Anyámnál

Anyámnál voltam. Érdekes színekben tobzódott a természet, hogy költői legyek...
Fura volt; hol sütött a nap, hol felhős volt; néha egész ijesztő fellegsorozatok voltak, ki-kibukkanó nappal, és még 20 fok sem igen volt (mégis kimelegedtem odaérve).

Útközben a szelektált látogatása, s a velejáró kismértékű megkönnyebbülés: egy pakkal kevesebb.
Szokásos száraz kenyér, befőttes üvegek és dobozok, és Szilvi küldte nasik, himihumik, rejtvényfüzetek, csoki anyámnak.
Még a Tócósban csodálkozva láttam ezt a szép bokrot (fogalmam sincs, mi ez, sehol nem látom, csak itt a tócósi kék kanyar mögötti üres "mezőn", de arra emlékszem, hogy tavaly decemberben (!!!) nyílott, akkor láttam először virággal. Már csak azért is feltűnt, mert decemberben elég ritka szerintem a virágzás... Most ehhez képest jól összeszedte magát, hogy szeptember végén virágzik.
De tényleg nagyon dekoratív!

Anyámnál kipakolás, örült mindennek. Épp végzett a főzéssel, s a kutyáknak kezdte készíteni az "egyveleget".
Molly itt volt 2-3 napig, de ma elvitték, mert hajnalban pár órahosszat gyanúsan furán viselkedett, mintha egy másik dimenzióban lett volna a kutya. Nem látott, nem hallott, csak meredten nézett egyfelé (a szobában, az ágyon), és semmire nem reagált. Még az óránkénti kötelező ugatás Zrínyi-féle kirohanással is elmaradt. Úgyhogy anyám szólt a gazdájának, hogy ő nem tudja, de nehogy baj legyen. Mert ugyanis egyszer már volt ilyen, hogy anyámnak köszönhette Molly az életét, mikor babéziás lett. Ez elég hirtelen lezajló és halálos betegség is lehet. Anyámnak fogalma sem volt, csak gyanús volt akkor is a kutya az állandó alvással; szólt, elvitték, doki -- és a doki szerint 1-2 órán múlt az élete.
Szóval most is számítottam Mollyra, de reggel elvitte unokahúgom.

Helyette a szomszéd kutyusokról csináltam még kajáltatás előtt pár fotót; mikor még igen csalódottan, de fotózhatóak (mert azt gondolják, mégse kapnak enni)...

Ezután táplálkozás zajlott, mely szokás szerint anyámnál nagyon jólesett.

Kerti képek is készültek, bár a csigákra most is vigyázni kellett.
Málna egy szem sem (mint két éve még október végén is), ellenben virágot láttam rajta! Elvileg tehát két szem málna még tutira lesz.:))))
A felhős eget nem győztem fotózni...

Kivételesen láttam a másik szomszédbeli fekete cicát, de ő nem haverkodik, eléggé félős. Állítólag szeret a mi kertünkben lenni, de ha itt kijön valaki, visszarobog a kerítésen át. Mindenesetre, ha Molly jön, akkor most már nem rohanhat le azonnal a kertbe és nem csaphat le 20 győzelmi kört, mióta a cica itt van a szomszédban -- előbb valakinek ellenőrizni kell, nincs-e kint a macska.

Anyám nem tud tévézni, ez nem egy vidám dolog, hiszen szegénynek az a minimum azzal a pár csatornával!
Valami lehet azzal a kötelező boxszal vagy mifenével, vagy még inkább a távirányítóval, mert a tévé jó, csak nem reagál semmire. Öcsém pár napja fogta, vadiúj elemekkel cserélte ki a távirányító-belieket, és egy napig működött jól. Aztán újra sehol semmi...
De itt még az sincs, mint nálam, hogy ha bajom van, beszólok a szolgáltatónak. Ott kifene a szolgáltató vajon, ahol ilyen antennás és kötelező adapteres cuccok vannak? Csak öcsémnek kell majd valahogy intéznie ezt a dolgot, csak jobban ért a műszaki dolgokhoz is, vagy tudja, mit hova kell elvinni-bevinni, javíttatni stb.
Elhoztam még anyám csekkjeit is befizetésre, meg a támogatáson kívül minden tiltakozás ellenére kaptam a szülinapomra is pénzt, hogy vegyek valamit magamnak...
Úgy indultam, hogy még világosban hazaérjek, kevés cuccom volt direkt, hogy ha szükség lenne rá, ernyőt tudjak tartani, mint a múltkor. Az ebédből vittem gyakorlatilag, meg egy birsalmabefőttet.