Mamunál

Anyukámnál voltam vasárnap, mivel úgy gondoltuk, hogy Pestre menési terveim előtt még muszáj elvinnem a felhalmozódott cuccokat. Meg hát úgy egyáltalán. Már nem volt nagyon meleg sem, úgyhogy ideális idő volt egy utazás előtti látogatásra. Vittem egy rahedli szárazkenyeret, egy relatíve puha 3 napos kenyeret (de már a biztonság kedvéért mivel frisset kellett venni, elhoztam ezt az alig hiányosat, hiszen anyám mindig sopánkodik, hogy nincs kenyér. Van, hogy direkt lejárt kenyeret vesz nekik féláron a szomszéd boltban, hogy tudjon nekik mit adni...). Szilvi is küldött pár zacskó ezt-azt, felbontott és megmaradt himi-humikat, anyámnak külön csokikat, kissé hullámosra olvadva; ugyanis anyám aszonta, hogy az neki attól még nagyon jó, ha édességhiánya van. Vittem göngyöleget is.
Útközben nem volt sok újdonság, de azért pár dolognál előkaptam mintegy véletlenszerűen a gépet...

Anyámnál először megtekintettük az öcsém számára készülő cefrét, majd a kertben csaptam egy pár kört.

A Buksi sírja előtt ilyen oroszlánszáj nyílik.

Ezután átfotóztam a szomszéd kertjébe a zsúfolt szőlőtőkék közé, és nem kevés csodálatomat vívta ki a fekete paradicsomuk, melyre anyám hívta fel a figyelmemet... Ilyenről még nem is hallottam ugyanis.

Ezek után anyám befejezte az uborkasalátát és mehettem táplálkozni. Ami itt anyámnál mindig nagyon jólesik.:) Ezalatt jókat beszélgettünk.

Közben persze készült a kutyák nagy vájdlingnyi kajája is, és közben Molly is ott volt néhány napja, aki úgy 10 percenként kötelező ugatással tisztelte meg az utca lakóit az utca és szomszéd kerítése találkozásánál, kifelé az utcára akkor is, ha egy lélek sem járt arra. Ugatni kell. Ugatni egyszerűen muszáj. És kész.

Megetettük a szomszéd kutyáit, ketten egyszerre, a fotózás különösebben szóba sem jöhetett. A tevékenységet Molly kísérte a sarokban hangos ugatással, kifelé.

Aztán hűvösödni kezdett, indultam haza. Nem gond, mert annyira nem tud még lehűlni, hogy ne melegedjek ki az út végére...