Még 25 éves, független fiatal, lehet, a helyében én sem sokat gondolkodnék, hogy legalább megpróbáljam.
Két hónapja még csak az ország más területe került szóba, már szó volt egy helyről is, ahol munka- és lakóhelyileg felvette másokkal a kapcsolatot. Aztán pár héten belül adódott neki egy londoni lehetőség. Nem sokat habozott, egy hét múlva már kész tényekről értesültem. Már a repülőjegy, lakóhely is megvolt.
Október 4-én a debreceni reptérről indult. Két ismerősével repült el picit messzebbre, mint az eredetileg tervezett Duna menti város.
Egyetlen nagy bánata, hogy ahova ment, nem vihette magával Mollyt. Sokat őrlődött emiatt az utolsó hetekben, és ezt a vívódást Molly is nagyon megérezte...
Előző nap feljött elbúcsúzni tőlünk, s akkor mondta, hogy azon lesz mindenáron, hogy olyan albérletet találjon, ahova viheti (maga után küldetheti) Mollyt is, hiszen a kutya a mindene!
Addig Molly anyámnál lesz, ahol élete első jópár évét is töltötte. Reméljük, nem sínyli meg nagyon gazdája távollétét! S azt is remélem, hogy unokahúgomnak szerencséje lesz és sikerül neki, amiért elrepült; jól érzi magát és minden baj messze kerüli.
Bejegyzések
Sok sikert kívánok neki! Szomorú, hogy egyre többen ebben a megoldásban látják az egyetlen reményt.
VálaszTörlésLegalább ő még be tudja ezt vállalni. Az idősebb korosztály számára -- idős szülő, unoka és egyéb kötődések, esetleg még pár évnyi mindenáron-munkahelymegtartás, nyelvtudás hiánya miatt -- ez már nemigen megy.
Törlés