Netes szülinap

Rengeteg adósságom van itt, mégis hátulról kezdem, aztán szép lassan bepótolom a hiányzókat.
Számomra élmény a FB-os (netes) szülinap, és soha nem is takarékoskodom az alapos megválaszolásokkal, már persze ez is változó alaposság szempontjából, aminthogy a köszöntések is természetesen. Mindegy, én ezekre SEM sajnálom soha az időt, még ha közben ugyanúgy végzem a teendőimet, akkor sem hagyom külön-külön válaszreakció nélkül a legmezeibbet sem, melyen látszik, hogy másodpercet vett igénybe küldőjétől -- mindegy, de legalább...! És azokra sem szánok némi gondolatnál többet, akiket én évről évre folyton felköszöntök és soha nem kapom viszont. Régi barátok, ismerősök. Tőlem megkapják, és az a legnagyobb hurrá-érzés, hogy néha még létezik, aki meg is köszöni! De visszaadni?... No comment. Pedig én még a megköszönéseket is lájkolni szoktam... :D Nem vagyok normális ezek szerint.
Köztük közelebbi rokonok, kik látványosan akár fél napig is simán helyszínen (gépnél) vannak, előnyben; s mivel nem vagyunk haragban, EZÉRT érthetetlen. Ez van, ennyi. S még azt sem lehet ráfogni, mint anno az sms-re: az pénzbe kerül. (Ha én felköszöntöttem őket, azt sem köszönték meg, mert az pénzbe kerül. Nem képzelem tán, hogy még ők_ engem_ maguktól_ felköszöntenek?? Hadd ne mondjam, fizikálisan ki a sokkal templomegerebb és kiszolgáltatottabb. Nem ők.)
De ha bárki neten netán engem mégiscsak felköszöntene -- hiszen a FB elég szuper szolgáltatása, hogy  jelzi azokat, könyörgöm! --, attól még nem nőne meg az illetők előfizetése... Eh, mindegy.
Van, tudom, akinél szándékos -- nehogy jólessen valami annak a nyomorultnak, aki pedig őt sosem bántotta... főleg, ha ő maga destruktív, örök elégedetlen, rosszindulatú. Nem változik úgysem semmi, ez amúgy is csak monológ. Nem mondom, hogy jólesik, de érdekes: én újra és újra köszönteni fogom. Az ember ennyi idősen nem változik különösebben, s én abból indulok ki, hogy másnak az én köszöntésemmel is legyen pár másodpercig szebb és jobb napja. Más meg mindezt magasról lesz@rja.
Hátha egyszer... a remény hal meg utoljára.

247 köszöntést kaptam, a privátokkal együtt.:)
Szokásomhoz híven összegyűjtöttem a képeket (88 db!), akik voltak olyan aranyosak, és azzal is megtiszteltek. Ebben a számban magában foglaltatik a küldött videókból 1-1 jellegzetes kép, valamint a stílszerű kísérő matricák is szerepelnek, hiszen az sem sokkal kevesebb idő megfelelőt találni, míg valaki a gépen tartott képtáraiból keres egy aktuálisat. Másnak ez nem lényeges, pár nap múlva összefoglalva megköszöni, azt sem tudja, ki köszöntötte. Én viszont más vagyok adás és kapás szempontjából is.
Köszönöm szépen mindenkinek, aki vette irántam a fáradságot! :)