Dokihoz

A keddi dokihoz menés elmaradt a szülői miatt, így csütörtökön mentem el, miközben titkon reméltem, hogy addig alábbhagy ez a förtelmes hőség.
Hát nem történt meg, pedig először keddi időváltozást is láttam, majd ez egyre kifelé tolódott.
Szóval csütörtökön még bőven lefőttem a mégannyira visszafogott utamon is.
Mindenképp le kellett rendezzem e héten, mert már holnapra nincs Roxera, holnaputánra pedig a Sedron, a heti egyszeri szedésű csontos a mérvadó, mi hiányzik. S ezeken kívül még 3 van, mely jövő héten fogyna el. Summa summárum, letelt a 3 hónap, na, nincs mese, menni kell.
A délutáni rendelést szeretem, mert mindig több szerencsém van.
Most is csak megtévesztés gyanánt ült két ember a "mi rendelőnk" előtt, közben nem is oda vártak, mint kiderült, én voltam az egyetlen közel negyedóráig, addig mozgás sem történt, csak 1-2 ember jött utánam. Még szerencse, hogy nem kérdezték meg, hogy van-e bent valaki, és ha mondom, hogy nem tom, akkor következik az unszolás, hogy kopogjak be. Na, ezt külön utálom, pláne, ha ki is van írva, hogy kopogást legyünk szívesek mellőzni. Nem is szoktam, én inkább kivárom!
Mindenki legyezgette magát valamivel, mert valamiért a légkondi (ami pedig már tavaly, úgy emlékszem, volt!) nem volt bekapcsolva, így meg lehetett dögleni a melegtől.
Előbb-utóbb kijött az asszisztensnő, addigra kiderült, hogy a két úriember nem is oda várakozik, így odaröppentem hozzá a listámmal és irataimmal, mely szerint csak gyócceríratni jöttem 3 hónapra. De közben bement az utánam következő hölgy is...
Na, gondoltam, tudom, hogy mire az én háromhavi gyóccereimet kiírja, folyamatos munkával is legalább negyedóra. Nem tévedtem: 6-7 perc után már kijött az utánam következő hölgy, az én receptjeim még mindig íródtak! Sebaj. Közben, még akik jöttek, mindenkit megnyugtattam kérdésükre, hogy nem, én már nem megyek be, csak várok...
Előbb-utóbb kihozta Juditka a saccperkábé 30 receptet -- és még így is az ekcémakenőcsök nem is voltak benne! --, ekkor jöttem rá, hogy nem is az én doktornőm van, hanem még mindig helyettesítő, ehhez képest igen gyors is volt a hadművelet! Ezután kissé odább letanyáztam és elkezdtem kiválogatni és aláírogatni a fontosabbakat, hogy az itteni gyógyszertár örömére kiválthassam őket. Szeretem ezt a gyógyszertárat, mert lényegesen több kiadópult van (4), és sokkal gyorsabbak, mint mifelénk. De a recept nélküliekkel oda járunk mégis, mert hűségkártyánk van, ami --15%-kal jár (pl. a Pananginom, a Refreshem, Voltarenek, Reparonok, netán fájdalomcsillapító stb).
Kicsit kacarásztunk a gyógyszerész hölggyel, mert háromféle nagyságú zacskójuk van, és az én gyógyszereim alig fértek bele a legnagyobba. Mondtam neki, hogy pedig egynegyednyi recept pedig még később lesz kiváltva!

No, aztán bementem az itteni 100-as boltba, ami nagyobb, mint a mienk.
Néztem férfizoknit, -gatyót, félautomata férfiesernyőt; sajnos, nem jöttek össze. Úgyhogy némi pipereholmik után még kerestem magamnak egy magasabb, lyukacsos műanyag "bármitartó" dobozt, hogy egyben tudjam tárolni a gyógyszerezéshez szükséges cuccokat, ha elutazom Pestre. Vettem leginkább ehhez evőeszközöket is, majd még simán belefér a napra kiszámított gyógyszeres "komódom", némi szalvéta stb. a higiénia kedvéért, s hogy ne legyen olyan körülményes és nyűgös ottani rakodó- és előkészítőhely híján ez a "púp a hátamra" dolog. Találtam otthon egy eredetileg húsos műanyagtálat is -- el szoktuk tenni az ilyeneket egyéb használatokra --, mely pont jó lesz lefedésre, hogy pl. a macska, ha lehet, ne feküdjön már bele, akárhol is húzza meg magát ez a doboz.
Ezután még az itteni Coopba mentem be főznivalóért és egyéb kajaféle dolgokért, majd hazaporoszkáltam.
Érzékeltem, hogy árnyékban mennyivel kellemesebb azért a levegő, pár fokot csak frissült azért a légmozgástól, még ha 30 fok van is. Napon viszont továbbra is szét lehet rohadni.
Hazaérve, mint mindig, egyből lemosdás, mert csak úgy lehet tovább haladni bármivel... átöltözés, elpakolás, a doboz "próbálgatása" célszerűség szempontjából, aztán kész.