Ifjúsági zenés mise

Annyira jó volt a mai mise, hogy egész hosszú időre hatása alatt voltam.
Ifjúsági zenés mise volt, és kivételesen egy kicsit sem sikerült elkésnem a megszokottal ellentétben, tehát már az első, bevonulás előtti számuktól kezdve tanúja lehettem mindennek.
Titokban reménykedtem is, hogy hátha lesz zenés mise, mert elvileg ma van a napja (hónap utolsó vasárnapja), de ez már néhányszor nem így történt, gondolom, bárminemű akadályok, nyári programok miatt elmaradt; tehát nem lepődtem volna meg, ha nincs. Mint ahogy azon sem, hogy az utóbbi pár hónapban elég sokszor volt csendes mise, amit van, aki direkt kedvel, de van -- mint én is --, akit nem annyira lelkesít. Ami azt jelenti, hogy még orgona sincs. Én nem annyira kedvelem a csendes misét, pláne, ha kivetítő sincs, elég összevisszaság uralkodik olyankor az énekléseknél. Szerintem szükség van az orgonára és kántorra, ne menjen a nép "mindenfelé", bár nyilván mindenkinek akadhat más elfoglaltsága, így a kántornak is, de a csendes mise akkor is inkább hétköznapokra, mint vasárnapokra passzol elsősorban, ha már nincs más megoldás. Tudom, hogy a mise egészének nem a zene a lényege, hanem a prédikáció, a mondanivaló. Az orgona mégis hozzátartozik a kellő hangulathoz.
Az ifjúsági zene pedig mindig is a kedvenceim közé tartozott. Nemcsak azért, mert Dani is részt vett benne pár éven keresztül; szenzációs volt hallgatnunk anno keresztanyámmal együtt, ahogy a basszusgitár stabilan támasztja alá a gitárok, hegedű, fúvós, időnként szintetizátor és ütemhangszerek, valamint gyönyörű énekhangok adta lelkes zenét; s ezekre a mai napig jó visszaemlékezni.
Ezen a mostanin is jól szólt egy másik basszgitár, és még kényes hallásom sem tudott kiszűrni hamis hangokat, bakikat, nem megfelelő ütemben szólaltatott ütőhangszereket; egyszóval szuper kis csapat volt, amely egész rendkívüli módon szépen, összeszedetten kísérte a mai zenés misét.