Blue Pub Óbudán - 2 nap/2.

Tulajdonképpen 6 éve van szó arról, hogy István barátjával és annak családjával össze kellene ismerkedni. Tekintettel a távolságra (mármint nem arra, hogy István Pesten, barátjáék pedig Óbudán laknak, bár nyilván ez is távolság), hogy én viszont tőlük saccperkábé 230 km-re lakom és eddig csak max. 3 napokra mentem fel, ezt eddig valahogy nem lehetett összehozni. Hiszen mi az az alkalmankénti 3 nap, az első nap fele utazás, a harmadiké is. A közte lévő egy egész napon viszont általában bőven szokott nem is egy, esetleg nem is rövid programunk adódni, és hát ugye, az utóbbi időben érthetően radikálisan csökkentenünk kellett a személyes találkozásokat. Még jó, hogy az internet és a telefon családi csomagja (bármennyit beszélhetünk akár naponta többször is, ha úgy adódik, egy havi tarifa fejében) teljes folyamatosságot biztosít számunkra.
Talán azért, mert most első ízben 4 napra mentem, ők eldöntötték, hogy márpedig akkor most már mindenképpen találkozni kellene.
Mivel szombaton egész napos macskás tali volt készülőben, így ez az ismerkedés csak ezen a péntek estén jöhetett össze. A "fiúk" telefonon meghányták-vetették, hogy hogyan és mint, hol kéne. Nem volt olyan egyszerű és egyértelmű, hiszen a baráték dolgoztak -- elvégre munkanap van --, s egyéb családi rendezendő ügyek is közbeszóltak.
Előbb vacsoráról volt szó, majd pedig arról, hogy jó-e nekünk, ha mégis inkább az ismerkedésről szól leginkább a dolog, mert ott Óbudán Zoliéknak van egy nagyon jó kis törzshelyük, amely megfelelhetne nekünk. Hát természetesen, miért is ne? Pláne, hogy Zoli a családi és egyéb elintézendő ügy végeztével felvett bennünket gyakorlatilag a ház előtt, s úgy, kisebbfajta városnéző körúttal mentünk át Óbudára, mely számomra abszolút nem ismerős. Valaha egyszer, több mint 30 éve voltam a Flóriánban, de ennyi; semmire nem emlékszem a környékből.
A házuk előtt megtörtént a család háromnegyedével a bemutatkozás, majd 1 perc múlva már lefelé gyalogoltunk egy pincebeli helyiségbe: egy kis különleges görögös pubban találtuk magunkat.
Később utánanéztem a neten: lehető legjobb leírás róla az, amit már megírtak, és forrásmegjelöléssel pár mondatot idézek a cikkből, továbbá ez a bejáratnál készült fotó is annak illusztrációja. Olyan szemszögből írta mindezt a cikk írója, hogy nyilvánvalóan nem csupán egyetlenegyszer volt valószínűleg látogatója ennek a helynek, ezért minden szempontból érdekesnek, hitelesnek gondolom, első olvasásra és első ottjárás után is teljesen bejött a cikk.

(Kép forrása: obudakocsma.blog.hu)

"Egy hétköznapi járókelő valószínűleg elmegy a bejárat előtt akár napjában többször is úgy, hogy észre sem veszi, hogy van itt valami a Kenyeres utcában.
A lépcsőn lebaktatva családias környezet tárul elénk.
Amint próbálunk beevickélni, azonnal feltűnik, hogy bokáig gázolunk a földimogyoró héjában. Ez pedig nem azért van, mert koszos a hely. Ez itt így szokás. A görög hangulatra a belső tér kék-fehér színkombinációja és a halk szirtaki muzsika enged következtetni. Kocsmárosunk, Yoannis igazi görög vendégszeretetben részesít bennünket. Nem kell a pulthoz fáradni, ő rögtön megkérdi, mit hozhat. Az első kör itallal egy kis tálka földimogyorót is kapunk (héjában!). Amint ez fogyni kezd, jön a következő adag. És mi termeljük magunkba az itókát, a földre pedig a héjat. Varázslatos hangulat. Egészen egyedi.
Ha már a görög tengerpartra nem juthatunk el, és otthon, az ágyban fekve sem szeretnénk az antik görög irodalmat olvasgatni, jó alternatíva lejönni ide Yoannishoz, és egy kicsit szörpölni itt a mítoszok földjén." (Forrás: obudakocsma.blog.hu)

Bő 2 óra hosszat töltöttünk itt. Jó hangulat, szimpatikus emberek. Azt hiszem, a megismerkedés jól sikerült, a beszélgetés fesztelen és folyamatos volt. Nagyon jól éreztük magunkat, miközben finom koktélokat ittunk, földre mogyoróztunk, görög zenét hallgattunk, s 5-en megosztoztunk egy finom fetatálon. Ezen volt némi fűszerrel meghintett, kockákra vágott fetasajt, szőlőlevélbe burkolt fűszeres rizs és olajbogyó.

Bevallom, én még nem ittam vendéglátóhelyen koktélt; ezen biztos sokan csodálkoznának. Nem is nagyon értek hozzájuk, így aztán Zoliék javaslatát követtem az elsőnél, aminél maga a főital nem jut eszembe, de egy gyömbéres svédcsavarral készült; a második pedig egy lightosnak kért, fehér rumos "cucc" volt. Isssteni élményszámba mentek.:)) Természetesen aki nem alkoholizált, az legalább ilyen finom gyümölcskoktélt ivott, mindkét alkalommal másfélét.

Csodáltuk a tulajt, Yoannist, aki szinte mindenkit név szerint üdvözölt kedves közvetlenséggel, aki betévedt a pubba. Látszik, hogy sok törzsvendég jár ide. Saját kezűleg, egyedül csinál mindent, keveri a koktélokat, felveszi és kiviszi a rendelést, s mindenkihez van néhány humorosan kedves megjegyzése vagy kérdése. Látszik rajta, hogy élvezi, amit csinál. Időnként együtt énekel és mozog a zenével, kezében egyensúlyozva a tálcával, s nem látszik rajta fáradtság.

A találkozó után vendéglátóink kikísértek bennünket a buszhoz, amivel és villamossal hazaértünk nem sokkal 11 előtt. Egyszóval nagyon jól éreztük magunkat, örülünk, hogy összejött végre a találkozó.
Köszönet Zoliéknak a meghívásért!:)