Munkabér, betétdíj, kukorica...

Rohadt jó volt, hogy ventilátor nélkül lehetett aludni, sőt, be is kellett néha takarózni! Egész nap nem ment se hétfőn, se ma; hadd pihizzen szegény szerkezet.
Valira készültem délután, általában ha a Tescónál jár, akkor szokott szólni, hogy addigra emberi állapotba hozva magam, talán le tudok menni.
Előbb anyám telefonált, hogy lenne 8 cső zsenge kukorica, amit Etelka adományként kell szétosszon a segítetteknek... hát, elég lehetett neki 9 főre hazacipelni! Aztán anyám lebeszélte, hogy neki nincs foga, úgysem tudná megenni, viszont mi szeretjük, úgyhogy mivel közel lakunk Etelkával egymáshoz, hát adja be Daninak. Igen ám, de anyám felhívta Danit, és kiderült, hogy délutános -- tehát ez besült.
Utána nekem mondta, én meg nem örültem annyira hirtelen, mert nekem meg mindenképp Valit kell rendeznem ez idő szerint. Mondtam, hogy mondja meg Etelkának, hogy ha lerendeztem a dolgomat, átmegyek a kukoricáért. Anyám visszatelefonált, hogy fél 7 körül tán már otthon lesz, mert még máshová is el kell vinnie, szóval akkortájt menjek. Jóvan.

Utána Vali telefonált, hogy a Tecsónál jár. No, beleugrottam a gatyámba, mert máshogy már kész voltam, és lekapva az eredeti szatyrába visszarakott hasábokat a fogasról, már le is szaladtam. Vali már ott állt a szokott, garázs előtti árnyékos részen -- a változatosság kedvéért újra egy dinnyével! Hát, majd a pofám leszakadt. Mondtam neki, hogy azért, mert megköszöntem és lelkendeztem, hogy finom volt; az nem azt jelentette, hogy megint hoznia kell! Röhögtük nagyon, mert aszonta, hogy tudod, ez olyan, mint a betétdíj.:))))... Hááát, sok mindenkinek dolgoztam már életem során, de betétdíjat senki nem szok fizetni...:DD A dinnye átadása megrövidíti ám a beszélgetés idejét is, mert van vagy 6-7 kiló!
Mindenesetre megkaptam a munka árát is, és ráadásul az általam mondotthoz képest vissza kellett volna adnom, de Vali eleve határozottan legyintett, hogy ez így rendben van, és már fordult is elfele... Mondom, de hát akkor majd a tanulmányból leszámítjuk. Nem, nem, ez külön, így, ennyi és kész -- azt meg nem tudja, mikor lesz. Úgyhogy ez számomra nem megszokott, hogy nemhogy még borravalót is kapok, még dinnye az elején, dinnye a végén; ééééés ne felejtsük el: nekem ezért a munkáért egy tapodtat sem kellett tennem. Hozták, vitték! Ráadásul még szerettem is csinálni...

No, bódogan, dinnyéstül felmentem, Szilviék is örültek, mondta Szilvi, hogy előkészíti a hűtőbe rakáshoz -- de előtte még muszáj volt Honestyvel lefotózni, mert ő természetesen azonnal ott volt érdeklődni, ő ki sem maradhat semmiből! És hát, mondjuk, cirmosak mindketten -- a dinnye és Honesty mint klasszikus cirmos:))) --, de Honestynek egy kék, kockás dinnye is jól állna!

Ezenközben vonalas telefon. Felvettem valami megérzés folytán, mondom, kicsit késő van az irodai munkaidőhöz képest, hátha nem tukmálós telefon, hanem pl. Etelka. És tényleg ő volt! Mondta, hogy ha gondolom, nem kell fél 7-ig várni, máris találkozhatunk kukoricaügyben...
Nagyszerű, legalább nem kell sokáig feleslegesen utcai ruhában lennem itthon, úgyhogy már fordultam is és mentem lefele. A DM után találkoztam Etelkával, beszélgettünk pár szót, és ideadta az anyámnak szánt 8 cső kukoricát! Naccerű!
Ezek után, mert már pénzem is volt, bementem a Coopba, és ami szükséglet volt, gyorsan minden fontosat megvettem -- köztük végre találtam coopos sárga tálkás macskakaját, megvettem mind a 10-et...
Eközben volt egy ismeretlen számról (de a végét megismerem, nagy-nagy valószínűséggel valamiféle tukmálós szám, nem szoktam felvenni, a családi telefon száma egyébként sincs megadva senkinek), elnémítottam. Jobb lett volna kinyomni, mert így ki tudja, a szatyromban mennyi ideig híkálhatott még, tény, hogy mire felértem, majdnem le volt merülve, pedig az ajtón belépve meg Dani hívott!
No, a végét jelző pittyegések között a lényeget azért meg tudtam vele beszélni: kérdezte, hogy miért hívhatta anyám, mert hogy hívta, de mikor kiderült, hogy dolgozik, rövidre zárta a dógot. Mondtam neki, hogy ne nyugtalankodjon, most rendeztem le a dolgot, kukorica, Etelka, egyebek. Danival egy házban lakik ui. Etelka, úgyhogy első ötletre, ha Dani nem du.-os, akkor hozzá vitte volna a kukoricát.
Egyúttal be is jelentette (mármint Dani), hogy műszak után nem baj-e, ha majd este 11 előtt felugrik a szennyessel, hát mondtam, hogy mivel én fent vagyok, tőlem nyugodtan, már megszokhatta.
Közben Szilvi már megfelezte a dinnyét, és a felét négy darabra vágva lefolpackozva berakta a hűtőbe. Meg a felet is természetesen...
A kukoricát túlzásnak tartottuk még ma megfőzni, mikor dinnye is van, maradékok is -- kibírja holnapig a hűtő alján.
Úgyhogy Dani éccaka háromnegyed 11-kor telefonált újra, hogy na, akkor jöhet? Hát!
Jött is, megkaptam a zsák szennyest, és a fél dinnyéből vágtam hosszában egy kevesebb mint annak felét, azt előkészítettem neki, és örvendezve elvitte, miután pár percig kedélyesen elcseverésztünk.
Hát, ez a mai nap sem volt kutyafüle, na...