MÜK, Tecsó, Bencus rosszulléte

Ma mennem kellett a Munkaügyi, "helyesebben" a Munkanélküli központba. Hihetetlen, de ez már az idén a 4. menetelem volt, valahogy úgy össze lett zsugorítva a negyedéves jelentkezések közötti idő, hogy ebben az évben 5-ször fogok menni 4 helyett. De hogy minek?
Az egész két percbe telt onnantól kezdve, hogy beléptem az épületbe; még lent a számosztónál behívtak számítógépen, majd bepecsételtek a kiskönyvbe és közölték, hogy legközelebb december 18-án kell jönni. Ott romlott el szerintem a negyedéves beosztás, hogy a januári jelentkezés után márciusra hívtak... az pedig a személyes ügyintéző volt, és valami értelmetlen magyarázatot adott. De mindegy, csak ne zaklassanak.
Ezen is túlvagyunk.

Még azért azt beszúrom, hogy mikor indultam és vártam a buszt, találomra indultam, ennek köszönhetően várnom kellett a saját buszomra vagy 20 percet. A másik busz, mely a Nagyerdő felé jár a Böszörményin át, hamarabb jött 6-7 perccel az enyémtől. No, ehhez jött ki egy 74 éves néni, sosem láttam.
De amit szoktam régebben is emlegetni, hiába álltam háttal az árnyékban, valahogy mégis mellém jött és megszólított. Innen tudom a korát is, mert szokás szerint beszélgetni szoktak velem, így hát az is szóba került. Kérdeznem semmit nem kellett... mindenesetre az a pár perc még a gondolataimat, ahhoz való hozzáállásomat is, hogy hova megyek, megváltoztatta. A néni ugyanis gyomortükrözésre ment. Még sosem volt, és nagyon fél... Abszolút értem. Elmondta a bajait, hogy amúgy meg van elégedve, mert 74 évesen csak nemrég (pár éve) kell neki gyógyszereket szedni, egyik baja a csontritkulás, de még törve sem volt semmije... és hát most meg gyomortükrözés... Annyit kérdeztem, hogy ez most muszáj, tehát kikerülhetetlen?
Mondta, hogy időnként nagyon legyengül, és párhavonta vért kell kapjon. Volt kivizsgáláson is, de sok mindent nem tudtak megállapítani, lényeg, hogy valahova eltűnik belőle az a vér! Na most, hogy nem-e a gyomor a hibás, most emiatt csövet kell neki nyelni...! Hát, nem is tudom, mit mondjak. Nekem ez az egyik rémálmom, hogy csak azt ne, inkább megdeglek, de azt_ én_ nem! Pláne így, hogy blindre lenyeletik vele, és vagy az a baja, vagy sem...
Éhgyomorra kell mennie természetesen, még inni sem ihatott, és 10 óra múlt, fél 11-re van híva. Jó, ha addig ebben a hőségben, ami most van megint, nem lesz rosszul!
Ez a lényeg, hogy belegondoltam: milyen jó is nekem, hogy CSAK a munkanélküli központban van jelenésem. El is múlt a gyomoridegem. Százszor inkább megyek oda akár hetente, mint gyomortükrözésre...
Szegény néni...
Egyik volt kolléganőm mesélte anno -- olyan 35 környékén volt --; hogy neki hónapokig fájt a gyomra, néha tényleg nagyon, már nem tudott mit csinálni... ám nagyon mísze volt a gyomortükrözéstől, az istennek nem akarta, de a háziorvos végül is rábeszélte, hogy fekélye is lehet, sőt, arra gyanakszik stb.
Túlesett a dolgon, és hát ahogy elmesélte a dolgokat... hát az maga volt a borzalom.
Nem volt könnyű élete, nem volt megkímélt, elkényeztetett lány sosem, mindig megvolt a maga és családja baja, tehát nem finnyásság vagy kényeskedés volt ez nála (nálam sem az lenne, hanem fóbiás rettegés), abszolút túljátszás nélkül mesélte el, milyen borzalmas volt. S visszavitte a leletet az orvoshoz, ahol megállapították, hogy nincs a gyomrának baja.
Kolléganőm verte a fejét a falba: "Hogy lehettem ekkora hülye, ekkora vadbarom? Hogy én. Önként. Saját lábúlag. Odamegyek és kínok kínjával letolják a torkomon azt a csövet, a szememből spriccel a könny, taknyom-nyálam egyben, még jól meg is aláznak, mert kiabálnak rám, hogy ne hisztizzek...! És akkor kiderül, hogy ráadásul semmi bajom! Hát hülye vagyok én teljesen!? Na, inkább forduljak fel, de én soha többet, főleg nem önként!" Jelzem, amúgy ő nem egy hisztis ember alapból! De annyira könnyű azoknak osztani az észt, akik másnak nyomnák lefelé azt a csövet!
Na jó, itt visszásnak tűnik az, hogy örülni kell annak, hogy megállapították: a gyomrának nincs baja. De én azért értem: pont ezért volt igazolva számára az, ami miatt NEM akart csövet nyelni, vagyis felesleges volt a tortúra...

Szóval túllettünk egy pecséttel a dolgon.
Ezután hamar egy újabb buszjeggyel épp elértem egy megfelelő buszt, ahol eléggé szenvedtem, mert 34 fok volt és épp a képembe sütött a nap. Ja, valamitől -- talán a DKV-nál dátum szerinti felsőbb utasítás szerint járnak el, de hogy nem a hőfok szerint, az biztos! -- hiába volt 40 fok a buszon, a légkondi se oda, se vissza nem járt, más-más buszokon. Nagyon röghöz kötöttek e szempontból, az biztos. Pedig attól, hogy szeptember közepe elmúlt, attól még egész héten hőguta volt...

A Tescóba mentem, hogy kicsit feltöltsem a hűtőt. Vettem pár felvágottat, egy kiló csirkelábat, egy kiló kacsaszárnytövet és 6 db csirkeszárnyat. Aztán két sajtos rolót, majd egy csomót keringtem, míg megtaláltam: két kis képkeretet a leendő, kivarrandó újabb keresztszemeseknek.
Ezután megvettem egy kajáldában elvitelre rizset és sertéssültet uborkasalátával, s miután még ma nem ettem és tudtam, hogy innen a tűző kora délutáni napon gyalog fogok hazamászni, vettem egy kétgömbös fagyit. Szinte szokatlan, hogy itt "csak" 180 Ft volt gömbje (megnéztem, a másiknál is annyi -- fent a városban mindenhol minimum 200). Mivel a Tecsó légkondis, ezért kipihentem fagyizás közben a hőség okozta traumát.
Ezután már csak hazavánszorogtam, ilyenkor egyszerűen útközben nincs árnyékos hely hazafelé, de hát ez be volt tervezve. Utol is ért a busz félúton, igazándiból elég rezignáltan vettem tudomásul.

Közben Szilvi nem volt itthon, pedig indulás előtt már találkoztunk, hazajött az iskolábavitel és bevásárlás után. Nem tudtam róla, hogy különösebb programja lenne, ő aztán még annyira sem menős típus, mint én. Hát, ahogy pakolok kifele, megjelenik Bencussal! Mint mondja, most másodjára jönnek.
Mesélte, hogy 11 körül telefonáltak az iskolából, hogy Bencének hányingere van...
Hát ugye, ilyenkor mondja az ember azt, hogy még szerencse, hogy nem dolgozik. Bencéért bármikor, bárhova számítani lehet rá, hogy érte kell menni, mint ahogy ha a "másik fél" elviszi, abban sem lehet biztos soha az anyja, hogy ott is marad. Volt, hogy még a buszmegálló előtt visszafordult Bence, mert úgy döntött, mégse megy. Vagy hogy odaérve kezdett sírni, hogy haza akar jönni... háááát, szerencsétlen Cicát sem irigylem.:(
Egyébként meg oly szauna van az osztályukban, az ablakot ki nem nyitnák, hogy nem csoda, ha rosszul lesznek a gyerekek... nem csupán hőség, hanem levegőtlenség, oxigénhiány. Én azért ezt szóvá tenném...
Szóval értement, de mondták, hogy vigyék az ebédjét, uzsonnáját is.
Hazajöttek egy ételhordóért és visszamentek. Kint a levegőn Bencének már semmi baja nem volt. Mikor énutánam hazaértek már kajástul, pár perc múlva Bence jóízűen falta az ebédet... Ennyit erről.
Az tény, hogy hétfőtől szerdáig nem volt iskolában, orvosnál is járt, aki a torkát rendben találta, csak orrfolyást, köhögést állapított meg, ezért azt mondta, hogy maradjon 3 napot, szedjen köptetőt, oszt kísz. Igazolást is adott. Természetesen ha addig belázasodna, vigye vissza. Tehát ha úgy vesszük, most ily módon jól megkezdte az iskolát, hogy rögtön az első hetekben hiányzott, aztán pénteken már kapja az anyja a jó hírt, hogy mehet érte. Mi lenne, ha dolgozna? Vagy mi lenne, ha olyan többórás intéznivalója lenne, vagy nem a szomszédban lenne az iskola, hogy nem lenne természetes ez az ott-termés? Ez egész óvoda alatt is így volt. Mi sem volt természetesebb: telefon az anyának, menjen érte...
Hálát adok érte, hogy én ezeket ilyen veszett sűrűn legalábbis megúsztam anno. Mert én dolgoztam, nem közel, és ezt nem lehetett volna... (ugyan már, dehogynem; legfeljebb hamarabb kirúgnak, sőt, némi okkal is, ha ez annak számít a jelenkorban)...