Tescós ajándékok ajándékba

13-a nekünk frappánsan kezdődött. Alig készültem el a reggeli ceremóniákkal, kaputelefon.
Közli, hogy csomagposta! Húha, beengedem, feljön.
És tényleg!
Az történt ugyanis, hogy múlt héten valamikor szóltam a FB-on, hogy nagyon gyűjtjük a pennys és tescós pontokat és pingvineket, és ha valaki nem gyűjtené, azért vegye már el, és adná már fel esetleg nekünk.
Erre kedves jó régi kiadó ismerősöm, B. Attila jelentkezett, hogy nekik már betelt egy gyűjtő, és ha valakinek szüksége lenne vagy 50 db pingvinre, szóljon és elküldi.
Szerencse, hogy gép mellett ülve én láttam meg és jelentkeztem elsőre, mert így Attilával "megegyeztünk"! Ez volt szerdán, írta, hogy van már doboz is, úgyhogy várhatom a postást!
Ajánlva adta fel, csütörtöki dátum van rajta, így hétfőn délelőtt már meg is jött.
Nagyon örültem, örültünk neki!

Bence meg aztán, mikor a csomagocskákat bontották és ragasztgatták a matricákat a figurákra, tényleg roppant boldog volt, hiszen kigyűlt az egyik gyűjtődoboz! Sőt, a másiknak is vagy 3 híja van!

Közben jelentkezett egy nemrégi, mint kiderült, helyi ismerősöm is, aki ikerfiúk apja, és nekik 5 figura hiányzana a gyűjtődobozból.
Megkértem, írja le a kódjaikat, és megnézzük, a kimaradtak között van-e olyan.
Számukra is meglett 3, úgyhogy szerdán délután 6 tájékán feladtam nekik elsőbbségi postakész borítékban, és másnap, csütörtökön kora délután már jelezte, hogy megkapták, köszönik!
Attila részére pedig vettem hálából egy dobozos nagyobb táblacsokit a Lidlben, mely sajnos, nem fért bele a postakész borítékba, pedig az nagyobb az átlagnál... Szerencsére vittem le magammal egy A5-öst is, és mikor visszafelé jöttem a Lidlből, akkor beülve a postára, ott konstatáltam, hogy nemhogy a nagyobb postakészbe nem fér be a csoki, hanem az A5-ösbe is, szélességre még egy hangyaszellő sem férne ki mellette (már majdnem feladtam a tuszkolást, hát mondom, nem igaz, hogy egy csoki miatt A4-es borítékra lesz szükség!), míg visítva mégiscsak belement. Így természetesen azt külön adtam fel, elsőbbségivel.
Az egész cucc annyiba került, hogy legalább Attila postaköltsége kijött belőle... de azért elég elgondolkodtató, hogy a postakőccsíg majdnem annyi volt, mint maga a négyszázas csoki.
Attila még nem jelzett vissza megkapásilag -- igaz, ő Balaton környéki lakos.