Egügyi, önkéntes:)) - vajon mitől?:)) - felmérés

Még június végén jött egy levél, hogy felkérnek önkéntes(!!!!) egészségügyi felmérésre, mely előreláthatólag 60 percre szól, és hogy majd a napokban(!!!!) felkeres munkatársuk.
Hát mi tagadás, veszettül boldog voltam! Ki nem állhatom az ilyet! Ha nem termékbemutató, ha nem pont én vagyok valamiben a nyertes, ha nem ebédmeghívás, üdülésre, wellness-hétvégére való "meghívás"-- melyek vége természetesen ugyanúgy NEM MUNKANÉLKÜLIEKNEK, nem fht.-ból élőknek való TERMÉKBEMUTATÓ -- akkor ilyen-olyan közvélemény-kutatás! Még ennek sem vagyok ellene, de könyörgöm: küldjék ki a kérdőívet, nagyon szívesen segítségükre lennék a kitöltésével és visszaküldésével.
Nem, ők kijönnek! És még lehetőség sincs arra, hogy egyáltalán, vazze, válaszolni tudnék, hogy vállalom-e ezt a rohadt nagy önkéntességet! Ők kijönnek, és majd akkor mondjam a képükbe, hogy kösz, nem vállalom!
Különben is mélyen utálom ezt, amikor váratlanul rámjönnek! Könyörgöm, ha itthon van az ember és nem vár senkit, akkor most hetekig legyek transzban és okvetlen fogadóképes?? Szó nincs rá, mennyire gyűlölöm az ilyet. Vannak nagytakarítások, van, mikor itt a család, van, amikor netán hajat mosok, isten-ne-adja: festek, van, amikor egyszerűen csak padlón fekszem lumbágó miatt. Nem számít. ŐK - kijönnek. De azért önkéntes!!
Retteg az ember telefont felvenni, mert folyton ilyesmi a vége. És sajnos, le sem lehet állítani a mélyen tisztelt tukmáló munkatársat, hisz ez a dolguk! Pedig HA az elején meghallgatnának, hogy NEM, mert fillérem sincs és nem is lesz, akkor tán megtakarékoskodhatnánk az ő drága idejét is. Léphetne tovább. De nem. Ők elmondják 10 percig is! Addig már eljutottam, hogy a Rejtett számot, Nincs számot élből elutasítom. Nyomom kifele. Ne csessze már meg, ha valaki akar valamit, nem meri magát felvállalni??
Ezt még el is lehet kerülni. De az ismeretlen számoktól is félek ezek miatt, mert azok zöme is ilyen, de legalább bevállalták a számukat.
Nem, most már levélben nyomulnak, reagálási lehetőség nélkül.
És akkor mikor a mikor? Meddig álljak glédában? Engem ez kikészít. Az én lakásom egyáltalán nem fogadóképes -- nemcsak néha: SOHA. Ha a konyhában épp főzés vagy a család többi tagja étkezése folyik, sehova nem tudok ültetni senkit. NINCS ülőgarnitúrám, székem, háttámlás felhúzható ágyam, ahova kényelmesen le lehetne ülni. Az egyszemélyes heverőm szélén feszengtessek bárkiket, miközben a fedett almozó egy méterre tőle... itt a két macska; és még jó esetben a Dani száradó cuccaival esetleg a megrakott, kinyitott szárító, mely alig hagy a szobában kb. egy négyzetméter helyet?
Mindez össze nem illő, 40-60 éves, innen-onnan összeszedett bútorzattal, mivel kétszer is újrabútorozott lakásomat két drága jó társ is széthordta (egyszer orvul, a hátam mögött, a másiknak pedig én bólintottam rá, hogy még az ágyat is viheti alólam, foteleket, tévét, mindent -- csakhogy szabad lehessek, vazze!), és már többször nem vagyok képes újrabútorozni? Kinek mi köze hozzá? De engedtessék már meg, hogy én dönthessem el, megengedhetek-e egy vadidegennek mindezt feltérképezni, esetleg megbotránkoztatni és magamat ezáltal lealáztatni!!!
Miből gondolják, hogy mindenki szalonnal vagy fogadószobával, de legalábbis több szobával rendelkezik? (A lányom szobája a gyerekkel még cifrább, az egyenesen raktár a plafonig.)
Hogy megnyugodjak, nagy keservesen rátaláltam a neten a cégre. Rohadt nehéz volt mélcímet találnom, küzdöttem jó darabig, mert bármerről futottam neki, zátonyra futottam. Na, már ezt is csőbehúzásnak tartom, mert nem igaz, hogy nem lehet megadni kristálytisztán egy mélcímet, írni rá és kész.
Megtaláltam. Írtam rá, konkrétan július 1-jén. Eléggé udvarias voltam szerintem:

Tisztelt P. H. Kft.

Önök megkapták nevem és címem a KEKKH személyi adat- és lakcím-nyilvántartási osztályától, mely szerint több tízezer személy közül pont beleestem abba a 700-ba, melyben felkérnek önkéntes részvételre.
Természetesen soha semmi pozitív "sorsolásba" nem esem bele, csak ilyesmibe...

Hiányolom, hogy nincs visszajelzési lehetőség előre arra vonatkozólag, hogy ha én ezt nem szeretném, akkor nagyon szépen kérném, NE fáradjon ki lakásra a kérdezőbiztos.
Megpróbáltam neten keresztül rákeresni a kapcsolatfelvételi lehetőségre, sokadjára ezt találtam - megmondom őszintén, meglehetősen hiányos az üzenetküldési lehetőség, visszautasított több, nehezen talált esetleges címtől.

Ezúton szeretném közölni és egyben kérni is, hogy hagyjanak ki ebből a felmérésből.
Jelzem, ha kérdőívet küldenének ki, szívesen kitölteném és visszaküldeném akár postaköltséggel is, de nem olyanok a körülményeim, hogy váratlan lehetőséggel, 1 órán keresztül módomban álljon rendelkezésére állnom bárkinek is - ez azért, Önök is beláthatják, nem kevés idő (főleg, hogy tapasztalatok alapján az előre jelzett 60 perc nagy valószínűséggel sokkal tovább is eltarthat), és pláne nem akarunk másfél hónapon keresztül örökös készenlétben állni emiatt!

Kérném Önöket, válasszanak ki helyettem más személyt, én örömmel kihagynám ezt a lehetőséget. Ezzel elkerülnénk a kényelmetlen és kellemetlen helyszíni visszautasítást, mikor már munkatársuk kifáradt a lakásra.
Ezt megelőzendő, kérném szépen a listából való törlésemet! Nagy-nagy köszönettel előre is, amennyiben eltekintenek ettől!

Tisztelettel:

(én, pontos név és cím)

Egy napon belül érkezett is válasz, közvetlenül a kutatási igazgatótól:

Kedves J. M.!

Igaza van, nem voltunk eléggé előrelátóak, s a lemondási lehetőséget nem adtuk meg kellő módon (pl. az e-mail cím megadásával, csak telefonszám-elérhetőséget adtunk meg).

Mivel a válaszadás teljesen önkéntes, természetesen tiszteletben tartjuk a döntését, hogy nem kíván a felmérésben részt venni, s továbbítom kérését debreceni kollégáinknak. Tisztában vagyunk azzal, hogy a részt vevők számára ez igen komoly idő- és energiaráfordítást igényel, s csak köszönettel tartozunk mindazoknak, akik végül szánnak ennyi időt a kutatásra.

Mivel említette, hogy akár önmaga kitöltené a kutatás kérdőívét, lehet hogy szaván fognám. Ha ez valóban így van, akkor postázok az Ön nevére egy kérdőívet (válaszborítékkal együtt), s így akkor - talán kényelmesebb körülmények közepette - Ön is részt vehetne a kutatásunkban.

Szép estét!

(normális céges aláírás fővárosi központtól)

Megnyugodtam, és az ügyet lezártnak tekintettem.
Kár volt!!!
Tényleg, teltek a hetek, lassan el is felejtettem az ügyet. Az ilyen "lezárt jellegű" ügyek borítékjaira rá szoktam írni, hogy "neten rendezve" vagy hasonlók. Mindenesetre nagy sóhajjal túltettem magam a dolgon, megveregetve a saját vállamat...
Na, jó. Eltelik majd' egy teljes hónap. 30-án este háromnegyed 8-kor konszolidált csengetés. Mint a jehovák szoktak. Csak ahogy óvatosan kikukucskálok, itt egy magas hölgy áll. Ha épp nem zajolunk, megússzuk. Csendben kell lenni, majd elmegy. Ki megy már este 8 előtt idegen helyre váratlanul??
Újra csengetés. Francba. Aztán újra, kicsit erélyesebb, vele kopogással. Mondom, biztos akkor valami házbeli, szomszéd szorul segítségre stb., ráadásul kiáltja a nevem becéző formáját... Jézusmárja. Oké, akkor biztos valami szomszéd...
Nyitom, hát egy valóban kedves hölgy, azonnal bemutatkozik és közli, hogy jött az egészségügyi felmérést elvégezni. Hát, mi tagadás, Paff lettem, mint az indexes nickem. Se köpni, se nyelni... Próbáltam makogni ezt is, azt is, hogy téma lezárva, leleveleztem konkrétan a közvélemény-kutatás igazgatójával, ő megértette, hogy én NEM óhajtok részt venni, esetleg az írásbeli kipostázott kérdőív kitöltéséről volt szó!
Mindegy, semmi nem használt. Én nem tudom, ez a hölgy tudott-e egyáltalán az írásbeli lerendezésről és megállapodásról, ez nem derült ki. Viszont ragaszkodott hozzá. Mondtam, hogy ez most tényleg este 8-kor és innentől 1 óra?? Miben áll akkor az önkéntesség?
Mivel egyébként tényleg nagyon kedves volt a hölgy és azt mondta, hogy csak a lényeget kérdezi, ami ne ijedjek meg, nem lesz 1 óra, és be sem akar jönni egyáltalán... én meg lágyszívű, humánus lévén (hiszen a szerencsétlennek ez a munkája) gondoltam, ha vitatkozunk, csak telik az idő. Oké, ha nem jön be (lányomék éppen fürödtek... meg még jövés-menés, tudom), most mit tudok csinálni?
Túlestünk rajta. Kevesebb idő lett volna, ha egyébként meg nincs ennyi qrva egügyi bajom. De ha már ki kellett tölteni, nem kezdtem el úgy tenni, hogy makulátlan az egészségem. Mikor rohadtul nem.
Mindegy, túlestünk a bejárati ajtóban, remélem, a szomszédokat is jól elszórakoztattuk, ha közel álltak az ajtójukhoz belülről. Most mindenki megtudta, hogy munkanélküli vagyok, angina pectoris, aritmia, tachycardia, szívnagyobbodás, szívelégtelenség, mandulaműtét, aranyérműtét, epeműtét, miómaműtét, válltörés óta 40 fokig emelhető jobb kar, hányszor jártam és milyen kezelésekre, mennyi gyógyszer rendszeresen, --3-ra "csökkent" (!!!) DEXA, súlyos csontritkulás, csontkopás, állandósult ízületi gyulladás mint köszvény előjele, lumbágó, hurrá, másodlagos zöldhályog, ekcéma meg még a kutyaf@c@ tudja.
Mindenesetre nem haragszom én a hölgyre, ő csak a dolgát végezte. Viszont az igazgató úr szerintem elfelejtette azonmód tájékoztatni a debreceni kollégákat, hogy hagyjanak ki, mert nem leszek önkéntes delikvens, max. írásban.
Megint csak egy újabb tanulság arról, hogy legtöbbször többet ér hagyni mindent a francba, mert úgyis bekövetkezik, aminek be kell. Valamint hiába minden buzgómócsingság és precízség, ha a másik oldal nem csinál semmit ennek érdekében.
Meg hát ennyit az önkéntességről. Az, ezek szerint csak kamu. Valamint arról is ennyit, hogy kiadja az ember nevét, címét az ilyen-olyan központi nyilvántartó, és bazmeg, több tízezer (!!!!) potenciális személy közül beleesek (állítólag) abba_ a_ 700-ba, akinek lehetősége sincs visszautasítani az önkéntesnek hirdetett akciót.
Nem titok az én egügyi állapotom! Két vaskos dossziém van már! Érdeklődjenek -- válaszolok. Írásban. NE jöjjenek ki hónapos intervallumon belül bármilyen napszak lehetőségével, NE hozzák rám 1 hónapig a frászt a bármikori potenciális időponttal, hogy az embernek folyton erre kelljen gondolnia -- ezt akartam megelőzni. Hát ezért kár volt újfent a buzgómócsingság...

Ja, és még hab a tortán, hogy a hölgy szólt, hogy lehet, telefonon ellenőrzik, hogy valóban itt járt-e.
Mondtam neki, hogy akkor viszont jó lenne, ha tudnának róla, hogy Rejtett szám és Nincs szám kiírású telefonokat nem vagyok hajlandó felvenni. Hát, nem örült neki...