Szoba helyett lomtár-depó-bazár-szeméttároló...

Ma elég idegesítő napom volt.
Múlt szerdán dobtam be utoljára szemetet, akkor még semmi gond nem volt. Pénteken viszont már Szilvi nem tudta berakni a ledobóba, visszahozta. A helyzet érdekes módon egész hétvégén nem változott. Hallottunk 1-2 sikertelen bedobási próbálkozást, de semmi. Úgy látszik, magamat is beleértve, mindenki arra vár, hogy valaki más intézkedjen...
Az az igazság, hogy nekem sosem kellett, hiszen életem nagy részében én tényleg csak este és éjjel voltam itthon, addigra a házbeli történések nagyrészt lezajlottak. Azt tudom, hogy 20-30 éve még az első emeleten volt az ún. házfelügyelő, de ez egy 14 lépcsőházas, nagyrészt 10 emeletes kanyarház, és nyilván nincs minden lépcsőházban gondnok -- szóval ez is rég megváltozhatott, ott már, a régi első emeleti lakásban már nincs ilyen, hogy házfelügyelő...
Az előtérben évtizedekig semmi faliújság vagy hirdetőfal nem lehetett fent, mert az ötödik emeleti szemétládák születésüktől kezdve azzal foglalkoztak gyakorlatilag a mostani, huszonpáréves korukig az összes idejáró, hasonszőrű haverjaikkal együtt, hogy mit és hogyan gányoljanak, brahizzanak szét, mit lehet törni-zúzni. Próbálkozhattak itt liftes hirdetőfallal, előtéri hirdetőfallal... alig éltek pár napig. A lifteset a plexilap alatt szétverték, összefújták (meg magát a liftet is jó néhányszor, még a gombjait is meggyújtották, a mennyezete tiszta fekete az öngyújtóval végigégetés miatt, beragasztották az ajtót, teletömték a sínt, hogy ne tudjon záródni-nyitódni, és milliószámra sorolhatnám (már írtam róluk -- persze, közös költséget nem fizetnek ám!), de mióta drága pénzünkön digitalizálták a liftet, a kijelzők plexijeit is beverik -- komolyan nem értem, hogy direkt a vandálkodás miatt hordanak magukkal "készségeket", szerszámokat?? Az előtéri fából volt, és annyi agysejtjük alakult azért, hogy azonnal rájöttek: a fa, az éghető. Tehát nyilvánvaló, meggyújtjuk. Aztán, mikor lángol a lépcsőház előtere, mi már ott sem vagyunk!
No hát, ezért nem tudjuk itt, hogy ki kicsoda, ki hol érhető el, ha a házban van valami gond.
A bennfentesebbek nyilván jobban tudják -- pl. ahol kis földszinti üzleteket tartanak fent, stb.

Most egyébként nem győzünk hápogni a meglepetéstől, hogy úgy egy féléve jó magasra felszereltek egy fából készült üveges (!) szekrényt, benne a legfontosabb elérhetőségekről. Nem jósoltunk neki két napnál többet, ezért örülni sem mertünk. De ezek szerint javulni látszik a helyzet, vagy talán megint a fiatalkorúak börtönében vannak, netán növekedett agysejtjeik száma. A doboz még nincs se beverve, se felgyújtva. Ilyet 20 éve nem látni!

Visszatérve: közben meg nagyon rontják az ember komfortérzetét, ha hasonló dolgok halmozódnak.
Egyrészt ki volt nyitva az én szobámban gyakorlatilag egyetlen hosszúkás helyre beférő szárító, tele Dani cuccaival.
Pár óra, mire beszedegettem őket, és megvarrtam vagy 8 zoknilyukat...
Ezáltal hozzáfértem a szekrényhez, és nekem nyilván pont múlt pénteken kellett a szobai kétajtóst kiszelektálni. Tényleg 50 évnél idősebb ez a szekrénysor, s még Dani lakott itt, amikor vagy kétszer le is szakadt a tartórúd benne, na, hát az a meló sem kánikulára való... míg leszedni mindent és valahogy visszaerősíteni a rudat, visszapakolni a vállfás ruhákat. Látszik is, hogy csálén áll az egyik oldali, rúdtartás céljára odaszerelt műanyag akármi, bármikor felmondhatja a szolgálatot. Az is tény, hogy az utóbbi időben turkálóból, iskolai vásárból vagy bárki által "kinőttként" kapott cuccok már sehova sem férnek. Tehát, hogy ne nézzen ki ez az amúgy sem átlagos szoba úgy, mint egy bazár, egy lomtár és turkáló egyvelege, hát el kell pakolni a szekrények gombján lógó vállfás cuccokat. Ahhoz meg ki kell pakolni.
Na, lett rögtön előbb egy halom körülöttem, melyből deréktől látszottam csak ki. Szilvivel leszedettem az előszobai legfelső beépített szekrénybe belegózott két utazótáskát, hogy ne nekem kelljen kimászni a halomból... Szóval egy hatalmas és egy normális utazótáska lett tele ruhaneművel. Asszem, 2-3 éve, nyáron szelektáltunk utoljára, akkor is volt legalább ennyi, csakhogy azóta sajnos, híztam, úgyhogy dupla évjáratú miniszoknyák, nyári ruhák, blúzok, blézerek és vagy 10 farmer, ugyanannyi halászgatya ment a vakok... na jó, a rászorulók javára. Már csak el kell valahogy vinni a Forráshoz, ahol minden hétköznap vesznek át adományokat -- nincs messze, a nagynéném, illetve mostmár Dani lakása is abban a házban van.

A két táska egymás tetejére került. A tele nyitott szárító megszűnt, a szobában kint heverő ruhafélék nagyrésze bekerült a szekrénybe, ellenben lett két nagy utazótáska, és nem beszélve, hogy már 3 db 40 literes tele szemeteszsák sorakozott a bejárati ajtó után.
A szemetet viszont már nem lehet kibírni, 3 zsákkal sorakozott a bejárati ajtó után közvetlen, és hát 35 fok van! Tehát felöltöztem, és csak ezért lementem, hogy utánajárjak és kiírjam, hogy kinek kell ilyenkor szólni. Egy gondnokot találtam az üveges szekrényben lévő infók között, akit tudom, hogy 2-3 lépcsőházzal valahol arrébb lakik, és csak névről ismerem, nem is volt ott cím, csak telefonszám.
Egyúttal a másik oldalon kimentem az utcára, hogy a lenti szeméttároló ajtaját tutira kellene, hogy nyissa valamelyik, házhoz tartozó kulcsunk. Természetes, hogy egyikkel sem tudtam kinyitni! Erre azért volt szükség, mert már azon voltam, hogy inkább leszégyentelenkedek a 7.-ről lifttel (addig, amíg az is el nem romlik!) a tele szemeteszsákokkal, plusz le a lépcsőkön  és ha lent sikerült volna kinyitnom a tárolóajtót, beraktam volna lassan 1 heti szemetünket! A macskákét is beleértve...
No, ez is besült.
Felérve felhívtam a gondnok számát, és nagynehezen sikerült is vele beszélnem. Mondta, hogy pénteken már voltak a mi lépcsőházunkban duguláshárítani, a harmadiktól. Mondom, akkor már pedig nálunk is volt! Azt nekik viszont nem mondták... Megbeszéltük, hogy hát, nem fogható fel, miért nem szólnak az emberek... de majd délután jön az illetékes, nyissam már ki a szeméttárolót, hogy be tudjon menni. Oké.

Közben szóltam volna Daninak is, hogy itt van a zsák mosott ruhája, plusz milyen műszakos, hogy nem tudna-e segíteni elcipelni még 4-ig a Forráshoz az összeszedett cuccokat. Hát, éjszakás, ilyenkor összevissza alszik amúgy, de majd jön valamikor. Csak az a baj, hogy Danit ismerve ilyen esetekben lazának kell lenni, mert még a nap sem biztos, nemhogy az óra!
Nem szoktam sírni, de idegességemben már tökre kiakadtam és elkezdtem bőgni, mint a gyerek. De szerintem ebben közrejátszott a hőség miatti szar közérzetem is.
Aztán Szilvi megsajnált, és Bencét is felöltöztetve, mondván, hogy ők úgyis mennek boltba, akkor előtte elvisszük az adományos táskákat. Így is lett, nem volt könnyű, mert 1 táska önmagában is olyan nehéz volt, hogy kiegyensúlyozva egy másikkal sem lett volna sokkal nagyobb probléma.
Ott egy folyosón kiemelgettük a behajtogatott cuccokat, hiszen a táskákat nem otthagyásra vittük.
A folyosón ez az elég nagy méretű, tűzzománc mű van a falon, nagyon tetszett.

Aztán Szilviék mentek postára, boltba, én meg felmentem a táskákkal.
Úgy egy óra múlva együtt jöttek fel mindhárman, vagyis Danival együtt. Dani ugyanis egyébként is jött volna tényleg, mert be kellett neki vásárolni -- Szilvivel a boltban találkoztak.
Dani is látta, milyen tágasan vagyunk, tényleg, ennyi felesleges cuccal... ráadásul még a rossz állóventilátorról nem is beszéltem, az is itt áll, meg a működő is... el lehet képzelni, mikor tele volt köztük a szárító, mindenfelé vállfás akasztott cuccok, plusz utána kiborítva a fél szekrény, majd a két tele utazótáska, aztán a bejárat után a sok szemetes.

Hogy legyen valami jó is, mivel másnap Dani-nap van, hát legalább már felköszöntöttem itt: egy lidles 3-as boxeralsót kapott és egy nagykervásáron vett sport-halásznacit. Ja, meg elvitte az emberes magasságú, szintén előszobai cipősszekrényen díszelgő mosott ruháit.
Lassan majdcsak eljön az idő, hogy már lépni is lehet a lakásban!

Vagy két óra múlva aztán hallom, hogy dugítják kifele a tárolót! Negyedóránként ellenőriztem, hogy én ugyan kinyitottam a ledobó ajtaját, de valami okos és precíz szomszéd be ne csukja már, hogy véletlenül se legyen duguláshárítás!
Úgy éreztem már magam, mintha nekem lett volna szorulásom utáni megkönnyebbülésem :DDDDD, mikor végre 5 percig egyfolytában csak a szemetes robaja hallatszott, ahogy a 10.-től pufogtak lefele sorban a cuccok. Szerintem ez péntek óta simán a legfelsőbb szintig is simán el volt dugulva. A probléma már mindegy, mert nem lehet visszacsinálni, de az egészben az is borzasztó, hogy a héten kétszer van szemétszállítás, és az egyik pont ma, azaz hétfő reggel VOLT. Szóval ma reggel elvitték, ami benne volt, és most belezúgott 5-6 emelet 1 hete büdösödő szemete egyből, s legközelebb csak csütörtökön szállítanak... Na mindegy, de legalább nem a lakásban bűzlik!
Úgyhogy mikor megszűnt a zaj és a mozgás, én is felhurcoltam a szemeteket, s mivel csak két kezem volt, egyet Bencus vonszolt fel utánam, hogy ne kelljen már többször lépcsőzni ebben a 100 fokban. Tényleg elegem volt ebből a napból!
Viszont utána jó érzés volt, hogy amit tudtam, elintéztem, megszabadultam egy csomó mindentől.
Elvileg Dani is azt ígérte, hogy a rossz ventilátort elviszi és megpróbálja megjavíttatni egy tőlük nem messze lévő műszaki szakival. Mert ha nem lehet megjavítani, akkor továbbra is itt fog állni, hiszen lomtalanítás csak ősszel lesz.

Éjjel kikapcsolódásként kreáltam PhotoScape-pel egy Daninak szánt köszöntőlapot, jó kis gyakorlás volt, az biztos... és éjfélre kész is lett. Akkor meg, mivel már úgyis 21.-e van, ugye, fel is raktam az oldalára, első névnapi köszöntőjeként.