Mpattus kezdeményezte a kihívást. 43.-ként vettem részt benne.
A kihívás teljesítéséért olvasd el Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni 2014 decemberében megjelent naplóját!
Olvasásokat a megjelenéstől kezdve fogadom el :)
A plecsnihez a következőkre van szükség:
> vegyél részt a kihíváson;
> hozz egy olvasási linket (csak pontos olvasási linket fogadok el);
> hozz egy (rövidke) értékelést.
Köszönöm a részvételed! :)
* * *
Hát megszületett, ez évben, fél év időtartam alatt, 30-valahány egyéb kisebb könyv olvasása mellett elolvastam. De talán ötödikként teljesítettem így is az eddig 43 jelentkező közül.
Az értékelés nem rövid, ám ezt nem tekintették akadálynak.
A két kötet közel 1300 B5 oldal. Gyakorlatilag bekezdések nélkül, elég sűrű sorközzel -- úgyhogy nem semmi olvasmány! De megérte. Hála Istvánnak, hogy megkaptam és olvashattam.
Kivételesen közlöm az értékelésem:
>!
Kedvencem
Hát bizony, fél év kellett hozzá, hogy elolvassam, de nem azért, mert nem tudtam volna 1 hónap alatt is – hiszen mellette 30-valahány egyéb, kisebb könyvet is olvastam –, egyszerűen nem akartam hamar szabadulni ettől a hangulattól, ettől a meghatóan megrázó, valódi történettől.
Másrészt mivel napló, ezért minden mondata jelentős és fontos, majdnem minden egyes nap egy csomó új információt takar, melyet az ember nem dolgoz fel olyan könnyen, mint egy néhány szálon függő krimit.
Harmadrészt: gondolom, a gyorsírásos szöveg eléggé folyamatos. Nincsenek bekezdések, párbeszédek, teljesen tömör folyószöveg – s ezt így tették át gépbe is. Egyszóval nem egy könnyű olvasmány technikai szempontból.
Tény, hogy igen sokáig és gyakran eszembe fog jutni, ráadásul a napló egésze oly korban játszódik, melyet eddig ennyire elsőkézből, ilyen hitelességig nem is ismerhettem, hiszen akkor még nem élt a legtöbb olvasó.
Amit már sokan megírtak: a Radnóti házaspár nem volt tökéletes, egyikük sem. Ugyanolyan hibák, problémák, nehézségek, bajok jelentkeztek, veszekedések zajlottak náluk is, mint mindenki másnál. Csak ők szerették egymást és túl tudták tenni magukat mindenen. Ha nagy volt a baj, félre tudtak tenni minden apró-cseprő sértődést – egy csapat voltak, egymásért voltak.
Az első kötet lehetett volna csak a szerelemé, de nem lett. Fanni ugyan kivételesen nagyon erős nő, szerintem aktív jellemével nagyon jól kiegészítette a néha kissé határozatlan, tétova, lustának látszó, passzív Miket. Ám Fanni folyton az aggódás, tépelődés, idegeskedés lázában égett, csak ritkán tudta magát igazán elengedni és csak úgy örülni, minden mellékgondolat nélkül. Érthető is, hiszen rengeteget dolgozik, s mindemellett még ezerrel a rendszeresen éjszakákba nyúló, nagy irodalmi, társasági élet; családja és munkája miatti állandó feszültség mellett ez szinte egyenlő a lehetetlennel. Ezzel együtt mindig, minden gondolata Mik, minden megnyilvánulása még több év múltán is az ő „másik felének”, élete értelmének imádata.
A második kötet a munkaszolgálatokkal, sok-sok méltánytalansággal és igazságtalanságokkal, megaláztatásokkal; a napi küzdelmekkel, sok-sok baráti, ismerősi csalódással, sikertelen mentési kísérletekkel – nem találok rá megfelelőbb szavakat – végtelenségig felkavaró, megrázó.
A háború szörnyűségei, a szinte tárgyként ide-oda kallódó, menekülő, nap mint nap tragédiákat átélő, éhező, nincstelen, hontalan, érzelmeiktől, értékeiktől és tárgyaiktól, szeretteiktől megfosztott emberek napi túlélései… letaglózóak.
Nemcsak irodalomtörténeti, de bizonyos történelmi szemszög szerint is egyedülálló, óriási munka ez a napló. Hálás vagyok, hogy olvashattam.
Másrészt mivel napló, ezért minden mondata jelentős és fontos, majdnem minden egyes nap egy csomó új információt takar, melyet az ember nem dolgoz fel olyan könnyen, mint egy néhány szálon függő krimit.
Harmadrészt: gondolom, a gyorsírásos szöveg eléggé folyamatos. Nincsenek bekezdések, párbeszédek, teljesen tömör folyószöveg – s ezt így tették át gépbe is. Egyszóval nem egy könnyű olvasmány technikai szempontból.
Tény, hogy igen sokáig és gyakran eszembe fog jutni, ráadásul a napló egésze oly korban játszódik, melyet eddig ennyire elsőkézből, ilyen hitelességig nem is ismerhettem, hiszen akkor még nem élt a legtöbb olvasó.
Amit már sokan megírtak: a Radnóti házaspár nem volt tökéletes, egyikük sem. Ugyanolyan hibák, problémák, nehézségek, bajok jelentkeztek, veszekedések zajlottak náluk is, mint mindenki másnál. Csak ők szerették egymást és túl tudták tenni magukat mindenen. Ha nagy volt a baj, félre tudtak tenni minden apró-cseprő sértődést – egy csapat voltak, egymásért voltak.
Az első kötet lehetett volna csak a szerelemé, de nem lett. Fanni ugyan kivételesen nagyon erős nő, szerintem aktív jellemével nagyon jól kiegészítette a néha kissé határozatlan, tétova, lustának látszó, passzív Miket. Ám Fanni folyton az aggódás, tépelődés, idegeskedés lázában égett, csak ritkán tudta magát igazán elengedni és csak úgy örülni, minden mellékgondolat nélkül. Érthető is, hiszen rengeteget dolgozik, s mindemellett még ezerrel a rendszeresen éjszakákba nyúló, nagy irodalmi, társasági élet; családja és munkája miatti állandó feszültség mellett ez szinte egyenlő a lehetetlennel. Ezzel együtt mindig, minden gondolata Mik, minden megnyilvánulása még több év múltán is az ő „másik felének”, élete értelmének imádata.
A második kötet a munkaszolgálatokkal, sok-sok méltánytalansággal és igazságtalanságokkal, megaláztatásokkal; a napi küzdelmekkel, sok-sok baráti, ismerősi csalódással, sikertelen mentési kísérletekkel – nem találok rá megfelelőbb szavakat – végtelenségig felkavaró, megrázó.
A háború szörnyűségei, a szinte tárgyként ide-oda kallódó, menekülő, nap mint nap tragédiákat átélő, éhező, nincstelen, hontalan, érzelmeiktől, értékeiktől és tárgyaiktól, szeretteiktől megfosztott emberek napi túlélései… letaglózóak.
Nemcsak irodalomtörténeti, de bizonyos történelmi szemszög szerint is egyedülálló, óriási munka ez a napló. Hálás vagyok, hogy olvashattam.
*
Megkaptam a 231. plecsnit:
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése