Droci kezdeményezte a kihívást, 84.-ként vettem részt benne.
Legjobb barátok lennénk ha… létezne.
Szerintem nem csak velem esett meg, hogy egy-egy könyv olvasása közben annyira megszerettem egy karaktert, hogy azt kívántam: bárcsak valóban létezne.
Most arra lennék kíváncsi, hogy a molyoknak melyik könyvben rejtőzik a „legjobb barátjuk”. Nem azokat a könyveket várom, ahol szerelembe estél egy szereplőbe, hanem ahol tényleg annyira egy hullámhosszra kerültél vele, hogy a valóságban, ha esetlegesen összeismerkednétek, akkor biztosan remek kapcsolat alakulna ki köztetek.
A teljesítéshez szükséges:
– Rákattintani a Részt veszek gombra.
– Belinkelni annak a könyvnek az olvasási linkjét (bármilyen régi olvasás lehet), amiben az adott karakter szerepel.
– Minimum 5 mondatban megfogalmazni, hogy miért éppen ő lenne a legjobb barátod.
Az én választásom:
Városi Emese: Éva naplója
(Szöveges értékeléssel együtt.)
Szerintem Évával mi nagyon jól megértenénk egymást. Elejétől végig nagyon át tudtam élni a gondjait, mert ha nem is ennyire brutálisan, de személyesen is ismerem ezt a fajta kiszolgáltatottságot, rettegést, a menekülést. Vele voltam a szökésnél, teljesen átéltem, amikor gyakorlatilag mindenféle háttér nélkül, de próbálta a gyerekeinek a biztonság érzetét nyújtani.
Az egyedül való talpraállás, a rengeteg munka, a gyerekek mindenekfelett való szeretete, a harca a mindennapokban, a túlélésért – szerettem volna legalább azzal segíteni, hogy mellette vagyok. S még abban is egyezünk, hogy amint fedél lesz feje felett, képes lesz befogadni legnagyobb ellenségét: ad neki még egy esélyt, annak ellenére, hogy borzalmas, ahogy az (az "anyós") bánt vele – tehát mindent érdemelt volna az a nő, csak azt nem, hogy úgymond, menedéket adjon neki. Újra hitt neki – és hát persze, hogy újra jól átvágta… Legalább megpróbálhattam volna lebeszélni róla…
És hát neki is nagyműtéte volt, és neki is fájt a háta…
Megkaptam előbb-utóbb a 252. plecsnit.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése