Pénzek és fóbiák

Ma befizettem az illetéki részletkérelem illetékét, plusz megfogadva az illetékes ügyintéző tanácsát és a szűk családbeli érdekeltek véleményével egyetértésben befizettem az összeget (nagynéném még őrzött, összes maradék pénzét) a Dani számára esedékes illetékből.
Ez az összeg volt végül is az egész "vagyonunk", melyet a nehézségek ellenére sikerült megőrizni (könnyű úgy, hogy az embernél úgy van nála a másé, hogy tudatilag, gyakorlatilag elfeledkezik róla, merthogy nem az övé!, ami nem az övé, az nincs!, és csak akkor jut eszébe, ha az ominózus üggyel kapcsolatos befizetnivalók jönnek elő) -- ez összeg nyilván több maradt volna, ha a hosszadalmas eljárás minden egyes lépcsőjéhez nem kértek volna kisebb-nagyobb vagy sokkal nagyobb összegű illetéket, melyeket szintén nem tudtunk máshonnan fizetgetni, mint e pénzből; így most ez a befizetett összeg a fizetendő egész illetékhez képest annak csak harmadánál némileg nagyobb részét tette ki.
Maga nagynéném gyűjtögette össze épp erre a célra, ahogy mondta is. Szerette volna kigyűjteni szegény az egész örökösödési illetéknyi összeget öt számjegyű nyugdíjából, hogy csak örömet jelenthessen keresztfiának (és általa nekünk) az örökség, s ne gondot. Sajnos, ezt halála megelőzte, de ez is, így is nagyon nagy könnyebbség. Így a maradékhoz viszont tényleg mindenáron meg kell kapja Dani a részletfizetést szintén ötszámjegyű keresetéhez képest, ha benyújtjuk, mert többet egy fillért sem tudunk honnan előszedni, és nyilván a maradék összeg sem kevés, amire még természetesen kamat is jön. (Amit nagyon jó lett volna elkerülni, ha valami csoda folytán be tudtuk volna egyszerre fizetni az összeget... hisz ez plusz ötvenezer az ablakon ki, de hát még így is örüljünk.)
Nagyon nem mindegy, hogy havi 20, vagy havi 40 lesz a részlet, miközben fenntartja a garzont és magát. Feltéve, ha megkapjuk a javaslat útján kért 15 hónapra.
Tudom, ez azt is jelenti majd, hogy nem fog tovább még engem is tudni támogatni, ami egyébként teljesen és nyilvánvalóan az ő akarata és ötlete volt ettől az évtől... De ezt is köszönöm, és igyekszem arra nem gondolni, hogy mi lesz, ha már senki egy vassal sem fog tudni támogatni.
A benyújtásra még várunk, mert most éjszakássága lévén nem tud munkáltatói igazolást szerezni, valamint jövő hét szerdára van időpontja a lakcímátíratásra, azt már kivárjuk. Addig kitöltöm a sokoldalas nyomtatványt, s már tiszta lappal, új lakcímmel akarjuk benyújtani a részletfizetési igénylést.

Még elmentem a FN-ba, mert a csekk-fizetninemtudási fóbia mellett az állatkaja-szükséglet fóbiája legalább ugyanakkora nálam. Az sem érdekel, ha saját kajára hetekre nincs miből költeni, vagy hogy létezik olyan, hogy restellek pl. vasárnapi misére menni, mert nincs még egy kis perselypénzre valóm sem... és inkább nem megyek.
De az állatoknak meg kell lenniük a szokásos kajájuknak, ahogy az oltásaikat is muszáj volt kiküzdenem. Most is hazacipeltem 30 napra valót, szárazat és Félix tasakosat egyaránt, plusz Kleofásnak 2 doboz szárított marhaszívet. Így vagyok nyugodt. Valamint leszámoltam Daninak 3500-at a 12 kg-os alomért (most szerencsére nem 4000 volt), melyet csak ő bír elhozni... biciklin, hátizsákban... Ők egy hónapra letudva.
Csak ne telne olyan gyorsan az idő...