DEXA-vizsgálatra való beutalót, akkor már mostanára esetleg hozhattam is volna az eredményt!
Úgyhogy most nem kaptam gyógyszert (illetve recepteket), csak egy beutalót.
Igen ám, de a DEXÁ-ra csak személyes megjelenéssel kell időpontot kérni. Olyan, mint a CT -- oda is személyesen kellett elbotorkálni anno. Most itt volt a személyes jelenlétem, DE a DEXÁ-n nem tehettem meg a jelentkezést, mivel ott kb. 1-ig vannak, engem pedig most a reumára speciel 14.30-ra jegyeztek elő. (Még jó, hogy nem 18 órára, mint legutóbb!) Ergo menjek haza és majd jöjjek vissza máskor -- csupán egy előjegyzésért. Hogy a brandtba lehetne ezt munka mellett? Csoda, hogy nem jártam soha sehova, hiába hangzik olyan gyönyörűen: Az ember egészsége a legfontosabb! Frászt. Az egyedülálló embernek az volt a legeslegfontosabb, hogy bélhúzva is a munkahelyen robotoljon látástól mikulásig, hogy alkalmat ne adjon arra, hogy kirúgják. Utólag lehet okoskodni: ugyan már, így is kirúgtak! Közben szarrá ment az egészségem, de legalább a kirúgást nem foghatom arra, hogy saját ügyeim intézése miatt ment tönkre az egész életem.
A maival kapcsolatban: 14.17. volt a jelentkezési időpontom a számon, amit a parasztelosztónál kaptam. 14.20-kor tehát már ott ültem a reumatológiai várófolyosón. Saccperkábé 15.10-kor már be is kerültem!
És egyértelműen: jöjjek majd még egyszer, személyesen a DEXÁ-ra, hogy kaphassak egy időpontot valamikorra. Aztán a "valamikor" az majd egyszer bekövetkezik (eddig általában 1 hónapra kaptam rá időpontot!), akkor nyilván menjek ismét, s AZTÁN, ha meglesz az eredmény, kérhetek időpontot újra a reumatológiára! Azt már telefonon is lehet! Ami volt már 6 hét is! Tehát elvileg elképzelhető, hogy akár 3 hónapig is simán lehetek gyógyszer nélkül.
De nem kaphatok addig gyógyszert, mert az a DEXA-eredménytől függ. Hátha váltani kell!?!
Hát nekem mindegy. Elvégre speciel, ha nem építettek volna le lassan 2,5 éve, azt sem tudnám, hogy mi bajom van, nemhogy kritikus csontritkulásom. Hiába észlelnék furcsán kóros tüneteket -- mint ahogy már tizenéve is ezzel kapcsolatban! --, akkor sem lenne időm ilyen helyekre szaladgálni. Még a kötelezőket is szabadságaim alatt intéztem! Ergo nem szedném már több mint 2 éve az igen súlyos csontritkulásos gyóccerkombinációt, és elvileg lehet, már járókerettel járnék vagy tolókocsiban ülnék...
Semmi nem megy simán, de majd lesz valahogy... (vagy sem).
Kicsit morbid, de rohadtul igaz:
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése