Névnap 2.

Tulajdonképpen ez az igazi.
De nem számítottam sok mindenre, hiszen már május végén jött egy csomó köszöntés.
Nyilván én is vagyok így másokkal, néha tudatosítják is velem egy-egy köszöntésnél, hogy köszöni, de nem most tartja. Hát, nem okvetlen tudom megjegyezni minden olyan névnap igaziját, mely többször van egy évben -- de azért nagyjából család, rokonság, a rengeteg ismerős terén félig-meddig megy az. Persze kivételek mindig vannak.

Sok mindent nem nagyon értek mondjuk, ezekben a köszöntési szokásokban.
Mondjuk, az ismerőseimhez képest eleve hatodrésze köszönt. Én, gyakorlatilag mindenkit szoktam... Annak a hatodrésznek a harmada csak éppen odaböki a köszöntést (egyébként kb. 30 mp egy képet feltenni). De még ez is hagyján, ha képes önálló posztot csinálni.

Vannak viszont jópáran, akik még erre sem veszik a fáradságot, hanem a MÁS normális, képes posztjához odaírnak hozzászólásban, 99,9%-uk természetesen kép nélkül! Van, hogy elvész korpa közt a gyerek, vagy hogy szokták mondani, mert az engem köszöntő poszthoz mindenki elkezdi ott, az alatt köszöntgetni nemcsak engem, hanem más, ugyane nevet viselőket. Így aztán néha már alig ismer rá az is, aki posztolta és engem köszöntött, meg az is, akit éppen köszöntöttek volna konkrétan...

Sok olyan ismerős nem is köszönt, akikkel személyes ismeretségben voltam évekig és nem tudok róla, hogy haragban lennénk... néha még levelezünk is valami apropóból -- és én hülye, persze, mindezek ellenére mindig köszöntöm őket. Képpel.
Azt sem értem, hogy egy csomóan miért nem vállalják fel a köszöntést, és miért írnak privátban. Szégyellik, vagy mi? Nem akarják, hogy más meglássa? Ezt sosem fogtam fel. Azokat szoktuk privátban köszönteni, akiknek olyan az idővonaluk, hogy nem írható rá semmi senkinek. Ergo nekem lehetne. Mégis egy csomóan privátilag köszöntenek. Pedig néha szép képekkel, de van, aki ugyanúgy csak épp odalöki azt a három szót, írásjel vagy szmájli nélkül.

Akkor: druszáimnál vettem észre, hogy én, mondjuk, felköszöntöm őket, és ők az én képem, köszöntésem alatt visszaköszöntenek... nehogy már 1 perc idejükbe kerüljek...
Rokonok? Egy nagy túrósbéles. Dani felköszöntött, Szilvi, tudom, net híján nem (egyrészt, mert itthon van Bence és olyankor eleve nem tudna netezni, másrészt meg ha munka van, munka van), de élőben igen, Bencussal együtt.

Illetve bocsánat: egy magát rokonnak hívő úr felköszöntött, valamint szegény Jositá nagybátyám lánya, unokatesóm. De a saját testvérem családja, s más unokatesók, sógornő, nagynéni? Haha.
Egyszóval fura konzekvenciák ezek, nem is újdonságok, csak gondoltam, csinálok egy összefoglalót. Biztos megvan a magyarázatuk, biztos mások is ráismernek -- nyilván elsősorban a lustaság, kényelmesség (leszarás, feledékenység) --, de elég érdekesek ezek a szokások.
Van egy képeslap, melyből három is van, az nem véletlen: három különböző köszöntés... mint az e bekezdés fölötti, melyből kettő van. Szintén két különböző személytől.