Meglepi a "vakok javára"

No, itt kell megjegyeznem, ezeknél a postai manővereknél, hogy ugye, már nem először, de megint rámjött az Istvánnak való apró meglepetés szándéka.
Természetesen besült.
Lényeg, hogy július 6-án, hétfőn délelőtt feladtam neki elsőbbségi postakész borítékban 2, elég finom táblacsokit, tekintettel végeláthatatlan édességigényére. Ezek éppen csak hogy belefértek, de azért le kellett celluxozni, mert a vastagsága miatt a ragasztófelület nem okvetlen stimmelt.
Ugye, az elsőbbséginek az a lényege, hogy fizetünk nem is kevéssel többet az alapnál, és állítólag már másnap ott van. Meg azért azt is tapasztaltam, hogy ha bármilyen megkülönböztető dolog van egy küldeményen, arra azért jobban figyelnek. Talán nem is azzal lett volna a probléma...
Hát most eléggé el nem ítélhető módon, ahelyett, hogy tanultam volna a múltkoriból -- amikor is egy darab táblacsoki ment ugyanilyen módon neki, és több mint egy hét alatt kapta meg!!!, amit sehogy nem tudok összerakni --, annak eleve gyanúsnak kellett volna lenni, tehát nem lett volna szabad újra reszkírozni... Én vagyok a hibás nyilván. Merthogy: ráadásul  tisztában vagyok vele, hogy Istvánnak felelőtlenül sz@r a postaládája (rendesen fel van feszítve és úgy is van hagyva... és mióta ismerem -- lassan 9 éve --, ez, sajnos, így van!!), szóval ezt tényleg csak az engedheti meg magának, aki egész életében max. csak csekkeket lát a postaládájában... Bevallom, ha ilyen lett volna az életem, én a csekkeket sem mertem volna ilyen postaládába "fogadni", tekintettel arra, hogy vannak aljadékok, akik nem nézik, hogy hivatalos értesítés, számla stb., csak a brahi számít és pl. felgyújtják, kiszedik, szétszakítják stb., nálunk számtalan ilyen volt már. És lássuk be, az is bosszantó tud lenni, ha a várt csekk hiányzik, mert az rohadtul nem azt jelenti, hogy azt nem kéne befizetni! Előbb-utóbb számonkérik, késedelmi kamat, ez-az... szóval én nem tudnék így nyugodtan aludni.
Nem beszélve arról, hogy visszagondolva, hogy én mennyit, de mennyit, tömegesen leveleztem évtizedekig, egyszerre 3-6-8 emberrel baráti alapon, azonkívül 8 évig tartó válásom, 4 albérlet alatti hivatalos ezek-azok stb. alatt hogy mennyi hivatalos levelet vagy értesítést kaptam, az nem igaz; később néha tiszteletpéldányok, baráti csokik, szedni-, korrektúráznivaló munkák (!!) belenyomkodva, képeslapok, vagy ugye, járt a Napló, amit még így is kilopkodtak időnként!! --, jó régen, ám évekig A macska magazin, még régebben Nők lapja, jött bele levélben útlevél a család minden tagjának időnként stb. -- hát ha valami fontosat nem kapok meg, elég nagy bajok lettek volna. Szóval én nem engedhetném meg magamnak azt a luxust, hogy vígan élem életem feltört postaládával.
Nyilvánvaló, hogy ő soha nem folytat levelezést, nem vár semmit csekkeken kívül. És én vagyok a nagyon hülye, hogy mégis, mégis megpróbálok bízni benne, hogy hátha megérkezik, hátha meg tudom lepni valamivel, aminek örül, hátha nem lopja ki senki!
Már múltkor is az a több mint 1 hét... szerintem azt valaki, némileg lelkiismeretesebb egyén kilopta, aztán pár napi lelkifurdalás után visszatette, azért kapta meg.
Tény, hogy ez a két csoki, na, ez már nem érkezett meg. Túl csábító és gusztusos volt, valamint könnyű zsákmány. Július 6-tól 16-ig biztosan nem. Elsőbbségi, postakész borítékban, macis matricákkal körberagasztva stb.
Hát, nem szoktam másoknak rosszat kívánni, de ha nem is azt mondom, hogy akadt volna a torkán a szemétládának, aki kilopta; de pár napos szorulással való kínlódást némi ricinussal "sok szeretettel" kívánok neki.
Istvánnak pedig, sajnálatos módon tudomásul kell vennem, hogy ezentúl sem fogok tudni -- és így már nem is akarok, a "vakok javára" -- meglepetést okozni.