Gyalog mentünk a tetthelyre, mely a Rátkai Klubot jelentette a Városligeti fasoron.
Az igazság az, hogy mi már 2 éve egyszer úgy igazítottuk a Pestre menésemet, hogy beleférjen egy Koday-kiállítás, mely a Central kávéházban volt rendezve. Persze akkor nem megnyitóra mentünk volna, csak megnézni. Fel is kerekedtünk, el is mentünk. Mit adott az Isten: napok voltak még elvileg a kiállítás végéig, de már leszedték a festményeket, magyarul slusz-passz, vége volt mindennek...
Úgyhogy akkor más dolgunk épp nem lévén, a környéket barangoltuk végig ehelyett...
De a Sors most elénkbe hozott még egy alkalmat.
Az az igazság, hogy nagyon szeretjük Koday festészetét. Egy varázslatos, lenyűgöző mesevilág az, ami elénk tárul, naiv, népies festészeti formában, élénk, pazar színekkel, hogy az ember alig tud betelni egy-egy művével. Külön imádjuk, hogy valamilyen formában művei nagy részében ott van a CICA.:))) De ha nincs, akkor is vannak kecskék, bocik, szárnyas malacok!
Én még nem jártam ezen a városrészen, úgyhogy akadtak számomra teljesen új látnivalók is.
Közben a sétánk elérte a célját: megérkeztünk a Rátkai Klubhoz.
Ha jól emlékszem, itt volt 2008-ban egy héttornyos irodalmi előadóest, melyen első ízben olvasták fel a versemet... (nyilván nem voltam ott, mert ha ott lettem volna, tutira emlékeznék).
Íme az épület, udvar, lépcsőház...
Bent már szép számmal gyülekeztek a vendégek.
Mi nem mentünk külön oda a művész úrhoz és nejéhez, voltak ott illusztrisabb, barátibb partnerek; mi csupán FB-on vagyunk ismerősek, és ott szoktuk kommentálni, megosztani, másokkal megszerettetni a műveit.
Eleinte nem nagyon mertünk fotózni, mert nem láttunk másokat sem... De aztán bátrabbak lettünk.
Lényegében mikor elkezdődött a megnyitó, a vendéglátásra berendezett kistermen kívül már az összes művét lefotóztam.:) Mit ne mondjak, nagy-nagy élvezettel. És István is, természetesen...
Némi részletek:
Egyik kedvencemnél:
A megnyitóról:
A megnyitóval járó vendéglátás tárgyai:
Mindeközben ettünk a művész felesége által készített finomságokból, ittunk egy kis grépfrútlevet, írtam mindkettőnk nevében a vendégkönyvbe, majd hazasétáltunk. Felvillanyozódva a szép élménytől...:)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése