Utolsó napi készülődés

Hétfőn az utolsó napom volt arra, hogy mindent elsimítsak, ami arra vár; előre gondolkodva az egész előttem álló hétre lényegében. Hiszen holnap indulok Pestre, és mire hazaérek (péntek éjjel), már hétvége következik.
Először is elmentem a postára, befizetni a nálam lévő ma lejáratos csekket, nem akarom még egy hétig húzni semmiképp -- még jó, hogy pénteken megjött, nem kapkodták el. Még három van hátra, hagytam itthon rájuk pénzt, hogy Szilvi nézze meg a határidőt és fizesse be, ha kell. Ebből egyet pedig úgyis a számláról emelnek le.
Ezután vettem fel István jóvoltából pénzt a kártyámról, vettem jónéhány buszjegyet, s az útbaeső szelektált gyűjtőnél kiraktam egy nagy szatyor flakont.
Innen mentem a 30-ashoz, melyre szerencsére a ritka menetidők ellenére nem kellett sokat várnom, s rövid időn belül már az állomáson is voltam.
Megvettem a jegyeket 9090-ért, majd bementem az épület túloldalán lévő kínaiszerű százasboltba, mely tudtommal nálunk a legnagyobb. Itt vettem néhány dolgot még, ami kellett, persze pár dolgot nem találtam, amire pedig amúgy gondoltam volna, hogy vennék.
Az állomási büfében vettem csomagolt gyrost és fitnesz szendvicset, mai kétszeri kajám gyanánt.
Buszjegy-takarékosság okán csak a 30-ashoz gyalogoltam ki, ahonnan egy jegy használatával hazajutok némi gyaloglással.
Mindent igyekeztem rendezni: takarítások, rendrakások, hajfestés, majd Dani száradt ruháinak összepakolása, a szükséges cuccok megvarrása, ami a legtöbb időt veszi igénybe. Illetve nem -- a hajfestés az. Ja, és hát pakolás, pakolás, gazdaságosan, okosan, semmit el nem felejtve. Őszintén szólva most sem lettek könnyebbek a cuccaim. Én nem ruhákkal szoktam megtömni a hátizsákot egyáltalán (bár most itt az ott használatos melegítőm-pólóm-pizsamám mosottan!), mégis alig férek el benne; mindig vinnem kell egy óriási műanyag erős szatyrot is, amiben lényegében a hónapok alatt összegyűjtögetett ajándékok szoktak lenni leginkább...
Most viszek egy gyógyszerezési manővereimet megkönnyítő műanyag dobozt, melybe belefér a gyógyszeres "komód", tegnap előre bepakolt heti gyógyszerekkel, plusz kanalakkal, kicsikkel, naggyal, kés, villa, szalvéták, egy műanyag doboz lefedésre. Mivel eddig nekem ez ott nagyon körülményes és nehézkes volt, ki kellett találnom valami rendszert ehhez. Közben Istvánt is megagitálni, hogy tegyen számomra szabaddá nem szabványszerű konyhájában annyi helyet, amennyit legalább ez a doboz igényel, hogy a lehető legegyszerűbben tudjam ezeket elintézni.
Ezek után még késő éccaka Dani is eljött a délutános műszak után, hogy tisztázva elvigye a mosott-varrt-behajtott holmiját, valamint a maradék főtt kaják nagyját is odaadtam neki, ő legalább tutira megeszi (zöldségleves, sült hús krumplival).
Érzékeny búcsú, meg vigyázzak magamra és ilyenek.
Igyekeztem nem hajnalban feküdni, szinte 1-kor már aludtam is szerintem.